Örök dilemma a talajforgatás: az ásás árthat is…

A Bábolnai Gazdanapok keretében idén bemutatott két talajszelvény igen vészjósló: a felső termékeny réteg 70 évvel ezelőtt még 40-60 centiméterrel vastagabb volt, mint most. Ha nem teszünk valamit, 20 év múlva az ilyen talajok teljesen terméketlenek lesznek. A talaj kémiai szempontból egy keverék, háromfázisú polidiszperz rendszer: alkotórészei között szilárd-, folyadék- és gázfázisú anyagokat találunk, melyek egymással rendszert alkotnak. A szilárd fázisú anyagok általában a talaj térfogatának nagyjából felét töltik ki, a kitöltetlen rész a pórustér, amelyben folyadékfázisú anyagok és a gázfázisú anyagok fordulnak elő folyamatosan változó arányban. A talaj egy elég összetett rendszer, ám érdemes megérteni a működését, mert annak ismerete a gazdálkodás eredményességére pozitív hatással lehet.

A probléma már szemmel látható

A talaj igen jelentős tényező a növénytermesztés szempontjából. A Bábolnán kiásott talajszelvények környékén is számos bizonyíték fedezhető fel azzal kapcsolatban, hogy baj van. A területen végignézve világosabb löszfoltok is láthatók a föld felszínén, ennek oka, hogy a termőréteg az erózió hatására elvékonyodott, és a művelő eszközök a talaj forgatásakor a mélyebb rétegekből hoznak a felszínre. Ezek szerkezete azonban nem ideális magágynak, mert rögökbe áll össze, csak gépi megmunkálással lehet kihozni belőle az apró morzsás talajszerkezetet. Ez azért baj, mert ez mind munkaráfordítással érhető el, aminek költsége van, emellett hosszabb távon nem fenntartható. Az itteni talaj humusztartalma is körülbelül a fele annak, mint az erre a talajtípusra jellemző volt 70 évvel ezelőtt, az intenzív mezőgazdasági művelés kezdetekor. Most a talaj típusa ott mészlepedékes erodált csernozjom, pedig a csernozjom talajok alapból jó termőképességűek voltak, és vastag termőréteggel rendelkeztek.

Az erózió hatása nem csak a talajt vizsgálva látványos. A művelőgépek mögötti óriási porfelhő is jelzi, hogy a talaj szerkezete romlik, egyre több a por benne. Szinte rémisztő volt látni, hogy a két méteres és a negyven centis kukorica növények között minden mérettartomány látható volt sokszor egy táblán belül is, aminek az oka, hogy ahonnan a szél és a lejtési viszonyok miatt a víz levitte a felső talajréteget, ott szenvednek a növények, ahol pedig valami miatt vastagabb maradt a termőréteg ott fejlettebbek lettek. Az is látványos, hogy voltak még zöld és teljesen száraz kukorica tövek is egyszerre: ez is azt jelzi, hogy a talajadottságok egy táblán belül is nagyon változóak, mikro-domborzati eltérések alakultak ki.

Tenni kellene a talajért

A Miskolci Egyetem Földrajz-Geoinformatikai Intézetének munkatársa a bábolnai talajszelvény bemutatásakor kiemelte, hogy a szinte az egész országban megfigyelhető talajromlásért a gazdálkodók a felelősek, de nem ők tehetnek róla, hiszen korábban senki nem mondta nekik, hogy hogyan kellene a talajállapotot fenntartható módon gazdálkodni. Főleg vékony termőrétegű talajoknál kerülni kell a mély művelést és a forgatást.

Laza talajt végképp ne ássunk ősszel

Való igaz, hogy főleg kötött talaj esetén az őszi ásásnak köszönhetően a téli fagy kedvező, aprómorzsás talajszerkezetet eredményez tavaszra. A meglazított rögök könnyebben átfagynak és a talajlakó kártevőket megtizedelik. De nem minden fekete és fehér... Ezen előnyök mellett hátrány, hogy nem csak a káros szervezetek pusztulnak el az átfagyott talajban, hanem másik gond, hogy a felső humuszban gazdag réteg lejjebb kerül. A kötött talaj ásása után a talajrögöket nem kell összetörögetni, majd a fagy és olvadás megteszi helyettünk. A laza homokos talajt pedig elég márciusban felásni. Ha az őszi ásás elmarad a kötöttebb talajon, akkor tavasszal ez pótolható ugyan, de a fagy magágy-előkészítő hatása a talajszemcsék aprózásával elmarad. Az ásás bizonyos növényeknél el is maradhat, másoknál muszáj elvégezni. Gyökérzöldségek esetén – ha nem ásott talajba kerülnek a magok – kisebb, és girbe-gurba répáink lesznek, amit nehéz is és csak nagy veszteséggel lehet pucolni.

Jó köztes megoldás, ha csak az ágyásokat, sorokat ássuk fel, a művelőutakat nem. A mulcsos termesztésnél a folyamatosan lebomló mulcs amellett, hogy tápanyagot szolgáltat, egy laza felső talajréteget alakít ki, ami kedvező magágy lesz idővel.

Enyhe tél után a talajlakó kártevők (drótféreg, cserebogárpajor) nem húzódnak vissza a mélyebb talajrétegekbe, hanem fent tartózkodnak a felső 30 centiméteres zónában. A drótférgeket tavasszal majd úgy gyéríthetjük, hogy pár napra 10-15 cm mélyre a talajba félbe vágott burgonyát ásunk el, 3-4 darabot négyzetméterenként. Ha megjelöltük a helyeket, akkor megtaláljuk majd a krumplikat, és ha fertőzött a talajunk, akkor drótférgek lesznek bennük.

Amennyiben kritikusnak ítéljük majd a helyzetet, használjunk Beauveria bassiana parazita gombát, ami pajorok ellen is hatásos, de termésnövelőként is ajánlják.

Ha a talaj kötött, és tápanyagban szegény, az őszi ásáskor a talajba egyidejűleg beforgathatunk érett istállótrágyát, vagy komposztot. Gyümölcsfák körül is a korona alatti ásással forgassuk be a komposztot. Műtrágya használat esetén ősszel már teljesen felesleges nitrogén tartalmút kijuttatni, mert az mozog a talajban, és tavaszi a mélyebb rétegekbe mosódik, ahol a növények már úgysem tudják hasznosítani, de a talajvizet szennyezi.