Jellegzetes hőszigetelési hibák

A szigetelés „köztudottsága” persze nem jelenti azt, hogy a megvalósításban élen járnánk. Elmaradásunk a Nyugat-európai gyakorlattól jelentős, emiatt relatíve sokkal több fűtési energiát használunk fel, mint a nálunk jóval gazdagabb országok. Ez baj, de talán még nagyobb baj, ha költünk a hőszigetelésre, viszont rossz az anyag, hibás a technológia, és akkor a végeredmény nem csak „kevésbé jó”, hanem kifejezetten rossz, ártalmas és drága lehet. Nézzünk néhány rossz példát a gyakorlatból.

Hagyjuk kiszáradni a falazatot

Jellegzetes hiba, amikor új építésű lakásoknál, házaknál felteszik a hőszigetelést, mielőtt még a falazat teljesen kiszáradna. A kivitelező célja, hogy az épület minél hamarább át legyen adva, nincs idő arra, hogy ez a technológiai folyamat teljes mértékig lezajlódjon. A vevő kezdetben még nem lát semmit, hiszen a falak hibátlanok.

Az építés során azonban a habarcsban jelentős mennyiségű víz tárolódik, amit le kell adnia. Ha azonban a falazatot beborítják, a nedvességet bezárják, akkor a nedvesség utat keres magának, elsősorban befelé, és a falak penészesedni kezdenek. Az sem lenne jobb, ha a nedvesség kifelé, a hőszigetelésen keresztül próbálna utat törni, mert akkor átázik a hőszigetelés, és elveszti szigetelő képességét. A helyes megoldás tehát az, hogy mielőtt a falakat befednénk, és az épületbe a nyílászárókat betennénk, hagyjuk a falazatot teljesen kiszáradni. Utána már felkerülhet kívülre a hőszigetelő rendszer, és belülre is a vakolat, a falborítás.

Padlóra lépésálló szigetelést

Sajnos nem ritkán előforduló hiba, hogy a különböző célú szigetelőanyagokat egy kalap alá veszik, és a legolcsóbbat választják. Volt rá eset, hogy „takarékossági megfontolásokból” a kerámia burkolat alá nem a valamivel költségesebb, lépésálló szigetelést helyezték el, hanem a 80-as sűrűségű polisztirol anyagot, ami falazat szigetelésére alkalmas, kisebb terhelhetőségű, de valóban olcsóbb. A járófelület alatt aztán – a terhelés hatására – a szigetelő anyag tömörödni kezdett, a burkolat megsüllyedt, majd összetöredezett. A teljes járófelület felbontása, a megfelelő szigetelőanyag elhelyezése, és az újra burkolás persze sokkal többe került, mint ha eleve a jó megoldást választották volna.

Kívülről hatékonyabb

Amikor csak lehet, a falazat szigetelését a külső oldalon végezzük el. A belső oldali falazat képes magába szívni és tárolni a szoba melegét, és a szükséges időszakokban visszaadni azt a belső légtérnek. Hőakkumulátorként kiegyenlítő hatása van. A belső oldali szigetelés ezt a hatást lerontja. A külső oldali szigetelés viszont akadályozza a falazat téli áthűlését és nyári felmelegedését egyaránt, így sokkal hatékonyabb, a lakás klímája pedig kellemesebb, élhetőbb.
Vannak esetek, amikor a külső oldali szigetelésre egyszerűen nincs mód. Erre kitűnő anyagokat és technológiákat fejlesztettek már ki, amik igen magas színvonalon megoldják a belső oldali szigetelésben rejlő ellentmondásokat.

Extrudált vagy expandált

A hagyományosan „hungarocellnek” nevezett polisztirol anyagot mindenki ismeri, olcsósága és jó hőszigetelő képessége általánosan elterjedté tette. Az anyagcsoporton belül viszont megkülönböztetünk extrudált és expandált polisztirolt, melyek felhasználási területei eltérők.

Több különbözőség közül most kiemeljük, hogy az extrudált polisztirol jól viseli a nedvességet, ezzel szemben az expandált nem. Ezért például az expandált polisztirol nem alkalmas lábazati szigetelésként, ahol fokozottan ki van téve az esőzéskor fröccsenő víznek és a talajból felszívódó nedvességnek. Az átázott szigetelőanyag viszont nem hogy szigetelne, hanem inkább vezeti a hőt – addig is, amíg tönkre nem megy. Lábazati hőszigetelésre tehát csak az extrudált polisztirol szigetelőanyag alkalmas.