A havas háztetők veszélyei

Balesetveszély elhárítása

A tetőn levő hóréteg megcsúszásának megakadályozása fontos, hiszen a lezuhanó hó akár balesetet is okozhat. Az ereszen képződő jégcsapok pedig jókora méretűre is meghíznak, majd olvadáskor önsúlyuktól letörve szintén balesetveszélyt jelentenek. E jelenségeket a rosszul szigetelt, vagy beépített tető esetén a fűtött lakótér felől érkező meleg levegő is elősegíti, megolvasztja a havat a tetőn, az pedig víz formájában lefolyik, majd a kinti hideg levegőn az eltömődött eresz szélén túlcsordulva jégcsappá fagy. Az így keletkező jégcsapok pedig fokozatosan, szinte napról napra hatalmasra hízhatnak.

A másik veszély a tetőn megcsúszó hó, amelynek a lezuhanása ellen a különböző hófogó elemek elhelyezésével kell védekezni. Erre a 253/1997-es kormányrendelet is kötelezi az építtetőket és a háztulajdonosokat. E szerint a 25 és 75 fok közötti hajlásszögű tetőket hófogósorral kell ellátni, amennyiben az eresz élvonala közlekedésre szolgáló terület fölé nyúlik, illetve magassága meghaladja a 6 métert. A 10 méternél hosszabb esésvonalú tetőkre pedig több hófogósort kell felszerelni egymás fölé. A hó megcsúszását különféle hófogó cserepekkel, fém hófogókkal és hófogórács-rendszer kiépítésével kell megakadályozni, és ezek állapotát minden tél előtt szükséges lenne felülvizsgálni, és időben pótolni. Erre azonban sok háztulajdonos nem fordít elég figyelmet, pedig az esetlegesen lezúduló hó-lavinák okozta károkért a tulajdonosok a felelősek. Ezért nem árt, ha tudják, hogy milyen kialakítású hófogó rendszerre lenne szükség a háztető héjalásán a hó-megcsúszások megelőzése érdekében.

A hófogócserepeket és a fém hófogókat egyenletesen kell elhelyezni, hogy a tető egész felületen rögzíthessék a havat, így az ne zuhanjon le nagy tömegekben, illetve lassan olvadjon el. A szükséges hófogóelemek számát a hóteher alapértékének, illetve a tető hajlásszögének ismeretében a szakemberek állapíthatják meg. Általában m²-enként 2-3 darabra van szükség. Elterjedt gyakorlat, hogy mindössze az eresznél helyeznek el fém hófogókat több sorban, azonban ez a biztonság szempontjából nem elegendő. Az összefüggő hótömeg felaprózására szolgáló hófogórács-rendszert az eresz fölé kell felszerelni, hogy megakadályozhassuk a hó nagy tömegben való lezúdulását.

A hófogórácsot tartó elemeket egy utólagosan felszerelt pallóhoz kell rögzíteni 80 centiméterenként, ezekre kerülnek az összekötő elemek, illetve maga a 1,5-2 méter hosszú hófogórács. Magastetők esetében a hatékony hófogás érdekében a különböző hófogó eszközöket együttesen kell alkalmazni. A hófogók alkalmazásának különféle módjai vannak, a folytonos vonalszerű hófogás, vagy az egész tető felületén való pontszerű hófogók telepítése, illetve ezek kombinált alkalmazása a tető jellegzetességeihez igazodva.

A mai kor követelményeként tehát hófogók beépítése minden 25-75° közötti hajlásszögű tetőn szükséges. Ettől eltekinteni csak kivételes esetekben lehet, pl. műemlék épületeknél, saját kertben álló, kisméretű előtetőnél stb. Azonban a hófogók mellőzése esetén is szem előtt kell tartani, hogy a lezúduló hó balesetet, anyagi kárt ne okozhasson. Ehhez kiegészítő intézkedésekre is szükség lehet, amit a tervezőnek kell meghatároznia.

Az ereszek fűtőkábeles kiépítése különösen ajánlott, mert ezzel szinte folyamatosan biztosítani lehet a hóval eltömődött ereszcsatornák olvadékvíz elvezetését, és a jégcsapok kialakulásának veszélyét, továbbá azt, hogy a tetőn maradt hótömeg a nappal olvadás miatti megcsúszását követően, este pedig visszafagyva eltömítse a vályúkat. Ha nincs hófogás, a hó eléri az ereszt, és az esőcsatornát eltömve, teljes tömegével lefelé hajlítja. Ilyen esetben kivédhetetlen a csatornatartók deformációja, ill. a forrasztások, illesztések törése. A hófogók feladata, hogy a hótömeget a kampók felvágják, illetve feltarthassák, így kisebb részekben vagy elolvadva víz formájában távozhat a tető felületéről, többnyire minden károsító hatástól mentesen.

Érdemes minden ingatlan tulajdonosnak még időben szemrevételeznie, hogy milyen sűrűn vannak a tetőn a hófogók elhelyezve, nincsenek-e elgörbülve, mert a túl vékony anyagból készültek nagy hó mennyiség esetén deformálódhatnak, és így már alkalmatlanok a hóréteg megtartására, felhasítására. Ezeket az első hóréteg már ellepheti, és az olvadó hó átcsúszhat felettük. Az ilyen hófogó elemeket erősebbekre kell cserélni. Az sem lényegtelen, hogy a hófogók mennyire nyúlnak a tetősíkja fölé. Ha a háromszög alakú részük túl kicsi, a fogóképességük sem megfelelő, és olvadáskor a vastagabb hóréteg átcsúszhat felettük. A hófogókat a különböző cseréptípusokhoz, illetve más fedőanyagokhoz igazodva kell megválasztani, ám ez függ a tető kialakításától, az épület magasságától és környezetétől is. A hófogók szükséges mennyiségét és elhelyezésüket a tetőanyagok gyártói leírása alapján szakembernek kell meghatároznia.

A nem kielégítő hófogás ellensúlyozására a tél beálltával már csak veszélycsökkentésre van mód. Amennyiben lehetséges, a földszintes házak esetében az eresz fölötti vastagabb hóréteget még a lezúdulása előtt célszerű eltávolítani, és az ereszcsatornát is kitisztítani. Ez létráról megoldható, így a további olvadás következtében jelentősen csökkenthető a hó nagy tömegű lecsúszása. Ahol ez nem lehetséges, pl. emeletes épületeknél, ott táblákkal, illetve az útszakasz részleges és ideiglenes lezárásával, a lavinaveszélyre való felhívással kell óvatosságra figyelmeztetni a járókelőket. A veszélyes jégcsapok is eltávolíthatók a családi házaknál, a magasabb épületeknél azonban ezt a feladatot ajánlott az erre szakosodott alpintechnikával dolgozó cégekre, vagy a katasztrófavédelem szakembereire bízni.

Ezen felül viszont az esetlegesen előforduló károk terheitől egy jó épületbiztosítás tehermentesítheti a tulajdonosokat. Azonban amint lehet, a tetőn levő hófogó rendszert szakemberrel ajánlott megjavíttatni, amivel elejét lehet venni a károknak, és újból biztonságossá lehet tenni a téli havas tetőket.