Csendesek és szagtalanok
Első szempont, hogy a hajótest méretéhez és a használatához kell az ideális teljesítményű motort kiválasztani, a tolóerő meghatározása ezért alapvetően fontos. Ehhez két dolgot kell figyelembe venni: a hajó használatakor az összsúlyát – a felszerelésen kívül a szállítandó személyek súlyát is beleszámítva –, a hajó hosszát, és ezek összefüggésében lehet a meghajtómotor szükséges tolóerejét meghatározni. A tolóerőt az elektromos motoroknál nem LE-ben, hanem kp-ban és/vagy angol mértékegységben, lbs-ben (0,451 lbs= 1 kp) szokás megadni. A hajó hosszán és súlyán kívül természetesen a siklási tulajdonságai is befolyásolják a tolóerő igényt, továbbá, hogy a csónakot általában milyen vízi körülmények között – nyugodt, sima vagy erősen hullámos, folyó vízen, szeles időben – használjuk. A csónak hossza alapján a 365-640 cm-esekhez 35-80 lbs teljesítményű, míg az ennél hosszabbakhoz már 80-110 librás, vagy még ennél is nagyobb motor szükséges. Külföldön ugyan egyre több a nagyteljesítményű, beépített motoros hajó, ám a magas áruk miatt nálunk kevéssé elérhetők.
Az elektromos motorok általában a csónakok fartükrére, illetve az ezt helyettesítő tartóbakra szerelve hátsó hajtásként használhatók. Ez a legelterjedtebb megoldás, mert egyszerűen rögzíthető és könnyen kezelhető.
Létezik a hajóorrba szerelhető változat is, ami lábpedállal, vagy távirányítóval vezérelhető. E típusnak előnye, hogy szabadon használhatók a kezek, ezért a pergető horgászatot kedvelők számára kedvező a használatuk. A harmadik fajta hajtást a speciális peremmotor teszi lehetővé, ezeket a motorokat a nagyobb hajók benzin üzemű motorjának a kavitációs lapjára szerelve használják. Ezek is távirányításúak, és a nagy robbanómotor beindítása nélkül is képesek meghajtani a vitorlás hajót pl. kikötőben való manőverezéskor vagy lassú haladáskor. Lehetőség van arra is, hogy esetleg oldalmotorként használják, de ez inkább csak idegenben honos megoldás. Ha az elektromos csónakmotor megfelelő merülési mélységben van felszerelve, azaz a csónakfenék alatt 3-5 cm-re van a hajócsavar körének a felső része, akkor ezzel biztosítható a csónak maximálisan elérhető sebessége, és az adott akkukapacitás melletti ideális hatótávolsága.
Mivel a csónakmotorok akkumulátorból nyerik az üzemeltetésükhöz szükséges energiát, fontos ezek üzemeltetési feszültsége is. Minél nagyobb a motor teljesítménye, annál nagyobb üzemi feszültség szükséges a működéséhez. Az elektromotorok többsége 55 librás teljesítményig12 Voltról üzemeltethető, ám a nagyobb teljesítményűek már 36, illetve 48 Voltos táplálást igényelnek. Az összes csónakmotorhoz 12 Voltos akkura van szükség, ám a tápfeszültségi igényhez igazodva, ez 12 Voltos akkuk sorba kötésével teljesíthető. A gyártók minden motornál megadják a feszültségi tartományt, amely egyben megadja, hogy meddig lehet a vízen tartózkodni folyamatos akkuhasználat mellett. A 12 Voltos motorokkal általában pár óráig lehet a vízen tartózkodni, a hosszabb idejű használathoz már nagyobb feszültségű motort kell választani. Az elektromos csónakmotor gyártók minden típusnak megadják az óránként szükséges áramfelvételét, és ebből az adatból kiszámolható, hogy mennyi időt lehet a vízen tölteni. Ez azonban csak hozzávetőleges adat, amit befolyásolhat a hajó sebessége, összsúlya, de még a szeles időjárás okozta hullámzás is. Ideális esetben egy 30 Ampert fogyasztó motorral és 100 A/h-s akkumulátorral kb. 3 órát lehetne a vízen tölteni, ám ezt azért az időjárás, és egyéb körülmények is jelentősen befolyásolják, ami valójában csak tapasztalatok után határozható meg.
Az elektromos csónakmotorokhoz csak jó minőségű, mély-, illetve lassú kisütésű munkaakkumulátor használható meghajtó egységként. Ez az akkufajta ugyanis folyamatosan képes leadni a teljesítményét, és akár több százszor is újratölthető. A gépkocsikhoz használt indítóakkumulátorok viszont pillanatnyi nagy terhelésre készültek, ezért nem alkalmasak a csónakmotorok meghajtására, mert nem biztosítják a haladáshoz szükséges tartós áramot. A lithium akkukkal magas kisütési érték érhető el, mégpedig az akkuk károsodása nélkül, ám ezt lehetőleg kerülni kell. Ezért fontos, hogy ne haladjunk maximális sebességgel, inkább fél gázzal, és induláskor is fokozatosan növeljük a hajó sebességét az akkumulátor kímélése érdekében. Továbbá a meghajtó akkukra nem szabad más eszközt – pl. halradart, lámpát stb. – rákötni, ezeket másik akkuról célszerű üzemeltetni.
A lemerült akkuk töltésére különféle töltők használhatók. Általában a hordozható töltő az általánosan alkalmazott. Az autók szivargyújtójáról működő töltők is használhatók, továbbá a nagyobb hajók fedélzeti töltője is alkalmas a csónak akkuk töltésére, mert ezek 12, vagy 24 Voltos hajórendszerbe vannak beépítve. Az akkuk töltésekor tilos a gyorstöltés! Az adott A/h-s akkut csak ennek az értéknek a tizedével szabad tölteni.
Azt, hogy még mennyi „szufla” van az akkuban, azaz még meddig használható a meghajtó akku, ma már könnyen kiszámítható. A gyártók ugyanis minden áramforrásukat beépített töltöttségi visszajelzővel látják el. Ennek köszönhetően mindig nyomon követhető, hogy mekkora az akku töltöttségi szintje, és így kiszámítható az is, hogy még meddig használható biztonsággal a motor meghajtására. A töltöttségi szintet többnyire LED-es kijelző mutatja. Ez nagy segítség a vízen levőknek, hogy a hajóval még időben a kikötőbe jussanak, mégpedig fárasztó evezés és az akku teljes lemerülése nélkül.
Forrás: Hajós paradicsom.hu