Gipszkartonos térformálás

A helyiségek adottságai eltérőek, ezért bármilyen változtatást alaposan meg kell fontolni. A folyamatos falazatok többnyire szűkíti a teret, amit kerülni kell. Ez áttört felületek képzésével elkerülhető, és a kialakuló terek eltérő funkciója is megteremthető. Ilyen munkák előtt nagyon előnyös egy lakberendező tanácsait is figyelembe venni. Az átépítések bizonyos fokig mindig némi területvesztéssel is járhatnak, és a kialakítandó terek méretét ajánlott valóságosan is "megtapasztalni". A különféle elképzelések rendkívül változatosak, kezdve a bútort helyettesítő falazatoktól a részleges térmegosztó falakig, szinte minden megoldható gipszkartonból épített falakkal, mennyezeti felülettagolásokkal.
Ehhez azonban a jó és ésszerű terven kívül kellő szilárdságú fémváz is szükséges, amit a határoló falakhoz illetve a mennyezethez kell erősíteni. A teljesen lehatárolt, szűk terek unalmas nagy felületek létrehozását a különféle felületi áttörésekkel szinte teljesen meg lehet szüntetni. Egy nagyobb helyiség közé épített térelválasztó fala lehetőleg az ablak felé nézzen, és 1,5 m magasság felett ablakszerű nyitott részekkel célszerű a felületét megtörni. Az ilyen "ablakok" miatt a helyiség még egyterűnek hat, ám megosztott terei elkülönülten használhatók. Ezeket azonban az optimális helykihasználás szempontjából is jól át kell gondolni, mert a szűkös helyek kényelmetlenek, és használatuk kellemetlen. Ami tehát divatos és trendi, nem biztos, hogy jól élhető is.

Fülkés előfalak

Az ilyen beépítések főként csak érdekesebbé teszik a lakóhelyiséget, mivel az eredeti fal síkja elé felhúzott előtétfal megtöri annak egyöntetűségét, és üreges kialakításával igény szerinti rakodótér kialakítására is lehetőséget ad. Nem feltétlenül kell az ilyen építménynek a mennyezet síkjáig érnie, így dekoratív hatása adott esetben jobban érvényesülhet. Megformálása formailag csupán megálmodója fantáziájától, a helyiség adottságaitól és annak egyéb berendezési tárgyaitól függ. Többnyire csak dekoratív elem, amely azonban nagyon hatásos lehet, feltéve, hogy megfelelő koncepció alapján és igényesen készül el.
A váz kialakítása nagyon fontos és az esetleges kazetták mélységét is jól kell megválasztani. Ezek mértékét az üregekben elhelyezendő tárgyakhoz célszerű választani. Az egyes kazetták mélységét nem érdemes változtatni, mert ez bonyolítja a tartóváz kialakítását. A kazettákat ajánlott külön megvilágítással is ellátni.
A vázat UD és CD lemezidomokból célszerű kialakítani. Az UD idomok alkothatják a hátul falra erősíthető oldalkereteket. A függőleges tartóidomok CD elemek készülnek, egymástól 40-60 cm távolságra az UD elemekbe illesztve.
A kazetták számára ugyancsak UD elemekkel behatárolt áthidalók szolgálnak rögzítési helyként, ezeket a tartófalra pontosan azonos helyre kell felcsavarozni. A kazetták mérete kétszeres karton vastagságokkal legyen nagyobb. A függőleges tartóidomokat célszerű olyan kiosztásban beszerelni, hogy azok egyben a kazetták oldaláig érjenek. Az esetleges világítás kábeleit a kazetták tetejéhez kellő ráhagyással kell elvezetni és kilógatni.

A gipszkarton burkolatnak előbb az oldalait kell a vázra csavarozni, majd következhet a frontfelület lefedése. A sarkoknál él-lap fedéseket kell létrehozni, a kazetta nyílásoknál a laposztások mindig a CD idomok közepére kerüljenek. Az üregeket ezt követően pontosan beszabott és lecsavarozott lapokkal kell lefedni. A fülkék felső fedőlapjába már előre ajánlatos a világítótest beillesztéséhez szükséges kör alakú nyílást kivágni.
Minden illesztési élt pontosan szintbe kell ráspolyozni, majd üvegszövet szalag felragasztásával kell megerősíteni. A felületek gipszes besimítását követően esetleg síkba csiszolásra is szükség lehet, hogy még a nagyobb felületek is teljesen simáknak látszanak. Portalanítás után következhet a felületek festése vagy ritkább esetekben a külső felületek tapétázása, és végül a halogénizzós világítótestek beszerelése.
Az ilyen építmények természetesen funkciójuk szerint nagyon eltérők lehetnek és nem is mindig érnek a földig. Ebben az eseten a fémvázat sokkal körültekintőbben kell kialakítani, hogy alátámasztás nélkül megtartsa az egész szerkezet súlyát. Ilyenkor célszerűbb a mennyezetre rögzített idomokhoz erősíteni a függőleges tartókat, és közbenső szerelőlemezek felerősítésével megosztani a terhelést. Ilyen lemezeket akkor is be kell építeni, ha a falra még néhány polc is kerül. Ezek konzoljait pedig mindenképpen a függőleges acélidomokhoz kell rögzíteni, még kis terhelés esetén is.

Bútor jellegű szerkezetek

Különleges hatás érhető el, ha a helyiségbe olyan jellegű beépítést terveznek, amely helyettesíti a bútort, pontosabban annak csak a káváját adja. Főként a tartó váz kialakítása kényes és szakértelmet igénylő feladat. Ilyen esetekben is UD és CD idomokból lehet a tartóvázat elkészíteni, ám a különféle irányú áthidalások és a terheléselosztó lemezek helyének a megválasztása elég kritikus. Igaz, ez még mindig olcsóbb megoldás, mint a készen vásárolt bútor, ám helyhez kötöttsége miatt átgondolt tervezést és építést is igényel.
Ilyen esetekben főként függőleges tagoló pilonokat célszerű kialakítani, és azokat meghatározott magasságban áthidalókkal lehet szilárddá és kellően tagolttá tenni. A hátfaltól előrenyúló oszlopok oldalainak akár több, utólag beépített polcot is el kell bírniuk, ezért e meghatározott helyeket erősítő acélidomok beépítésével kell terhelhetővé tenni. A jelentősebb áthidalásokat pedig megfelelően elhelyezett CD idomok felcsavarozásával lehet erősíteni.
A vázra ilyen esetekben célszerű előbb az oldalborításokat felcsavarozni, majd következhet a tagoltabb frontfelület megfontolt lefedése. Vélhetően sok hulladék keletkezik majd a különféle alakú lemezfedések kiszabásakor. A sarkoknál nem ajánlatos a lapokat élt az élhez illesztve felerősíteni, mert az később repedésekhez vezethet. Még akkor is, ha a toldások fölé üvegszál erősítő szalag kerül. Egyéként minden sarkot - síkba munkálásuk után - ilyen gipszbe dolgozott sarokerősítéssel kell megszilárdítani. A felületeket gipsszel kell besimítani, esetleg simára csiszolni, majd nagy kopásállóságú diszperziós falfestékkel több rétegben bevonni.