Többlépcsős tószűrő házilag

A kerti tó gondozási munkái abból adódnak, hogy az eltér egy természetes vízi ökoszisztémától. A természetes vizekben egyensúlyi állapot alakul ki, hiszen az adott víztömegnek van egy eltartó képessége, ami behatárolja, hogy mennyi növény, hal és egyéb víziállat képes megélni benne. Egy kerti tó víztömege, felülete jóval kisebb egy természetes vízi élőhelynél. Emiatt pl. a víz sokkal hamarabb felmelegszik, ezzel csökken az oxigéntartalma, így csak nagyon kevés vízi állat, mondjuk hal tartható benne.

De a halak csapatban látványosak, így általában jóval több kerül a kerti tóba, mint annak önszabályozó biológiai rendszere eltartani lenne képes. A megoldás tehát, hogy rá kell segítenünk a természetes folyamatokra, hogy elérjük: kisméretű tóban is több élőlényt tarthassunk, mint azt természetes körülmények között, azaz emberi beavatkozás nélkül megtehetnénk. Mindebből következik, hogy minél nagyobb egy tó (mélysége, vízfelülete, a benne levő vízmennyiség), annál könnyebb elérni az egyensúlyi állapotot, azaz annál kevesebb gondozást igényel. Minél kisebb, annál több beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a biológiai egyensúlyt fenntartsuk.

A szervesanyag-tartalom rontja a vízminőséget

A vízbe hulló levelekből, a benne képződő állati ürülékből és az elhalt növényi maradványokból iszap képződik a tó alján, ami nagy szervesanyag-tartalma miatt felborítja a biológiai egyensúlyt, és rontja a vízminőséget. Ha jó a vízminőség, akkor a halak gondozására az etetésen kívül csak betegség fellépése esetén kell gondot fordítanunk, mert a megfelelő vízállapot egyben annak relatív kórokozó mentességét is biztosítja.

Késő tavasszal és újonnan betelepített tavak esetén találkozhatunk a zöldvirágzás jelenségével. Ennek új telepítéskor a növények földjével bekerült sok szervesanyag az oka, tavasszal pedig a felmelegedő vízben gyorsabb a lebontás, így a szervesanyag-tartalom megnő, az ebből lebontott – a növények számára felvehető – tápanyagtartalom is megnő, így algák és más alsóbbrendű növények elszaporodása miatt bezöldül a víz. Ez pár hét múltán alábbhagy, ahogy beáll az egyensúly. Ha nem így lenne, akkor tennünk kell annak érdekében, hogy a víz szervesanyag-tartalma csökkenjen, mondjuk részleges vízcserével.

A tó „virágzását” csökkenthetjük azzal is, ha egyik részét leárnyékoljuk valamilyen növénnyel, így a kevesebb fény miatt kisebb algásodásra kell számítani. Ha a vízbe hullott leveleket rendszeresen kihalásszuk mielőtt lesüllyednének, azzal is jót teszünk a vízminőségnek. A víz alatt alámerülten élő hínárfélék jó hatással vannak a víz oxigéntartalmára. Ez leginkább nyáron szükséges, hiszen minél melegebb a víz, annál kevesebb oldott oxigént tud tárolni.

Kémhatás és vízminőség

A víz pH értéke semleges kémhatás esetén 7, ez alatt savas, 7 felett pedig lúgos. A tavi élőlények részére ideális a 6,5-8,5 pH érték közötti kémhatás. A vízben lebegő szerves anyagok bomlása során különböző savak keletkeznek, ezek csökkentik a kémhatást, savasítanak. A víz lúgosságáért gyakran a vízbe jutó cement és a kezeletlen beton a felelős. Ezekből a víz kioldja a meszet, és ez okozza a lúgos vizet. Az algák elszaporodása is lúgos irányba tolja a kémhatást.

A jó vízminőség megtartása érdekében fizikai, kémiai és biológiai szűrést is célszerű alkalmazni. Fizikai szűrés során a lebegő, méretesebb szennyeződéseket emeljük ki a vízből, így ezeknek nem lesz ideje lebomlani és a víz szervesanyag-tartalmát emelni. Az egyszerű műanyag szűrőbetétek, melyeket a szivattyú elé raknak, nem tudnak látványos eredményt hozni, de a fizikai szennyeződésektől jól megtisztítják a vizet. A természetes egyensúly elérésében csak kis szerepük van, bár némi biológiai aktivitás kialakulhat a szűrőbetétekben, de gyakran kell őket tisztítani.

A kémiai szűrésnél különféle vegyszerekre is gondolhatunk (metilénkék, malachitzöld vízfertőtlenítők), de ennél természetesebb kémiai megoldások is vannak. A kémiai szűrés végzésére alkalmasak azok a természetes anyagok, ásványok, amelyek a vízből kiszűrik a veszélyes kémiai szennyezőanyagokat. Ilyen az aktív szén és a zeolit, amely kiszűri az ammóniát a vízből. A víz pH értékét csökkenti a tőzeg, míg néhány mésztartalmú kőzet – mint a dolomit – növeli a pH értéket, lúgosabbá teszi a vizet. A kémiai szűrőanyagok megfelelő működéséhez folyamatos vízáramlásra van szükség. Ezen ásványok a szűrés közben idővel telítődnek, így alkalmanként cserélni kell őket.

A jól elkészített és beállított biológiai szűrők szinte egész éven át képesek tiszta és egészséges vizet biztosítani. A biológiai szűrő lényege, hogy egyes szűrőrétegekben milliónyi mikroszkopikus élőlény, baktériumok telepszenek meg, és ezek a vízben lévő anyagokat elfogyasztják, lebontják, és átalakítják a halak és növények számára hasznosítható anyagokká. Egy 10 ezer literes tóhoz megfelelő biológiai szűrő ára 100 ezer forint körül van, de hasonlót házilag is készíthetünk – igaz legalább egy hónap alatt

Többlépcsős víztisztító szűrő – házilag

A szűrőt készíthetjük téglából, betonból; a lényeg, hogy nyomás és fagyálló legyen. Lehet belül csempézett, vagy a téglára tófóliát ragasztva is elkészíthetjük. A vízzel érintkező rész ne legyen kezeletlen beton, mert az kedvezőtlen kémiai hatással van a vízre. A szűrőház méretét úgy kell megválasztanunk, hogy a tó teljes vízmennyiségének a 2-4 százaléka legyen egyszerre benne, és a tó teljes víztömegét 6 óra alatt átforgathassuk rajta. A vízforgatás folyamatossága nagyon fontos, mert ha nem áramlik állandóan víz a biológiai szűrőn, akkor a benne élő, a tisztítást végző mikroszkopikus élőlények elpusztulhatnak. A szűrőt építhetjük a felszínre, így látszik, de kényelmesebben gondozhatjuk. Ha a föld alá süllyesztjük, akkor rejtve van, de nehezebb hozzáférni.

A többkamrás tavi szűrővel a természetet utánozzuk, csak kicsit intenzívebb víztisztítást hozunk létre. Az első kamra az ülepítő, itt a nagyobb méretű szennyeződéseket szedjük ki a vízből. Ide bármilyen olyan műanyag tárgyakat betölthetünk, melyek növelik a víz útját, és közéjük kiülepedhetnek e szennyeződések. Ezek lehetnek csődarabok, műanyag kupakok, műanyag flakonokból szeletelt darabok. A következő kamra a fizikai szűrés színtere, ide jó vízáteresztő képességű anyagot kell betervezzünk, de olyat, ami, bár a kisebb lebegő szennyeződéseket is megfogja, de nehezen tömődik el. Legegyszerűbb például a többrétegű szúnyogháló, de szűrőkócot vagy habszivacsot is tehetünk ide.

A harmadik kamra a biológiai szűrés színtere, itt már mikroorganizmusok fogják a víz szerves anyag tartalmát csökkenteni. Agyag-granulátummal vagy 5-15 mm nagyságú kavicsokkal töltsük fel ezt a rekeszt. Idővel a megfelelő mikroorganizmusok maguktól megtelepednek, ehhez azonban hetek kellenek.
Az utolsó, negyedik kamra pedig a kémiai szűrés színtere. Ide tehetünk zeolitot, ami az ammóniát szűri ki, és egy UV lámpát is beszerkeszthetünk, ami baktérium-mentesíti az átfolyó vizet. A szűrő első két kamráját kell rendszeresebben tisztítani, az utolsóban meg időnként cserélni a zeolitot. A biológiai szűrőben 4-6 hét is szükséges, hogy megtelepedjenek azok a hasznos mikroorganizmusok, melyek a víz szerves anyagait bontják majd.

Amikor a szűrőrekeszek megépítésével és feltöltésével megvagyunk, akkor már csak egy megfelelő szivattyúról kell gondoskodnunk, ami a vizet kiszívja a tóból, és a nyomócsonkon kijövő víz átmegy a vízszűrő rekeszeken, majd visszajut a tóba a már korábban említett áramlási sebességgel. A visszajuttatáskor a víz csobogva follyon vissza a tóba; ezt kisebb vízeséssel vagy egy szökőkút szórófejjel is megoldhatjuk. Ennek lényege, hogy a vízbe hulló cseppek levegőt is magukkal visznek, így oldott oxigén kerül a tóba, ami főleg a nyári melegben nagyon előnyös.

A tó teljes tisztítását, azaz teljes vízcseréjét megfelelő karbantartás mellett 5-6 évente elegendő elvégezni, amikor az iszapréteg már 6-8 centiméter körüli.