Vakolat javítás

A vakolatnak igen szélsőséges körülményeket kell évtizedeken keresztül elviselnie, ezért érthető, hogy állaga közben fokozatosan erodálódik. A csapadék, erős napsütés, fagy pedig egyre több kárt tesz a vakolatokban. Ami ma csak egy kis repedés, az lehet, hogy néhány hónap múlva már kiszélesedhet, és akár el is válhat a falazattól. Ezt leginkább a nagy hőmérsékletingadozások és a vakolatba szivárgó nedvesség okozza. Az ilyen felületi hibákat természetesen mielőbb ki kell javítani, különben a romlás gyorsan nagyobb méreteket ölthet. és akár a falazatban is jelentős károkat okozhat.

A vakolatokon előbb mindig kis repedések keletkeznek, amelyek főként az őszi-téli időszakban alakulnak ki. A résekbe víz hatol be, és a fagy egyre jobban tágítja ezeket. Nyáron pedig a nagy hőingadozások veszik fokozottan igénybe a már repedezett felületeket, amelyek előbb kis részekben válnak le a falazatról, majd idővel egyre nagyobb vakolat darabok lazulnak meg és esnek le. A réseken pedig akadálytalanul újabb nedvesség jut a falba. Ez rontja a falak hőszigetelését, és penészesedést is okozhat.
A kisebb vakolat hibákat ezért mielőbb ki kell javítani, mert ezzel megakadályozható a komolyabb és nagyobb felületű vakolathiányok kialakulása, ami esztétikailag sem nyújt szép látványt.
Ilyen viszonylag már laza, vagy repedezett vakolat részeket előbb le kell verni kalapáccsal. Nem csak a könnyen málló anyagot, hanem az épnek látszó részekből is ajánlatos legalább fél tenyérszélességnyit eltávolítani. Ezzel megteremthető a majd kijavítandó rész folytonossága, és a foltozás is szilárd alapra fog majd tapadni. A levert részt alaposan meg kell tisztítani keféléssel, hogy a málló régi anyagból semmi ne maradjon a falazaton. A hibás málló részt általában tégláig le kell verni.

Az alapos tisztítás után a csupasz foltot ajánlatos mélyalapozóval kezelni, de esetenként a nedvesítés is megfelel, ha a fröcskölt vakolatba tapadásjavító adalék is kerül. Ez az adalék a régi vakolat falra tapadását is fokozza a széleken, és a friss javítóhabarcs számára is ideális tapadást biztosít.
A fröcskölt alapvakolat száradása után következhet az új javítóhabarcsból készült vakolatréteg felsimítása. A kisebb foltokat kőműveskanállal lehet bedolgozni, a nagyobb felületű foltokra pedig a kanállal bőven felcsapott habarcs felületét deszkával lehúzva, szintbe simítva szokás eldolgozni. Külön figyelmet kell fordítani az új és a régi vakolat közötti átmenetre, nehogy ott látható szintkülönbségek keletkezzenek. A vakolatjavítás után nedves ecsettel, vagy vesszőseprővel lehet az átmenetet kiegyenlíteni és elsimítani. A javításhoz használható száraz és előkevert összetételű habarcsanyag az építőanyag telepeken szerezhető be.
Vannak esetek, amikor csak a besimító vakolat rétege válik le, az alatta levő habarcs szilárdan tapad a falazatra. Ebben az eseten csak a leváló réteget kell alaposan eltávolítani, lekefélni. Az alatta levő réteget pedig mélyalapozóval kell megszilárdítani és kellősíteni. Száradás után felsimítható rá a javító habarcs, amit simítóval kell egyenletesen eldolgozni. Az ilyen javításoknál mindig "alámetszett" élű legyen az üreg széle, hogy az új vakolatréteg elvékonyodás nélkül kapcsolódjon a régi vakolathoz. A letisztított felületeket mindig célszerű mélyalapozóval átkenni, mert így a javításhoz használt anyag jobban kötődik az alaphoz, vagy a falazat felületére, amelyet meg is szilárdít.
Ha a vakolat sarkokon vált le, akkor az ilyen részeket a letisztításuk és kellősítésük után két lépcsőben lehet csak korrektül egyenes élűre pótolni. Az élre az eredeti vakolat szintjébe oldalról vezetődeszkát kell erősíteni, vakolathorgokkal vagy acélszegekkel. A vakolóanyagot a deszka mentén kell felhúzni vagy felcsapni. A felülete a deszka éle mentén simítóval már viszonylag könnyen elsimítható. A szikkadt vakolat mellől óvatosan eltávolítható az élvezető deszka, amit a már kifoltozott részre kell újból a sarok élére igazítva felerősíteni. Ezután következhet a szomszéd oldal bevakolása, és a sarok élének elsimítása, összedolgozása.
A javított részek vakolatának kiszáradása után következhet a foltozás átszínezése az eredeti falszínhez nagyon hasonló festékkel, vagy kőporozással. A kőporozott bevonatoknál a javítások szintben alig láthatók, viszont színben nehéz foltmentes hatást kialakítani. A javítás átvonása mindig nagyobb felületű legyen magánál a javított foltnál, hogy az időjárás hatásaival szemben kellő védelmet biztosítson a kifoltozott résznek. A szemcsenagyságra és az anyagösszetételre mindig nagy gondot kell fordítani, mert a nem megfelelő összetételű kőporos bevonat hamar megrepedezhet, és a réseken beszivárgó víz újabb vakolatleválásokat okozhat.
Gyakori hiba az épületek lábazatán és afelett a rossz szigetelés miatt nedves vakolatrétegek táskásodása. Ezeket a hibákat csak tégláig leverve lehet kijavítani, és ez is csak tüneti kezelés, ha az ezt előidéző okok nem szűnnek meg. Ezek oka ugyanis nem csupán a falat ért nedvesség, hanem a környező talajból kioldott sók vakolatot romboló hatása. A sók kikristályosodnak, térfogatuk megnövekszik, és ez okozza a vakolat szétroncsolását, porózussá válását.
Javításakor az összes laza rész teljesen tégláig eltávolítandó. Lekefélés, benedvesítés után következhet a javítóvakolat felfröcskölése, amely páraáteresztő tulajdonságú, vízszigetelő és szálerősítésű habarcs. Ez az építőanyag kereskedésekben szerezhető be. A javítóhabarcsba mindig tapadásjavítót is kell keverni. Ezt az alapot legalább 1,5 cm vastagságban ajánlott a falra hordani. Az anyagot a normális vakolóhabarcshoz hasonlóan kell a falra csapni, majd lehúzni, és simára dolgozni.
Kiszáradása után következhet a felület színezése, lehetőleg vízlepergető homlokzati festéket használva. Ilyen esetekben célszerű az egész lábazatot teljes felületén átfesteni, hogy a felület foltmentes legyen.