Eleven árnyékvető

Támasztékként a legegyszerűbb, ha a tartóedény földjébe egymástól arasznyi távolságokban vessződarabokat, fenyőfalécet vagy rudakat szúrunk le. Ez azért fontos, hogy szilárdan, biztosan álljanak. Sokszor megoldható a futtatás zsineggel vagy rafia szálakkal. Fontos, hogy ezeket arasznyi távolságban feszítsük ki egymástól, hogy fel tudjanak rá kúszni a növények.
A sokféle kúszónövény közül elsősorban a tölcsérformájú többnyire égszínkék hajnalkát, a fogyasztható termésű tűzbabot és a sarkantyúkát érdemes futtatni. Ezek a kúszónövények magról nevelhetők, akár egy tejfölös pohárban is előnevelhető belőlük a palánta. A kacsokkal vagy tapadókorongokkal kapaszkodó vadszőlők, a repkények, vagy az erdőből ismert iszalag több éven át jól megtarthatók és szépen felfuttathatók. Ilyen még a magyar lonc, a hibrid lonc, a trombitacserje és a lilaakác is. A fényszegénységet jól tűrő kúszónövények az örökzöld borostyán és a sárga cirmos japán lonc.
Bármelyik kúszónövényt választjuk, a tartóedényébe minden esetben tápanyagokban gazdag tőzeges földkeverék kerüljön. Alkalmas még erre a célra a rostos tőzeg, komposzt vagy jó minőségű kerti föld is. Ilyen földet lehet kapni a virágüzletekben Florasca B és C jelzéssel. A föld betöltése előtt viszont ne felejtsünk el a tartóedény aljába cserépdarabokat helyezni és fölé egy ujjnyi sóderréteget elteríteni, vízelvezetőnek.