Kerti anyagvédelem

A faanyagok állapotának a penész, gombák, rothadás, faférgek, sőt nedvesség és napsütés sem tesz jót. A fa élő kártevői valójában „újrahasznosítók”, csakúgy, mint a természetben, egy erdőben az a céljuk, hogy visszahozzák a természet körforgásába. E szervezetek nem tesznek különbséget, hogy ez a halott fadarab az erdő talaján fekszik, vagy az ablak anyagába van beépítve.  A fát sok minden ellen kell védeni, de a különböző védelmi vonalak átfedik egymást. Ne hagyjuk, hogy egy faépítmény alja a talajjal érintkezzen. Vagy helyezzük betonra, és valamilyen szigetelőanyaggal oldjuk meg, hogy a víz ne álljon meg mellette, esetleg fémtalpakat szereljünk rá, hogy elszigeteljük a talaj nedvességétől. Régen a talajba kerülő fa részeket égetéssel kezelték, az elszenesedett rész ugyanis ellenállóbb volt a nedvességgel szemben, ma a fatelítés nyújt védelmet hosszú éveken át.

Alul tehát a talaj nedvességtartalmától, felülről pedig a csapadéktól óvjuk a faépítményeket. Azzal hogy a nedvességtől óvjuk a fát, a rothadás-korhadási folyamatok esélyét is csökkentjük (mindkettőhöz nedvesség kell csak egyik levegőtlen, másik levegős körülmények között következik be), de a penész és a gombakártevők tevékenységét is gátoljuk. A penészgombák a fa cellulóz tartalmát építik le táplálkozásuk során. A gomba teste micélium-szövedékből áll, ezek a sejtfonalak behálózzák a fát, és a felületen is láthatók. Ezeken képződik a fajfüggően igen sok formában megjelenő termőtest, mely spórákat termel – amivel szaporodik a gomba.

A gondos tervezéssel a kerti építményeink élettartamát meghosszabbíthatjuk, karbantartási igényüket, ezzel együtt költségeket, csökkenthetjük. Egy kerti faház felett minden irányban hosszan kilógó tető nem csak esztétikai kérdés, hanem a csapadék falra verődését is gátolja. Egy a fakerítésre, épületre lógó faág vagy szorosan közel álló cserje akadályozza a levegő mozgását, így csapadék esetén sokkal tovább lesz nedves a felület, mintha hamar meg tudna száradni a légmozgástól. Ez szintén nem tesz jót a faanyagnak. De ezt egy lábazatfestékkel bevont betonkerítésen vagy épület lábazaton is megfigyelhetjük: ahol közel, vagy fölötte növény van, a festés sokkal rövidebb ideig lesz szép, mint azokon a részeken, ahol szabadon jár a levegő. 

Meg kell említeni a napsugárzás UV-fényét, ami szintén természetes ellensége a fának. Ez a felelős azért, hogy a védtelen fa, főleg szabad ég alatt, elveszíti a természetes külsejét: szürkül, fakóbb lesz. A nap leépíti a fa anyagát, a lignint, az eső ezt kimossa, ezáltal a fa felülete csúnya, előbb fakó, később repedéses, ráncos lesz. Ezzel kaput nyit a nedvességnek, mely ezután a mélyebb rétegekbe is beszivárog.
A nedvesség nem közvetlenül károsítja a fát, hanem sok más károsítónak a tevékenységéhez van szüksége nedvességre. Ha ezt megkapja, kártétele fokozódik. A különféle felületkezelő anyagokkal a fát óvjuk a napfénytől, nedvességtől. Ha a felületi védelem károsodik, itt-ott reped a lakk, vagy lepereg, esetenként elég csak javítani, máskor az egészet újra kell kezelni.

Mivel kezeljük a fát?

A vékonylazúr beszívódik a fába, de látható marad a fa erezete. Kültéri alkalmazása esetén színezettet használjunk, mert az fényvédő festékanyagával védelmet nyújt az UV sugarak ellen is. Előzetesen kezeljük a fát favédőszerrel. Van oldószer-, és vízalapú is. Ezek között nincs túl nagy különbség a felhordásban, a védelem fokában, ám a vizesnél ne vigyük túlzásba a hígítást. A festést egy év múlva újra meg kell ismételni, majd két-háromévente.  A vastaglazúr vagy lakkfesték alól csak a fő erezet tűnik át. Nagyobb védelmet nyújt, mint a vékonylazúr. Kültéren használjunk előtte favédő alapozót. Három-négyévente szükséges újra festeni. 

A fedőfestékekből szélesebb színskála érhető el, mint a lazúrból, de a famintázat látványáról ennél le kell mondanunk, mert ez teljesen fed. Igaz ez a legtartósabb. A fafestés lépései nem bonyolultak, csak a száradás miatt időigényes a folyamat. Zsírtalanítsuk, csiszoljuk le a felületet. Kezeletlen fa esetén használjunk alapozót, mert ez segít a kártevők és gombák elleni védelemben is. Az alapozó teljes száradását követően hordjuk fel az első festékréteget. Ha megszáradt az első réteg, finoman csiszoljuk át újra a felületet, ezt követően fessünk egy újabb réteget a fára. 

A vasanyagoknak is a korrózió a legnagyobb ellensége, ezzel együtt azonban jóval ellenállóbbak, mint a fa. Leggyakoribb ilyen folyamat az acél és a vas oxidációja, vagyis a rozsdásodás. Azzal, hogy festékkel zárjuk el a korróziótól védendő anyag felületét, az oxigéntől és a nedvességtől is elszigeteljük. Ha odafigyelünk arra, hogy a festék mindig folytonos legyen, rendszeresen javítjuk, újrafestjük, akkor a korrózió ellen e rendszeres gondoskodással bármeddig megvédhetjük az anyagot. A lényeg, hogy ne akkor javítsuk, fessük újra, amikor már rozsdásodik, hanem már akkor, amikor a festés megsérül.