Vízszigetelés a pincében

A folyamatos nedvesedés hátterében rendszerint a talajszint alatti falrészek hibás külső szigetelése rejlik. A kellemetlen tünetek létrejöttéhez azonban az is kell, hogy a valami miatt megemelkedett talajvízszint miatt az épület alapja vízben álljon. A talajvíz szint eleve ingadozhat. Egy tartósan csapadékos időben megemelkedhet – különösen olyan helyen, ahol eleve nem volt alacsony. Megemelkedhet az épület hibás elhelyezése, illetve a vízelvezetés rossz kialakítása miatt is. Egy épület környezetében nőhet a talajvízszint önmagában az épület odaépítésétől; mint ha egy vízzel félig megtöltött nagyobb fazékba belerakunk egy kisebbet.



De attól is megemelkedhet a vízszint, hogy az építéssel a talajban természetes úton áramló víz (lejtős terepen) útjába torlaszt helyezünk, mint ha egy kis duzzasztást készítenénk egy patak medrében. A falazat szigetelését viszont sok esetben csak a talajpára ellen méretezik, víznyomásra nem. A talajvíz folyamatos nyomását először a pincefalak sarkában szoktuk észlelni, vagy ott, ahol csőáttörések, a víz és csatorna bevezetések vannak a falazatban. Ilyenkor az utólagos szigetelési lehetőségek sokszor már nem eredményesek. A lyukacsos falazóblokkok injektálással igen nehezen telíthetők, a falelvágási módszer sem alkalmazható, mert a nedvesség nem a falazatban szívódik felfelé, hanem már eleve a szigetelés felett támad. Legjobb lenne az egész alapzatot körülásni, és teljesen új külső szigetelést készíteni, erre azonban utólag már ritkán van mód.



A belső oldali vízszigetelések kisebb víznyomásnál még alkalmazhatók, nagyobbnál azonban már nem; az állandó víznyomás akár az egész alapzatot megroppanthatja. Ilyen esetekben már csak a gépészeti beavatkozás segíthet, amivel az épület környezetében lecsökkenthetjük, illetve egy megengedett szint alatt tarthatjuk a talajvíz szintet. Ismert az a hibás beavatkozás, amikor a talajvíztől elárasztott pincéből folyamatosan szivattyúzzák a vizet, és a pince kútként kezd viselkedni. A folyamatos vízutánpótlás járatokat mos ki magának, és ha ez a fajta szivattyúzás túl soká tart, akkor az egész alapzatot megroppanthatjuk. Ez a módszer nyílván nem alkalmazható. 

Szakszerű megoldás

A szakszerű szivattyúzó megoldásnál a szivattyú számára egy zsompot – a pince talajszintje alá nyúló aknát – alakítunk ki, és ebben kavics és geotextília szűrőrendszert helyezünk a szivattyú köré. A zsompba süllyesztett szivattyú csak akkor kapcsol be, ha a talajvíz az épületet veszélyeztető szint fölé emelkedik, és mihelyt – a szivattyúzás hatására – a vízszint lesüllyed, ki is kapcsol.  Ezzel a megoldással az alapzatot terhelő talajvízszint nyomása folyamatosan és automatikusan a veszélyes szint alatt tartható. A talajvíznek a zsomphoz történő áramlását a falak mentén az aljzatba helyezett drain-csövekkel lehet segíteni. 



A megfelelően szabályozott szivattyúzás hatására nem a „kút jelenség” fog létrejönni, hanem éppen annak az ellenkezője. Az áramló vízben lebegő apró szemcsék folyamatosan eltömik a járatokat, és az épület közvetlen környezetében megemelkedett talajvízszint – a szakemberek ezt „depressziós parabolának” mondják – fokozatosan csökkenni kezd. A szivattyú egyre ritkábban kapcsol be, a víz már nem jut az épület környezetébe. A szivattyúzásra már csak különlegesen nagy esőzések idején lehet szükség, de a gondosan megtervezett és beüzemelt szivattyúrendszer ilyenkor automatikusan teszi a dolgát.