Növények alapvető tápanyagai

Tápanyag-utánpótláskor mellé is nyúlhatunk, hiszen nem mindegy, milyen célra kell a szer. Emberi példával élve hasmenéskor bevehetünk gyógyszert, de az nem mindegy hogy az hashajtó vagy has fogó. A növényeinknél is hasonló a helyzet. Ha adunk egy nitrogén túlsúlyos műtrágyát a növénynek zöldtömeg-növekedési időszakban, az jót tesz a fejlődésének. Ha ősszel vagy a virágzás-terméskötődés idején kapja mindezt, az rosszat tesz neki, mert növekedési fázisban tartja a növényt, aminek a virágai így rosszul termékenyülnek, ősszel pedig ahelyett, hogy fásodna, tovább növekszik és fagyérzékeny lesz.

Tápanyagokat a növények szükségletei szempontjából

A nitrogén a levél és hajtás növekedés idején szükséges legnagyobb mennyiségben a növényeknek. Hiánya csökkenti a későbbi termés mennyiségét. Kevés felvehető nitrogén esetén a növény alsó levelei sárgulnak, csökken a növekedés. Nitrogén túladagolás esetén nagy, vizenyős, de rossz tartású hajtások keletkeznek a gyenge sejtfalak miatt. Ez a torzulás kedvez a kártevők például levéltetvek megtelepedésének, hiszen könnyebben támadják meg a lazább bőrszövetű növényeket. A nitrogén túladagolás, ha túlzott öntözéssel párosul repedést okoz a termésen, vagy például a káposztafejek szétnyílnak, megrepednek ettől.

A foszfor minden növényi életfolyamathoz szükséges, de jellemzően a gyökér fejlődését és a mag kialakulását befolyásolja. A növényeknek fokozott a foszforigénye a termésérés stádiumában, valamint a fagyállóságot is pozitívan befolyásolja ez a tápanyag. Foszfor hiánya csökevényes, kis kiterjedésű gyökereket eredményez, aminek következménye a visszafogott növekedés. A növény szára vékony lesz, kevés virágot hoz, rosszabb terméskötődés várható. Látványos hiánytünete, hogy az idősebb levelek sötétzöld majd bronzos színűek lesznek, és például paradicsomnál mereven felállnak. Az elszíneződés után az alsó levelek alulról felfelé sárgulni kezdenek. A foszfor túladagolása anyagcserezavart és nitrogén-felvételi zavart okoz, tehát hiába van elég nitrogén a talajban felvehető formában, a foszformérgezést kapott a növény a nitrogénhiány tüneteit is produkálhatja.

A kálium fontos az anyagcsere folyamatokhoz, a fehérjék képződéséhez, a virágzás és a termés méretét, minőségét a növény ellenálló képességét javítja. Kálium hiány esetén vízháztartási zavarok lépnek fel, az idősebb levelek sárgás barnás elszíneződésűek lesznek, folyamatosan lankadnak, majd elszáradnak, a termés mérete és a hozam csökken. Kálium túladagolásra a növény visszafogott növekedéssel válaszol, és a levelek lankadni kezdenek.

A kalciumnak fontos szerepe van a sejtek és a gyökerek normális működésének összehangolásában. Kalciumhiány esetén gyengébb sejtfal alakul ki a lazább szövetek miatt, a fiatal levelek barnulnak, az idős levelek sötétzöldebbek lesznek, mint az a fajra általában jellemző. Kalciumhiány esetén növekedési zavarok lépnek fel, a termés foltossá válik. A kalcium túladagolása esetén gátolt a növénynek a foszfor-, kálium- és magnézium-felvevő képessége, tehát ezeket a hiánytüneteket produkálja.

Magnéziumra a klorofill képzéshez és a fotoszintézishez van szükség. Magnéziumhiány esetén az idősebb leveleken az erek közötti sávok sárgulnak, lankadhat a levél, növekedési zavarok léphetnek fel, a tápanyag a levelekből nem megy át a termésbe. A magnézium-túladagolás tünete nehezen felismerhető, azt okozza, hogy a növény fogékonyabb a kártevőkre.

A vas a klorofill képzésben, a növény légzésében, anyagcserében játszik szerepet. Vashiány esetén, a fiatal leveleken fokozott a levél erek közötti klorózis, azaz ott a zöld részek halványulnak, sárgulnak. Egyszikűeknél hosszanti levél csíkosságot okoz. A vas-túladagolás gyakorlatilag nem fordul elő.

A kén is sok sejtszintű folyamatban vesz részt. Jól ellátott növény kevésbé lesz fogékony a lisztharmatra. Kén hiánya esetén a növekedés lelassul. A fiatal leveleken az ér sárgulása következik be, káposztaféléknél pedig a levélfonák vörösesre színeződik. A kén túladagolás sem jellemző.

A növényeknek sokféle mikro-tápanyagra is szükségük van, ilyenek a mangán, bór, réz, szilícium, molibdén, cink… Az, hogy ezek mikro tápanyagok, nem jelenti azt, hogy a jelentőségük is kicsi. Igaz, hogy csak kis mennyiségben kellenek a növényeknek, ám az nagyon fontos, hogy ez a kis mennyiség elérhető legyen. Ennek oka a növények minimum elve, mely szerint a legkisebb mennyiségben jelenlévő tápanyag arányában veszik fel az összes többit is. Azaz, ha egy mikroelem hiányzik, hiába van a talajban minden másból bőség, gátolt lesz az anyagcsere.

Káliumhiány: az idősebb levelek sárgás barnás színűek lesznek, folyamatosan lankadnak, majd elszáradnak

Magnéziumhiány: a leveleken az erek közötti sávok sárgulnak, lankadhat a levél

Vashiány (klorózis): a zöld részek halványulnak, sárgulnak

Kalciumhiány: növekedési zavarok lépnek fel, a termés foltossá válik

Folytatás: Tápanyagok utánpótlása