Kerti lámpások

A hangulat fokozása mellett érdemes figyelni a biztonságra, hiszen ezek a nyílt lánggal égő, világító eszközök nem megfelelő használat esetén tűzvédelmi kockázatot is jelenthetnek. A gyertya viasz, faggyú vagy paraffin felhasználásával készül, melyet kanóccal látnak el. Az emberiség az ókor óta használja. A gyertyát tehetjük lámpásba is, így annak kialakításától függően szép árnyképeket ad, emellett a légmozgástól védi a lángot, így az nem alszik el egy szellő fuvallatától. A biztonságot is szolgálja a zárt égéstér. Világítási céllal szabadtéri tűzterekbe is rakhatunk tüzet, ebből nagyon míves kovácsolt munkák is vannak, melyek szintén mintázatuknak köszönhetően szép árnyképeket is adhatnak.

A fáklyát többnyire szabad ég alatt használjuk. Régebben szurkos fenyőgallyakból, nyírfából készült. A viaszfáklya 4 db hosszú, összeforrasztott viaszgyertyából áll, melyekbe kevés kolofóniumot és terpentint kevertek. A szurokfáklya lehet kanócos, vagy fabelű, aszerint, hogy belső belét fonott kanóc, vagy kanóccal körülfont fenyőbot képezi. Ezt a belet addig mártogatják szurokba, míg a kellő vastagságot el nem érte, azután vaskarikák segítségével kerekded alakba nyomják és enyves vízben oldott krétával, kevés viasszal bevonják. Újabban vegyészeti fáklyákat alkalmaznak, melyek fém-, vagy papírtokban égő anyagkeveréket tartalmaznak, úgy mint stronciumot, báriumot, és ezen anyagok a fénynek különböző színt kölcsönöznek. Divatosak a bambuszfáklyák is, melyek hasított bambuszba erősített, kanóccal ellátott tartállyal vannak ellátva. A tartályba tesszük az olajos fáklyafolyadékot, amit az átázott kanócon keresztül égetünk el. A folyadék kapható szúnyogűző változatban is, így ez a változat nem csak világít, de szúnyogot is riaszthatunk a tartályos bambuszfáklyával, melynek vannak földbe leszúrható, és talpas asztali változatai is.

Fáklya készítése házilag

Szükségünk lesz: bambusznádra vagy seprűnyélre, ami legalább 120 cm hosszú. Kell még pamut vagy juta vászonszalag, 10-15 cm széles darabokban. Használaton kívüli fém edény is szükséges még, valamint viasz és sztearin 10:1 arányban keverve (3 fáklyához kb. 2 kg).

A fáklyakészítés megkezdése előtt vegyünk gumikesztyűt, ezáltal megakadályozzuk, hogy a kezünkre esetleg rácseppenő viasz égési sérülést okozzon. Körülbelül 2 kg viaszt és sztearint 10:1 arányban, fémlábasban megolvasztunk, melyhez színező anyagokat (ételfestéket) keverhetünk. Ebben a folyadékban itassuk át az első textilszalagot, és csavarjuk a rúd végére. A megolvadt viaszkeveréket helyezzük egy forró vizes edénybe, így meggátolhatjuk korai megdermedését. A következő szalagot ismételten mártsuk az olvadékba, és az előzőleg felvitt rétegre csavarjuk fel. Legalább 3-4 átitatott textilcsíkkal tekerjük be fáklyánkat. Az elkészült fáklyát 5-6 perces időközönként mártogassuk be az olvadékba, hogy így újabb és újabb rétegek kerüljenek a felületére. A fáklyákat meggyújtás előtt legalább 4-5 órán át hűvös, száraz helyen tároljuk. A képek pedig magukért beszélnek: látható hogy milyen változatos módon tudunk fényt varázsolni a nyári esték sötétjébe.