Szobanövényeink téli problémái

Télen jóval kisebb a fény erőssége, mint nyáron, és az ablaküvegtől távolodva ez még hatványozottabban csökken. Azok a fajok, melyek egész évben jól érzik magukat a lakásban általában árnyékkedvelők, vagy legalább is árnyéktűrők. Ilyenek az anyósnyelvek (Sansevieria), a csokrosindák vagy zöldikék (Clorophytum), a pletykák (Tradescantia), vagy a páfrányok is. Ám azok a fajok, melyek nyáron kint szeretnek élni természetes fényben, és ilyenkor csak a hőmérséklet csökkenése miatt kerülnek a szobába, már nem mindannyian fogják élvezni a megváltozott körülményeket.

Olvassunk a jelekből

Nem véletlen, hogy egyes – főleg mediterrán – növényeket (leanderek, citrus-félék, pálmák), vagy a sivatagos területekről származó kaktuszokat inkább hűvös 5-12 °C-os helyen teleltetjük. Nem azért, mert ezeknek ez lenne a hőmérsékleti optimuma, hanem azért, hogy visszafogjuk növekedésüket, melyhez úgysem lenne elegendő fény éghajlatunk téli körülményei között.

Amikor ezek a növények a lakásba, 20 fok körüli hőmérsékletre kerülnek, és fényhiány mellett növekedni kezdenek, hajtásaik megnyúltak, etioláltak lesznek. Ez egyrészt csúnya, másrészt a növénynek sem jó, sokkal fogékonyabbá válnak a kórokozókra, kártevőkre. Azért nyúlik ilyenkor a növény, mert keresi a fényt, haladna annak az irányába, de megfelelő mennyiségű úgysem lesz a számára.

Abban az esetben, ha bármelyik növényünkön ilyen tünetet észlelünk, tegyük hűvösebb helyre, azzal megállítható a folyamat. Ha már nagyon megnyúltak, akkor tavasszal ezeket a részeket vágjuk vissza, és így a vágás helye alatti részből újra hajtani kezdenek majd, akkor már fényen, normális alakú és szöveti felépítésű hajtásokat.

Hűvösön teleltetve a növényeknek jóval kevesebb vízre is van szükségük, hiszen növekedésük leáll, pihenő üzemmódba kapcsolnak. Tehát itt megint előjön az arányok kérdése, hogy hűvösben a túlöntözés lehet a gond. Hogy ne legyen ennyire egyszerű, az is baj, ha annyira hagyjuk kiszáradni a gyökereket, hogy azok elpusztulnak. Jó megoldás, ha ilyenkor gombaölő szeres vízzel öntözünk, mondjuk kéthetente nem túl nagy adagokkal, csak annyit, hogy egy hétig nedves legyen a talaj, egy hétig száraz, utána jöhet az újabb életben tartó öntözés.

Edzésre a növényeknek is szükségük van

Késő tavasszal a fagyok elmúltával, ha egyből kitesszük növényeinket a kertbe, a Nap fénye gyakorta megperzseli őket, és leszáradnak a leveleik, melyek télen a szobai- vagy a teleltető helyiség körülményeinek megfelelően a kevés fényhez voltak szokva. Ugyanez a probléma beteleltetéskor is gondot okozhat, csak fordítva; ha a növény még növekedésben van, és egyik pillanatról a másikra fényszegény környezetbe kerül, akkor az okozhat neki sokkhatást.

Tavasszal kiteleltetéskor úgy eddzük, hogy még a fényigényeseket is előbb árnyékba tesszük ki, és fokozatosan szoktatjuk a teljes napsütéshez. Beteleltetéskor pedig azzal segíthetünk, ha már a szabadban leállítjuk a növekedésüket. Ez gyakorta magától megoldódik, hiszen ősszel az egyre hűvösebb kinti levegőn a növények fejlődése lelassul. Ám ha ősszel is folytatjuk a nyáron alkalmazott tápoldatozást, főleg nitrogén túlsúlyos készítményekkel, akkor a növény nem tud megfelelően felkészülni az évszakváltásra, nem érnek be a vesszők rajta.

A kerti növényeknél is ez probléma

A késő őszig történő öntözés és tápanyag utánpótlás a kerti növényeknél is előnytelen, hiszen akkor az első fagyos napok, ha növekedésükben érik a vesszőket, akkor azok szinte biztosan elfagynak majd, akkor is, ha amúgy fagyálló növényről van szó. Nyár végétől ezért le kell állni az öntözéssel és a tápanyag utánpótlással, ekkor a vesszők növekedése leáll, és lesz idejük a fagyokig megfásodni, ami a fagyállóságukhoz elengedhetetlen.

Vannak fajok, főleg a mediterrán eredetűek között, melyek főleg fiatal korban nem teljesen fagyállóak, ám egy 3-4 éves példány már stabilan átvészeli a telet. Ilyenek többek között a fügék, gránátalmák. Ezek fiatal példányait az első teleiken takarással védhetjük. Erre a műanyag fóliák nem alkalmasak, mert a hőmérsékletet jól tartják ugyan, de a nedvességet nem engedik át, ezért alattuk a növényi részek rothadásnak indulhatnak. A fiatal korban még fagyérzékeny fajokat kössük össze, és a legjobb, ha egy kartondobozt húzunk rájuk, melybe faforgácsot vagy száraz faleveleket töltünk. Az egészet befedhetjük agroszövettel, mely egy textilszerű anyag, ami a vizet és a párát is átengedi, tehát szellőzik. Egy ilyen takarással akár 3-5 fokkal is melegebb lehet a növény körül.

A tél a növekedéshez kedvezőtlen körülmények miatt, (aminek oka főként az alacsony hőmérséklet) nem a növények kedvenc évszaka, hanem egy kényszerpihenő a mi kontinentális éghajlatunkon. A cél, hogy a növények minél kisebb veszteséggel átvészeljék ezt. A fagyérzékeny példányokat azért sem célszerű ősszel metszeni, mert visszafagyás esetén így már a rövidebb vesszők fagynak vissza. Míg ha ősszel meghagyjuk ezeket eredeti hosszúságukban, akkor a tavaszig visszafagyott részek esetén is nagyobb növényünk marad a következő évre. Tavasszal a kihajtáskor pedig úgyis látjuk, mely vesszőkben nincs már élet, ezért ezeket elegendő akkor megmetszeni.