Újra a belső oldali szigetelésről

Szögezzük le mindenek előtt, hogy a belső oldali falszigetelés feladat nem lehet az, hogy ha hiányzik valami miatt a külső homlokzatszigetelés, akkor azt – ugyanolyan szigetelőréteg vastagságban és szigetelési képességben – a fal belső oldalán pótoljuk. Ha ezt valósítanánk meg, akkor az történne, hogy télen a falazat teljes keresztmetszetében erősen áthűlne – hiszen a belső melegtől a lehető legjobban elzárjuk. Nyáron a fordítottja zajlana le; a lakás hűvösétől elzárt falazat kívülről erősen felmelegedne. A szélsőséges hőmérsékleti különbségek – még akkor is ha ezek nem hirtelen zajlanak le – a falazatot erősen károsítaná. Viszonylag gyors hőmérsékletváltozások is végbemehetnek pl. a nyári délutáni napsütés és a hajnali hűvös idő váltakozása során.

A hőmérsékleti viszonyok a külső fal belső felületén is negatív folyamatokat indíthatnak be. Ha a belső irányból nem megfelelő a párazárás, akkor a külső fal áthűlt belső felületén erős páralecsapódás keletkezhet, ami penészesedést okozhat, és ez előbb-utóbb átjut a belső szigetelésen a lakásba is.



Mindebből az következik, hogy nem lehet cél egy vastag belső oldali szigeteléssel ugyanolyan hőátbocsátási tényezőjű falszerkezetet létrehozni, mint ha kívül lenne 10-15 cm vastagságú homlokzati szigetelés. A belső oldali szigetelés vastagságának optimumát ott kell keresni, ahol a külső fal téli teljes áthűlését, nyári átmelegedését még befolyásolni tudjuk. A külső falazat belső oldalának hőmérséklete emelkedni tudjon a külsőhöz képest, ezáltal csökkenjen ezen a falsíkon a páralecsapódás veszélye. Erre a célra elegendő, ha csak 3 cm vastag, ugyanakkor erősen légzáró és párazáró belső szigetelést alkalmazunk.

Párásodás, penészedés

Még egy veszélyt kell azonban kivédenünk a belülre helyezett szigetelés kapcsán, azt hogy az oldalfalak csatlakozásánál, a sarkokban, illetve a sarkok mentén ne keletkezzen páralecsapódás és penészesedés. A mérsékelten szigetelt külső fal belső oldalának hőmérséklete ugyanis még mindig alacsonyabb, mint a belső falé, illetve a belső légtéré, ezt a hőhíd hatás az oldalfalak bekötési szakaszaira is átvezeti, a sarkoknál szabaddá váló oldalfal felületeken létrejön a páralecsapódás. Ezt azzal tudjuk megakadályozni, hogy a 3 cm vastag, légtömör és párazáró szigeteléssel az oldalfalakra is ráfordulunk, legalább 30 cm falhosszúságon.



Ezzel a megoldással már kiküszöbölhető a sarkok és élek penészesedése, jelentősen javíthatjuk a teljes falazat szigetelő képességét, és a falazat hőterhelését is csökkentjük egy vastag belső hőszigeteléssel összehasonlítva. A 3 cm vastag belső szigetelés már jelentősen csökkenti a téli felfűtés idejét. Persze a helyiség visszahűlése is gyorsabb télen, ha leáll a fűtés, és a lakás nyári felmelegedését is kevésbé mérsékli, mint ha vastag belső szigetelést alkalmaznánk.



A hézagmentes és párazáró szigetelés természetesen a falak légzését, páraáteresztését is rontja, bár nemrégiben írtunk arról, hogy a belső térben keletkező pára nagy része – minden hiedelemmel ellentétben – nem a falazaton keresztül távozik, hanem a rendszeres, és lehetőleg szabályozott szellőztetéssel. Semmiképpen nem engedhetjük tehát, hogy a helyiség páratartalma huzamosan 60% felett legyen, mert ilyen magas páratartalomnál már a gondosan megtervezett és kivitelezett belső szigetelésnél sem tudnák a páralecsapódást megakadályozni. A normális, 50% körüli páratartalmat rendszeres szellőztetéssel, illetve a nyílászárókba épített résszellőzőkkel tudjuk biztosítani. Mindezek mellett a belső szigetelés minden előnyét élvezni fogjuk, ami nem csak a fűtési energia csökkenését jelenti, hanem a falak hideg sugárzásának megszüntetésével melegérzetünk, komfortérzetünk javul.