Fásszárúak ültetése

A konténereseket, amelyek lényegében „cserépben” nevelt egyedek a fagyos időszakokat leszámítva bármikor ültethetjük, kora tavasztól egész nyáron át, késő őszig. Ezeknél csak lehúzzuk a merevfalú konténert, vagy leszakítjuk a fóliazacskót, és már ültethetjük is a növényt. Előnyük, hogy a telepítés nincs évszakhoz kötve, és mivel nem sérülnek a gyökerek, így a növény megtorpanás nélkül, zavartalanul fejlődik tovább.
Vásárláskor figyeljünk arra, hogy olyan növényt válasszunk, amelynek a gyökerei a konténerben a földet már jól átszőtték. Ellenkező esetben, levéve a cserepet, szétesik a föld, és az a gyökérzet sérüléséhez vezethet. Ez persze nem túl nagy probléma, általában hamar, néhány hét alatt kiheverik a növények, csak a konténeres nevelésnek pont ez a lényege, hogy ne kelljen mit kiheverniük. Ha a konténer alján már kijöttek a gyökerek, az azt jelenti, hogy kicsit „túl lett nevelve” a növény, azaz nem sikerült időben eladni, és nem is tették át még nagyobb méretű konténerbe. Ezeknek nyugodtan metsszük le a kilógó gyökereit, és ezután ültessük el.
A földlabdás növényeket szabadföldben nevelik, és csak az értékesítést megelőzően szedik fel őket. Többéves példányok esetén, évente alávágják a gyökereket, hogy azok a törzs körül koncentrálódjanak, és ne nőjenek messzire, ezzel is megkönnyítve majd a későbbi kitermelést. Ősszel kiszedik a növényeket, a gyökereket és a közte levő földet földlabdává csomagolják. Erre kerül esetenként egy agyagréteg, jutaszövet, valamint a nagyobb példányokra drótháló.
A földlabdásként vásárolt és beültetett növényeket – ha életerősnek ítéljük meg őket – ezzel a csomagolással együtt ültethetjük el: a gyökerek hamarosan áttörik az agyagot, a jutaszövetet. Mire szűkössé válna a drótszövet, addigra megrozsdásodik, elszakadozik a földben, és nem fogja megakadályozni az erősödő gyökerek fejlődését.
Sajnos a földlabdások között is vannak olyan példányok, amelyek túl sokáig vártak vásárlóikra, ezért kissé legyengült állapotban vannak. Ezeknél célszerűbb leszedni a dróthálót és a jutaszövetet, hogy ennyivel is könnyítsük a begyökeresedés folyamatát, akadálymentesítsük a gyökerek kitörését a csomagolásból.
Földlabdás növények telepítésekor két dolgot ne hagyjunk figyelmen kívül: egyik, hogy a magasabb növényeket mindenképp kössük karóhoz, mert a „gúzsba kötött” gyökérzet a nedves földben egy kis széltől is megmozdul, és nagyon könnyen kidőlhet a fa, vagy cserje a begyökerezéséig. Másik dolog, hogy a földlabdásként ültetett egyedekre hatványozottan igaz: nagy vízadagokkal öntözzük ezeket. A gyökér földlabdájára felhordott agyagréteg védi a gyökereket a kiszáradástól, de egyúttal a vizet nem csak kifelé, hanem befelé is nehezen engedi. Kis vízadagok esetén megtörténhet az, hogy a víz még át sem jut az agyagrétegen, és a növény egyszerűen kiszárad.
Novemberben megjelennek a szabad gyökérrel kínált áruk is: ezeket a lombhullás után lehet ültetni a fagyok beálltáig. Legtöbbször gyümölcsfák, tömegcserjék, és erdészeti csemeték kaphatók ilyen formában.
A sérült gyökérrészeket metsszük le, és az egyedeket ültetés előtt állítsuk vízbe, vagy híg agyagos pépbe, melybe akár gombaölő szert is keverhetünk, ami fertőtleníti a metszlapokat, apró sérüléseket. Ha nem egyből ültetjük el a fákat, akkor nedves faforgácsban, vagy homokba ágyazva tároljuk a telepítésig, óva a gyökereket a kiszáradástól.
A talaj tápanyag-feltöltése különösen fontos, hiszen a növény akár évtizedekig is a helyén marad majd, és beültetve már csak korlátozott lehetőségeink lesznek a trágyázására. A gödörbe állítva a gyökerek közé laza tápdús talajt tömörítsük, majd gondosan iszapoljuk be a gyökér körül a talajt. Ha rések maradnak, az itt is hátráltatja, vagy szélsőséges esetben megakadályozhatja az eredést, hiszen ahol a gyökér nem érintkezik a talajjal, ott nem tud vizet felvenni.