Alacsony hőmérsékletű radiátorok

A központi fűtéses rendszerek egyik legelterjedtebb hőátadó egysége a radiátor. A radiátorok feladata a fűtendő helyiség hőveszteségének pótlása. Ezt a leggyakrabban használt megoldás szerint úgy érhető el, hogy adott hőmérsékletű forró vizet – hőhordozó közeget – a kazánból (távfűtés esetén a távfűtőműtől) a radiátorba vezetünk, ahol az hőjét a radiátor felületén keresztül átadja a helyiség levegőjének, miközben lehűl, és a radiátor elmenő kivezetésén keresztül távozik. Az alacsony hőmérsékletű, nagy hőleadó felülettel rendelkező radiátorok fogalma viszonylag új. Ezek a nagy hatásfokú hőleadók alacsonyabb, 45-55 fokos előremenő vízhőmérséklet mellett is ugyanazt a komfortot nyújtják, mint régi társaik. Mindez akkor lehet fontos tényező, ha hőszivattyús vagy napkollektoros fűtésben gondolkozunk, de valamilyen okból nem szeretnénk felületfűtést alkalmazni.

Tulajdonságok, előnyök

Európa északi országaiban az elmúlt évtizedek során az alacsony hőfokú radiátorok az élet részévé váltak. Az ott élők rájöttek, hogy az 55 °C-os fűtési rendszer vízhőmérséklet éppen ideális. Az erre a hőmérsékletre beállított rendszerek – függetlenül a kültéri hőmérséklettől – ugyanolyan hatékony megoldást jelentenek otthonaik és egyéb középületek fűtésére, mint a magasabb hőfokkal üzemelő rendszerek.

A korszerűen szigetelt lakások esetében legtöbbször a 45 °C-os vízhőmérséklet is elegendő. Amíg a fűtőtest melegebb, mint a környezete, melegíti azt és a levegőt egyaránt. A modern és a felújított épületek fűtési energia igénye legfeljebb 40 W/m2, de sok esetben (pl. passzívházak) ennél jelentősen alacsonyabb is. Egy átlagos, 1,2 méter hosszúságú, kompakt radiátor elegendő egy 15 nm-es helyiség gyors és hatékony, a megfelelő környezetet biztosító, 20 °C-os hőmérsékletű felfűtésére, 45 °C-os előremenő vízhőmérsékletet és 35 °C visszatérő vízhőmérsékletet használva. Ez teszi az alacsony hőmérsékletű radiátorokat ideálissá a hőszivattyúkkal történő együttes alkalmazásra, amely már napjainkban is sok helyen megtalálható, s olyan teljesítményt eredményeznek, amelyek messze felülmúlnak bármely, önálló padlófűtéses rendszert.

Az alacsony hőmérsékletű fűtésnek közvetlen energia-megtakarítást eredményező hatása is van. Az alacsonyabb radiátor hőmérséklet esetén az általában külső falra szerelt radiátor mögötti falfelületen jelentkező hőveszteség kisebb. Alacsonyabb a radiátoron felmelegedő és felszálló légáram hőmérséklete. Ezáltal kevesebb a radiátor fölötti határoló szerkezet – általában ablak – hővesztesége. Kevésbé erős továbbá a levegő „rétegeződése” a helyiségben. Ez alatt azt értjük, hogy a padlónál hidegebb, a mennyezetnél pedig melegebb a levegő hőmérséklete. A kevésbé erős rétegeződés miatt az alacsonyhőmérsékletű fűtéseknél a mennyezeten és annak közelében jelentkező hőveszteség kisebb.

Az alacsony hőmérsékletű fűtések közvetett hatása a hőtermelőnél jelentkezik. A legkorszerűbb kondenzációs fűtőkészülékek akkor működnek leghatékonyabban, ha a fűtővíz hőmérséklete egész évben a földgáz égéstermék kondenzációs hőmérséklete, kb. 55 °C alatt van. Az egyéb, megújuló energiaforrásokra épülő hőtermelők (napenergia hasznosító berendezések, hőszivattyúk) hatékonysága is annál nagyobb, minél alacsonyabb hőmérsékletű fűtővizet kell előállítani.

Az alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerben alkalmazott radiátoroknak számos további előnye van. Kis hőkapacitásuknak köszönhetően gyorsan reagálnak a hőmérsékletszabályozóra, és még a kemény fagyokban is alacsony hőmérsékleten üzemelnek. Gyakorlatilag bármilyen, jelenleg rendelkezésünkre álló hőforrással párosíthatók, beleértve a megújuló energiaforrásokat. Esztétikusak, bármilyen otthonba beolvadnak, kellemes környezetet hozva létre. Megbízhatók, szakszerű beszerelést követően nem igényelnek gondozást.

Használatukat több évtizedre is tervezhetjük, hosszú élettartamuknak köszönhetően. Egy esetleges felújítás, átépítés során a rendszer tagjai könnyen cserélhetők, nem szükséges a fal vagy a padlófelület megbontása. Helyes méretezés esetén a radiátorok teljesen zajtalanok. Nem utolsósorban egészségesek és biztonságosak, mert nem pörkölik meg a rájuk szálló port, és hozzájuk érve nem égetjük meg magunkat.