Ezért sokszor a passzívházat egy (vagy több) hőáteresztési tényezővel azonosítják, ami egy átlagos K=0,1-0,2 w/m2K érték a falakra nézve. (Vegyünk egy 0,15 w/m2K értéket alapul, de vannak, akik 0,126 w/m2K-t adnak meg)
Egy passzív ház falának számos követelményt kell kielégítenie:
A jó hőszigetelés
Ez elsősorban a fal hővezetésének lecsökkentését jelenti, de újabban a hősugárzás elleni védelmet is beleértik.
Jó hőtároló képesség
Amennyiben a fal megfelelő hőkapacitással rendelkezik, akkor könnyebb a hőszabályzó rendszerekkel az egyenletes hőmérsékletet fenntartani, a nagyobb hőingadozások megszűnnek.
Jó páraáteresztési tulajdonság
Nem egységes az álláspont a szakértők között, hogy egy falnak képesnek kell-e lennie a páracserére. Mivel a teljes légcserének csak pár százalékát teszi ki a "fali légzés", ez egyesek szerint elhanyagolható. (Nekem erről más a véleményem.) Azt azonban senki sem tagadja, hogy páraáteresztés történik a falakon át. Amennyiben pedig ezek nem rendelkeznek megfelelő tulajdonságokkal, (pl. a hőszigetelés kívül van és nem belül), akkor előfordulhat, hogy a fal belsejében víz csapódik ki, ami gombásodást (pl. penész, de lehet akár könnyező házigomba is) okozhat.
Mechanikai tulajdonságok
Ilyenek a nyomószilárdság, ami a fallal felépíthető emeletek számát meghatározza, vagy a meglévő hőszigetelés védelme mechanikai hatások ellen. Például, ha a hőszigetelés polisztirol, ami sérülékeny, akkor arra külön védőhálót és vékony vakolatot kell felvinni. Ennél jobb a vastag (1,5-2 cm) vakolat, ami külön rozsdamentes vagy cinkezett rabitzhálóra kerül felvitelre, vagy még jobb megoldás, ha egy kemény, 3-5 cm vastag héjjal védjük meg. (Ilyen pl. a LiaTop falazóblokk.)
Jó megmunkálhatóság
Ez pl. bizonyos téglatermékeknél nem áll fent, azok sokszor csak horonymaróval dolgozhatók meg. Kézi vésésnél a tégla széteshet, ha pl. egy csővezetéket akarunk a falban vezetni. Ugyanakkor a falazatnak megfelelő keménységűnek kell lennie, hogy a rögzítéseket meg tudja tartani. Így pl. egy habbeton termékbe csak szárnyas dübellel lehet akármit is rögzíteni, a szeget, csavart az anyag nem fogja meg.
A megfelelő, jó tapadószilárdság biztosítja a vakolat jó tartását, ami az időjárástól védi a falakat. Morzsalékos szerkezetű, gyenge felületi szilárdságú anyagoknál - pl. habbeton termékeknél - ez probléma, ezért mélyalapozóval kell a felületet a vakolásra előkészíteni, ami nem a legjobb megoldás.
Léghanggátlás
A léghanggátlás az, amikor a falon átmenő zajt csökkentik le. Arra létezik szabvány, hogy milyen helységek közt, mekkora zajátvitel engedhető meg. (MSZ EN ISO 140-4:2000; MSZ EN ISO 15601-1:2007) Ezt vagy nehéz falazóelemekkel (pl. mészhomok falazóblokk), vagy olyan falazóblokkokkal oldják meg, amelyek részben súllyal, de részben hangabszorpcióval csillapítanak (pl. Liaphon), így könnyebbek, mint elődeik.
Külső falaknál a jó léghanggátlás az előírt alacsony belső zajszint miatt fontos, különösen forgalmasabb helyeken.
Védelem egyéb hatások ellen
Ilyen speciális hatások pl. a tűzvédelem, vízállóság, fagyállóság, egyéb hatások (speciális hatások, pl. elektromos szmog gátlás stb.)
Egyéb tulajdonságok
Ilyen például a légtömörség, amit a passzív házaknál külön vizsgálnak.
Fontos az összes fenti tulajdonságok stabilitása az időben. Tehát a passzív ház falazatoknak is teljesíteni kell, az egyébként minden fallal szemben megkövetelt általános tulajdonságokat. Nem lehet csak egy tulajdonságot (pl. a hőszigetelést) kiemelni a többi kárára.
Könnyű úgy passzív házat csinálni, hogy egy fa vázszerkezetre 30 cm hőszigetelést felviszünk, belül beburkoljuk gipszkarton lappal, kívül pedig bevakoljuk. Ez bizonyára olcsó lesz, és adott esetben k=0,15 w/m2K alatt lesz a hőszigetelése. De nincs megfelelő hőkapacitása, nincs megfelelő mechanikai szilárdsága, nincs megfelelő léghanggátlása, a mechanikai tulajdonságai gyengék, a szerkezetet a víztől védeni kell, nem időtálló stb. Biztos, hogy ez nem megfelelő megoldás a problémára. Ennek ellenére sajnos vannak ilyen szerkezetek.
Szólni kell a fal-ablak viszonyról, amit a passzív ház k=0,15 w/m2K átlagérték követelményben határoz meg. Ha négy egyenlő felületű fallal határolt teret nézünk, és ennek egyik falát üvegborításúra tervezzük, ami egy modern nappali esetében nem ritkaság, akkor a következőket tapasztaljuk. A passzív házakra ajánlott 3 rétegű külső üveges szerkezetek k=0,8 w/m2K értékűek. A fal legyen k= 0,11 w/m2K, (pl. LiaTop falazóblokk), ami egy nagyon jó érték. Ezekkel az értékekkel az adott teremre átlagban k=0,28 w/m2K jön ki, ami messze nem passzívház érték. Ilyen külalak mellett az adott passzívház érték (0,15 w/m2K) egyszerűen elérhetetlen.
Az ipari háttér (gépészettől eltekintve)
Fentiek alapján látható, hogy a nyílászáró-gyártás még nincs a helyzet magaslatán a passzívházas ablakok terén. Itt bőven van még fejleszteni való. Ezek az ablakok inkább az alacsonyenergiás házakhoz (k=0,2-0,3 w/m2K átlagban) alkalmasak.
Ami a falazó anyagokat illeti, megállapítható, hogy nincs olyan falazó anyag, amely 50-60 cm falvastagságban k=0,11 w/m2K hőáteresztést tudna biztosítani homogén állapotban. Ezért többkomponenses szerkezetek jöttek létre, ahol a mechanikai és egyéb tulajdonságokat az egyik anyag, míg a hőszigetelő tulajdonságokat egy másik anyag biztosítja. Ezek elhelyezkedhetnek "töltelékesen", mint pl. a Liapor SL falazóblokknál, vagy rétegesen, mint pl. a LiaTop falazóblokk esetén.
A Liapor könnyűbeton falazóblokkok a legújabb fejlesztések eredményei. Hőszigetelésük, hőkapacitásuk, hangszigetelésük, mechanikai tulajdonságaik jobbak, mint sok téglatermék esetén. Ezenkívül a vizet kevésbé szívják, mint a tégla vagy habbeton termékek, és fagyállóak, amit azokról nem lehet elmondani.
Az egyre növekvő energiaárak a passzív ház irányába mutatnak. A fejlődés nem áll meg, és új építőanyagok, új konstrukciók jönnek majd a mai megoldások lecserélésére.
Halász András
Liabau