Laminált padló

Saját kezűleg lerakható és tartós

A választásnál azonban nem árt szem előtt tartani néhány egyedi jellegzetességüket. A színük igen változatos. Egyedi dekor mintázatuk, felületi strukturáltságuk – pl. a fózolt élkialakítás, vagy netán a fényes alapfelületük – alapján történő kiválasztásuk egyéni ízlés dolga, ám a felületnek, amelyre lerakják, bizonyos meg kell felelni néhány alapvető kritériumnak. Az aljzatnak esetleges egyenetlensége 1 m2-en belül maximum 2-3 mm lehet, ellenkező esetben aljzatkiegyenlítésre van szükség. Az aljzatnak teljesen száraznak kell lennie. Padlószőnyegre a laminált padlót nem célszerű lerakni, ezt előbb fel kell szedni, és az aljzat megfelelőségét ezt követően kell megvizsgálni, esetleg kiegyenlíteni. A régi padlószőnyeg nem helyettesíti a különféle alátétrétegeket.

A laminált padló kiválasztásánál a kopásállóságára is tekintettel kell lenni. A csekély mértékben igénybevett helyiségekbe elégségesek az alacsony, AC2, AC3 (EN 13329-29…31) kopásálló termékek. A lakóhelyiségekbe a közepes, AC3, AC4 (EN 13329-31…32), a nagy forgalmú, nagy igénybevételnek kitett padlókhoz pedig az AC4, AC5 (EN 13329-32…33) kopásállósági értékű padlólapok közül ajánlott választani. A lapok vastagságára is érdemes hangsúlyt fektetni, mert a vastagabbaknál a kapcsolódó horonykialakítások (a klick rendszerűeknél ez alapvetően lényeges) masszívabbak, és az esetleges páratartalom változásokat is jobban elviselik. A laminált burkolólapok vastagsága ugyanis 6, 7, 8, 10 és 12 mm között típustól függően változhat. A különféle gyártmányok lapmérete is változó, szélességük általában 192, 194 mm, a hosszuk az általánosnak mondható 1286 mm mellett speciális gyártmányoknál meghaladhatja 2000, 2200 mm-t is. Ez pedig befolyásolja a helyiség burkolásához szükséges lapok mennyiségének meghatározását. Jó tudni, hogy csak melegvizes padlófűtésnél alkalmazhatók burkolatként, mert a 28 foknál melegebb hő árt a padlónak.

A laminált padlóknak kellemetlen sajátossága, hogy a felületére eső tárgyak és a lépészajok erőteljesebben hallhatók a fapadlókénál. Ezt különféle lépészaj-csökkentő alátétlemezek lerakásával lehet jelentősen mérsékelni, amelyeknek zajcsillapítása akár -54 dB is lehet. Ez természetesen attól is függ, hogy milyen gyártmányú és milyen vastagságú anyagok kerülnek a padlólapok alá, mert a különféle gyártók számtalan változatban gyártanak kimondottan lépészaj csökkentő alátét lapokat, illetve lemeztekercseket. E célra a speciális parafa tekercsek is jól használhatók. E lemezeket természetesen a PE anyagú párazáró fólia fölé kell lehelyezni, amit 25-30 cm széles átfedéssel egymásra ragasztva kell közvetlenül az aljzatra fektetni. Azt azonban tudni kell, hogy ennek az anyagnak szinte semmiféle zajcsökkentő hatása nincs. A párazáró fólia csak akkor hagyható el, ha az új padlót fa, vagy PVC padlóra fektetik le.

A padlólapok lerakásához célszerű fektetési vázlatot készíteni, mert ez megkönnyíti a szükséges mennyiségű padlólap kiszámítását és esetleg a lapok fektetési irányának megváltoztatásával a helyiség optikai korrekciója is javítható, különösen a markáns mintázatú típusok esetében. Az elvben kiszámolt lapmennyiséget ajánlatos 10%-kal megnövelni a várható beszabásokra és egyéb pótlásokra tekintettel. A padlók csomagolásán ugyan feltüntetik, hogy hány m²-nyi felületre elég a csomag tartalma, de inkább azt kell megnézni, hogy hány lap alkot egy csomagot, és ennek alapján már könnyebb a kellő mennyiségű burkolólap kiszámítása. Arra is számítani kell, hogy csomagot nem bontanak meg, ha csak 1-2 lap szükséges pluszban, az egész csomagot meg kell vásárolni. A hang gátló alátéteknél könnyebb a mennyiség meghatározása, ám a beszabásokra ennél az anyagnál is célszerű némi ráhagyással számolni.

A padlólapok fektetését a már előkészített alapra az első sor elhelyezésével, a lapokat a csapos oldalukkal a fal felé helyezve kell elkezdeni. Mivel a laminált padlóburkolatok ún. úsztatott padlók, a falak mentén szükséges 8-10 mm-nyi hézagot távtartó ékek behelyezésével lehet biztosítani, azokat sűrűn elhelyezve. Az ékek készen is beszerezhetők. A lapok lefektetését az ajtóval szemközti oldalon, rövidebb élükkel egymáshoz csatlakoztatva célszerű elkezdeni. A következő sorokat lehetőleg félosztásnyival eltolva kell a már lefektetettek hornyaiba pattintani. Így haladva az ajtóknál és egyéb kritikus helyeken a beszabások is könnyen elkészíthetők. Az oldalsó dilatációs hézagok megtartását folyamatosan figyelembe kell venni.

Az utolsó sor lapjainak behelyezése többnyire beszabást igényel, aminél az oldalhézag megtartása nem hagyható el. Egyenetlen falcsatlakozásnál ennek vonalát át kell másolni az utolsó lapokra. Az esetleges küszöböknél, vagy más burkolathoz való csatlakoztatásnál, pl. csőáttöréseknél, beugró falrészeknél is szükséges a dilatációs hézagok megtartása. E helyekhez esetleg a leeső hulladékdarabok is felhasználhatók. A gépi vágásoknál a felesleges darabot mindig a hátoldal felöl kell lefűrészelni, hogy a laminált oldal ne sérüljön. A teljes burkolat lefektetése után az ékek eltávolítandók, hogy a padló esetleges mozgását ne akadályozzák.

Az új padló és a falak közötti réseket különféle szegélyidomokkal lehet eltüntetni. Alapszabály, hogy ezek a takaróidomok soha ne a padlóra, hanem a falakra legyenek felerősítve, így nem akadályozzák a padló térfogatváltozásából adódó mozgását, és elkerülhető a padló felpúposodása.

Az oldalsó szegélylécek különféle változatai között könnyű választani, van, amelyiket falba rögzített dübelekhez kell csavarozni, mások pedig a falra előzőleg felcsavarozott fémlemez elemekre csúsztathatók rá. Ez utóbbiak előnye, hogy könnyen bonthatók, ám a felszerelésük nagyobb pontosságot igényel. Léteznek olyan változatok is, amelyek anyaga a fal felől üregelt, és különféle vezetékek, kábelek elrejtésére is alkalmasak. A szegélylécek sarkainak egymáshoz csatlakoztatását sarok elemekkel is meg lehet oldani, és elhagyható a lécek ferdeszögű összevágása. A szegélylécek mérete elég változatos, vastagságuk 8-20 mm, magasságuk 40-60 mm közötti, és általában 2,4-2,6 m hosszúságúak. Színre és fazonra több féléből lehet választani, többnyire MDF alapanyagú magra kasírozott dekorfóliásak, de PVC-ből készültek is lehetnek, amelyeket falra csavarozható ellendarabokra lehet felerősíteni. A csőkiállásoknál levő hézagokat összepattintható csőkarima felekkel lehet lefedni.

Az eltérő anyagú és vastagságú burkolatok csatlakozásainál minden esetben a szintkiegyenlítő szélidomok valamelyikét célszerű alkalmazni. Kialakításuk és felerősítésük változatos, amelyek közül viszonylag könnyű a célnak és az áthidalási szintkülönbségeknek megfelelőt kiválasztani. Ezek anyaga általában alumínium, és méreteik gyártmányonként változó. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne jelentsenek jelentős szintkülönbséges a két burkolat felett. A küszöböknél speciális idomokat célszerű a régi helyett alkalmazni. A munkát csak a különféle beszabások lassíthatják, de a figyelmes munka eredményeként nagyon szép, egyedi padlóburkolatot lehet saját munkával is kialakítani, akár egy nap alatt.