Betonozás szakszerűen

Transzportbeton vagy otthon kevert beton

Az otthoni betonozási munkák megtervezésekor először is el kell döntenünk, hogy megvesszük külön a zsákos cementet, a homokos kavicsot, és a helyszínen keverjük meg a betont, vagy rendelt transzportbetonnal akarunk dolgozni. Transzportbeton alkalmazásakor a megrendelt betonkeveréket a helyszínre szállítják, azt már „csak” be kell dolgoznunk. A rendeléshez pontosan kell meghatározni a szükséges beton mennyiségét, illetve a tervekről le kell olvasni a tervező által előírt betonminőséget. Ennek hiányában mindenképpen szakemberhez kell fordulnunk, hiszen a tervezettnél gyengébb minőségű keveréknek a készülő szerkezet, míg az adott célra „túl erős” betonnak a pénztárcánk látja kárát.

Nem vitás, kényelmesebb és egyszerűbb a betonozás, ha a betont mixerkocsi szállítja ki, és azt betonpumpával juttatják a zsaluzatba. A kényelem viszont veszélyekkel is járhat: a pumpával gyorsan érkező beton tempós, összehangolt munkát kíván a bedolgozást végzőktől is. A nagy sietségben gyakran letapossák vagy elmozdítják a vasalást, vagy túl magasan tartva a pumpa csövét, a bezúduló frissbeton kárt tesz a zsaluzatban vagy annak megtámasztásában. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a mixerkocsival érkező frissbetont tilos a helyszínen vizezni, illetve hogy a betonozás indulásakor a pumpából először érkező híg, ún. „indító” keveréket nem szabad a zsaluzatba engedni.

Manapság helyszínen kevert betonból már csak alárendelt szerkezetek készülnek (pl. aljzatbetonok, kisebb járdák). Ilyen esetben érdemes kikérni szakember (betontechnológus) véleményét a receptúra meghatározásához, mely függ a felépítmény típusától, valamint a rendelkezésre álló alap- és adalékanyagok minőségétől. Az indokoltnál kevesebb cement használata alacsony szilárdságot, a túlzott mennyiség pedig a beton megrepedését eredményezheti. Az adalékanyagba kerülő szennyezőanyagok (pl. homokos kavicsréteggel felkapart talaj) a beton minőségét jelentősen rontja, gyors tönkremenetelt is eredményezhet. Oda kell figyelni a keverésre is, ez időigényes tevékenység.

A túl rövid ideig tartó és ezért tökéletlen keverés a gyakorlatban sokszor a víz túladagolásával párosul. A túlvizezett, folyós beton bedolgozása igaz hogy könnyebb, de szilárdulás után egy porózusabb és a vártnál kisebb szilárdságú betonszerkezetet eredményez. A beton víztartalmára nem csak a keverhetőség és a bedolgozhatóság miatt van szükség. A beton kötőanyagának, a cementnek a kötését hidratációnak nevezzük, amihez víz kell. A kötés és a szilárdulás folyamata a betonozást követő első napokban igen gyorsan zajlik, majd egyre lassulva akár több hónapig is eltart.

Fontos a tömörítés

A beton bedolgozása több a zsaluzatba való beöntésnél. A frissbetont – elhelyezése után – tömöríteni, majd simítani kell. A tömörítéshez tartószerkezetek (falak, oszlopok, födémek) esetén ún. tűvibrátort használjunk, melyet bérelni is lehet. A vasalt vagy zsaluzatba öntött betont (pl. födémet) döngölni, csömöszölni szigorúan tilos. Tömörítéskor jelentős mennyiségű levegő távozik a betonból, a vibrálásnak köszönhetően a keverék jobban kitölti a zsaluzatot és a betonacélok közti teret. A tömörítetlen beton szilárdsága a benne maradó légpórusok miatt jelentősen elmaradhat a tervezettől. Fontos, hogy a vibrátor helytelen használatával is kárt lehet okozni: a beton szétosztályozódhat szemcsés és pépes rétegekre. Födémek, aljzatbetonok esetén simításkor a beton vastagságát „szurkával” (pl. egy jelölt betonacél darabbal) érdemes ellenőrizni. A betonozás befejezése után még bőven marad feladatunk: az első 1-2 hét a legfontosabb, ekkor kell időt és figyelmet fordítani a szilárduló beton utókezelésére, folyamatos nedvesen tartására, hisz ennek elhanyagolása tönkreteheti az addigi munkánkat.

Nyári specialitások

Nyári betonozáskor fontos tudnunk, hogy a meleg és az erős napsugárzás, vagy akár egy folyamatos lágy szellő erősen szárítja a betont. A meleg hatására gyorsan távozik a víz a bedolgozás alatt és után is, a kötés folyamata felgyorsul. Ha nem vagyunk elég gyorsak, a beton már bedolgozás közben „meghúz”, elkezd kötni vagy akár ki is szárad. A nehéz tömöríthetőség mellett a kiszáradás minőségromlást, tönkremenetelt okoz, mivel a kiszáradó frissbeton kötése végleg megállhat. A bedolgozhatóságot „visszaállító” utólagos vizezés csak további károkat eredményez. Minden esetben a receptúrát kell a körülményekhez – a meleg időjáráshoz – igazítani, amit a betongyárak pl. megfelelő adalékszerekkel még az üzemben végeznek el.

A betonozást követően az utókezelést azonnal meg kell kezdeni, a felületet nem szabad hagyni kiszáradni! A betonfelület nedvesen tartása jelenthet vízzel történő gyakori permetezést, elárasztást, vagy a nedvességet áttételesen átadó és tovább megtartó anyaggal (juta vagy terfil) történő takarást. A beton vízsugárral történő locsolása – főleg az első napokban – kárt okozhat, mivel a nagy erővel csapódó víz a még meg nem szilárdult felületet megrongálja, a finom részt kimossa.

A nedvesen tartás más jellegű megoldása, amikor a víz utánpótlása helyett inkább megakadályozzuk annak elpárolgását. Ez megoldható párazáró fóliával történő jól záró takarással, vagy a betonfelületre felhordott, speciálisan erre a célra kifejlesztett párazáró bevonattal. A párazárás megoldása házilagos kivitelezésnél körülményes és költséges, ezért csak különleges esetekben javasolt.

Pluzsik Tamás (alkalmazási tanácsadó)
www.crhhungary.com