Energia verseny

Harc a fogyasztókért?

A villamos energia árak Európában a válság után jelentősen csökkentek, az elmúlt években pedig lényegében stagnálnak, miután a kereslet nem nőtt. Az áram nemzetközi árára az általános energia árak és a kereslet van a legnagyobb hatással. A lecsökkent keresletet a még ma is nagyszámú széntüzelésű erőművek, a nukleáris erőművek és a megújuló energiák lényegében lefedik. A szenes erőművek nagyon jó áron tudnak termelni, nagy részben kiszorították a gázüzemű erőműveket a piacról. A magyar árampiacon továbbra is jelentős a felár északi (cseh, szlovák, német) szomszédainkhoz képest. A magyar villamos energia árak jelentősen, 6-8 euróval magasabbak a régiós áraknál.

A magyar árampiacot és nagyjából a gázpiacot is érdekes kettőség jellemzi. Az ipari, fogyasztói szolgáltatói szegmensben nagyon intenzív és hatékony verseny alakult ki. Sok a kereskedelmi szereplő, nincs közöttük domináns helyzetben lévő. A nagyfogyasztók ki tudják aknázni a nagykereskedelmi áresésből adódó előnyöket, és képesek árcsökkenést elérni. A kisfogyasztók, illetve lakossági fogyasztók nem rendelkeznek ilyen piaci pozíciókkal.

A rezsicsökkentési politika a versenytől teljesen eltérő módon próbálja a nemzetközi árcsökkenést a végfogyasztókhoz eljuttatni. A rezsicsökkentési program beindulása előtt alternatív szolgáltatók versenyeztek a lakosságért, és ez a verseny volt hivatott az árakat alacsonyan tartani. Végső biztosítékként pedig ott volt a hatósági ár a legalacsonyabb jövedelmű fogyasztóknak. Voltak is belépők gázpiacon, árampiacon.

A válság kitörése után úgy tűnt, hogy hiába csökken az áram nagykereskedelmi ára, ez a csökkenés nem ment át a végfogyasztókhoz. Erre pedig lényegében a verseny megszüntetése született válaszként, létrehozták az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-t (ENKSZ). Ma ez az állami tulajdonú, központi kereskedő hatósági áron látják el a háztartásokat; kezdetben gázzal, de nagy részt már árammal is, és minden ebbe az irányba mutat. A lakossági gázpiacot a különböző szolgáltatók lényegében elhagyták, de afelé haladunk, hogy az árampiacon is ez valósuljon meg. Ezek a szolgáltatók az üzleti nagyfogyasztók felé fordulnak, hiszen csak ott maradt számukra piac. A külföldi tulajdonú szolgáltatóknak mindenképpen mérlegelniük kell, hogy vonzónak tarják-e a lakossági piaci szegmenset. A többség valószínűleg úgy dönt, hogy kiszáll és inkább az ipari felé fordult.

Kérdés, hogy a központosított egyetemes szolgáltatói modell fenntartható lesz-e? AZ ENKSZ azért versenyben lesz ez után is, mert ha a piacihoz képest túl magas áron kínálná a szolgáltatását – például ha az árak tovább csökkenek, de ő nem mérsékelné azokat – az újra ösztönözheti piaci szereplők megjelenését a lakossági szegmensben. A magyar háztartási fogyasztók választási szabadsága nem szűnt meg. Ha az egyetemes szolgáltatói engedélyhez nem tartozna annyi költséges feltétel, és lenne mód egyszerűsített és ezáltal olcsóbb szolgáltatásra – például internetes ügyintézésre személyes ügyfélszolgálat fenntartása nélkül – és ha a fogyasztó vállalná mindezt, visszatérhetne ez a világ, de nem rövidtávon.

Állandó és változó költségek

A villanyáram árában a tényleges fogyasztásunk nagyjából az ár 80%-át jelenti, a maradék 20% pedig fix költség. A szolgáltatók költségeire viszont nagyjából a fordítottja igaz; a hálózat fenntartására fordított költségük a teljes költség 80%-át teszik ki, és csak 20 százalékot jelent a szolgáltatott energia. Ez azt is jelenti, hogy az energiaárak változása és a fogyasztás változása miatt is a bevételük erősen hullámzó, miközben a kiadásuk alig változik.

Ha a fogyasztók az egyre korszerűbb elektromos berendezéseik segítségével jelentősen tudják csökkenteni áramfogyasztásukat, akkor a szolgáltatók egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. Lényegében arra lenne szükségük, hogy a teljes áramdíjban jóval nagyobb rész legyen a fix költség, és kisebb a fogyasztás arányos. Ez persze a fogyasztót egyre kevésbé ösztönözné a takarékosságra, pláne beruházásra az alacsonyabb fogyasztás kedvéért – pl. hagyományos égőinket kicserélni LED fényforrásokra.

Visszafelé áramló áram

A napelemes rendszerek terjedése is egyre nagyobb problémát jelent a szolgáltatóknak. A jogszabály szerint a napelemmel megtermelt energiánk feleslegét visszatáplálhatjuk az elektromos hálózatba, és azt elszámolhatjuk a szolgáltatóval. Még ha az adószabályok nem is támogatják nagyon, mégis folyamatosan nő a hazai napaelemes rendszerek száma és kapacitása. A három évvel ezelőtti 5 megawattról, két éve húszra, 2014-ben hatvanra, tavaly durván 150-200 megawattra nőtt Magyarországon a beépített napelem-kapacitás. A hálózatok viszont egyirányú energiaszállításra lettek tervezve, és egy sűrűbben lakott, napelemmel felszerelt, jómódú kerületben ma már előfordulhat, hogy az áram visszafelé áramlik.

Az elektromos hálózatokat működtető szolgáltatóknak emiatt folyamatos fejlesztéseket kellene végrehajtani, és erre nem nagyon ösztönzi őket az a helyzet, hogy állandóan arra figyelniük; megveszi-e őket az állam, s ha igen, mennyiért.