Pincék és önálló pinceházak

Térszint alatti létesítmények (pince, alagsor) speciális pince téglákból akkor építhetők, ha a térszint alá süllyesztett szinthez szabványos, vízhatlan, talajvíz illetve talajnedvesség elleni szigetelést terveznek és készítenek. A talajnedvesség elleni szigetelést leggyakrabban kétrétegű ragasztott szigetelésként készítik bitumenes lemezből.

A pincében megjelenő talajvíz az ottani tárolást lehetetlenné teszi, hiszen nem tudjuk, mikor tör be a helyiségbe. Ha a szigetelés nem alul, hanem oldalt hibás valahol, akkor annak további hátránya, hogy az oldalfalon bejön a víz, de alul nem tud kimenni (ha ott meg jó a szigetelés), így csak szivattyúzással távolítható el. Ezért a pinceépítés alapja: a jó szigetelés.

A korszerűbb szigetelési módok közül érdemes említeni a betétes, hegeszthető bitumenes lemezeket, illetve a műanyag vízszigetelő lemezeket. Ezeket azonban csak gyakorlott szakember tudja megfelelően beépíteni. Pinceépítésnél ezért ne tekintsünk el a számla és szerződés adta garancia biztonságától!

Alápincézett épületek esetében teknőszigetelést kell készíteni. Az épületek földben lévő részeit a terepszint fölé vezetett függőleges falszigetelés, az e szigeteléshez csatlakozó vízszintes fal-, és vele azonos szintű padlószigetelés teljesen körülburkolja. Így a teknőszigetelés az egész épület teljes szárazságát biztosítja. A vízszintes és függőleges falszigetelést általában egyidejűleg és előre, a padlószigetelést mindig utólag készítik el a fal és a padló ülepedése után.

A függőleges felületek egymáshoz és az aljzathoz íves átmenettel, legalább 4 cm sugarú lekerekítéssel, a homorú sarkokban 4 cm sugarú hajlatképzéssel csatlakozzanak. A padlószigetelés aljzata akkor megfelelő, ha tiszta, száraz, legalább 6 cm vastag, speciális minőségű kavicsbetonból készült, és a csatlakozó szerkezetek eltérő mozgása kizárt. Felülete akkor optimális, ha léccel egyenletesre lehúzott, kavicsfészektől és kiálló kavicsszemektől mentes.

A szigetelés csak száraz aljzatokra, száraz időjárásban, +5 °C feletti léghőmérsékleten készíthető, ha a munkakezdés előtt legalább 12 órán át a léghőmérséklet +5 °C fok felett volt. A lemezek ragasztása előtt a száraz felületeket megtisztítás és portalanítás után egy rétegben hideg bitumenmáz kellősítő-alapozó réteggel szükséges bevonni. A kétrétegű talajnedvesség elleni szigetelést rétegenként teljes felületen forró bitumennel kell ráncmentesen az aljzatra és egymásra leragasztani, majd a szigetelés teljes felületét is forró bitumennel kell bevonni. A szigetelőlemezek átfedései, toldásai legalább 10 cm szélesek legyenek. A vízszintes falszigetelést 15 cm-es túlnyúlással kell készíteni azért, hogy később a padlószigetelést csatlakoztatni lehessen hozzá.

A pincehasználat szabályai

Két héttel raktározás előtt ki kell fertőtleníteni a pincét, és legalább 4 °C-ra kell lehűteni ahhoz, hogy a betakarított gyümölcs és zöldség tavaszig elálljon. A gyümölcsök és zöldségek házi tárolására a legalkalmasabb helyiség még mindig a pince, melyet minden ősszel a betakarítás megkezdése előtt körülbelül két héttel fertőtlenítsünk és meszeljünk ki. Fontos, hogy az előző évből megmaradt penészgombákat elpusztítsuk ilyen módon, tehát szüret előtt mindent le kell mosni, a ládákat pedig ki kell fertőtleníteni, és a padlót is be kell permetezni.

A jó pincében a hőmérséklet soha sem megy fagypont alá, és a pince nyáron sem melegszik fel. Egy szabályszerűen, mai technológiával szigetelt pince páratartalma nem emelkedik 65 százalék fölé. Ez a technológia jó alkalmazását bizonyítja, ám a tárolt terményeknek esetenként ennél több párárra van, vagy lenne szüksége. Ha túl száraz a pincénk, akkor elfonnyadnak, ha magas a hőmérséklet, akkor meg túlérnek, majd elrohadnak a zöldségek és gyümölcsök.

A terményt le kell hűteni, vagyis szedés után kint kell hagyni egy éjszakára, és csak reggel behordani a pincébe. Kiszedés után a murkot, zellert, petrezselymet, céklát és retket néhány napig szellős helyen hagyjuk száradni. Ha minden bekerült a pincébe, akkor ajánlatos egy kénrudat is elégetni, majd 24 óráig csukva tartani az ajtót, így elpusztulnak a terményen lévő baktériumok is.

Gyümölcseinket legjobb polcokra helyezve tárolni, de külön ládákban is lehet, lényeges azonban, hogy ne tegyünk túl sok réteget egymásra. A műanyag ládák könnyebben fertőtleníthetők, mint a faládák, ami előny a tárolásnál, ám a műanyagon könnyebben kicsapódik a pára, ami meg hátrány.

Raktározás után két héttel kell jól átnézni és átválogatni a gyümölcsöket, ugyanis ennyi idő szükséges a sérülések megjelenéséhez. Ha e sérülésekkel lent marad a gyümölcs, zöldség, ott elkezd romlani, és végigfertőzhet mindent a pincében. A szellős, átlátható elhelyezés azért is fontos, hogy a romló darabokat hamar megleljük. Az utóérőket lehetőség szerint ne tároljuk egy helyiségben másokkal. Az alma és körte nagyon könnyen átveheti a krumpli ízét, valamint érés során az almában lebomlanak a savak, a keményítő cukorrá alakul, és olyan gázt bocsát ki, ami a krumplit csírázásra serkenti. A gyökérzöldségeket nedves, tiszta homokban, egy ládában, rétegesen tárolhatjuk - a gyümölcsökkel egy légtérben. A káposztát és a karalábét gyökerével együtt, fejével lefelé akasszuk fel a pincében. A hagyma és fokhagyma a többi zöldségtől eltérően száraz, szellős helyen áll el a legjobban - régen ezért a padláson tárolták. A borospincében ne tároljunk terményt.

Tavasszal pedig mindent hordjunk ki, mert az ott hagyott termények romlani kezdenek, és az őszi betakarításig teljesen átfertőzik a helyiséget.