Ásó, kapa... és a munkahatékonyság

Nyelek és illesztésük

A nyél, bár látszólag egy egyszerű fakaró, mégis több ennél. A jól megválasztott és illesztett nyél könnyíti a munkát, kevesebb erőkifejtést kell kifejtenünk, míg egy rosszul kiválasztott fárasztóbbá, "vízhólyag-gyártóvá" teheti a kerti munkafolyamatokat.
A nyél esetén lényeges annak anyaga, hossza, keresztmetszete, vastagsága. A vastagság akkor optimális, ha az összeérintett hüvelyk, és mutatóujjunk által alkotott körnél nem vastagabb. Így kényelmes leginkább és egyben biztonságos az eszköz fogása.
Ásóhoz, kapához, lapáthoz és vasvillához hengeres, kör keresztmetszetű nyelet válasszunk, hosszát pedig leendő használójához méretezzük. Az ásó és vasvilla nyelének hossza 130-140, a gereblye 200-220, a lapát 160-170, a csákány 80-90, a kapa pedig 150-160 centiméter hosszú nyéllel rendelkezzen. Utóbbi különösen lényeges, hiszen leggyakrabban használt munkaeszközünk, és a nem megfelelő nyélhossz miatti görnyedt kapálás napokra hátfájást okozhat.
Fontos még a nyél simasága, hiszen a durván megmunkált felszín feltörheti a tenyeret, vízhólyagok alakulhatnak ki miatta. Régen a nyél csiszolása után még azt is ajánlották, hogy szalonnabőrrel kenje át a kertészkedő, így miután a zsírt a fa beitta, még kellemesebb fogásúvá vált.
A nyél legyen egyenes és csomómentes, mivel a csomóknál hamar törik. Szintén lényeges, hogy a szálak hosszirányban fussanak benne, különben nem lesz kellőképp teherbíró. Nyélfának alkalmas az akác, a bükk a tölgy, de gereblyébe és villába a fenyő is jó, főként a miatt, mert könnyű.
A már nyelezett, ékezett szerszámok is könnyen kiszáradnak a napon, és a nyél végén lötyögni, kotyogni kezd a szerszám. Ezt elkerülendő tartsuk a szerszámokat a munka végeztével árnyékos helyen.
A nyél végének olyan formájúnak kell lennie, ami a munkaeszköz foglalatával megegyezik. Vannak kör keresztmetszetű, és egyik oldalán egyenes, másikon gömbölyített formájú foglalatok is. A nyél egyébként akkor jó illesztésű, ha kézzel felhelyezhető rá a munkaeszköz, és kis feszítéssel rá is szorítható. Néhány kalapácsütést érdemes rámérni, hogy a foglalaton pár centiméterrel túl érjen. A rögzítés több módon történhet. Legegyszerűbb dolgunk az ásók, lapátok és gereblyék esetén van; ekkor egyszerűen az arra kialakított helyen egy szeget kell verni a foglalatba, ami átérve a nyélfába rögzíti egymáshoz a két elemet. (Érdemes ennek a szegnek egy vékonyabb előfuratot készíteni, mert akkor biztosan nem fog behasadni a nyél vége.) Kapát, baltát, csákányt ékeléssel szokás rögzíteni. Utóbbi különlegessége még, hogy az egyre vastagodó nyélre a csákányfejet a nyél ellenkező végéről kell felhúzni, és megszorítani.
Az ék készülhet fémből vagy fából. Faékelésnél előbb vésővel helyet készítünk az éknek, majd beleverjük azt. Az ékelt szerszámokat munkavégzés előtt célszerű beáztatni, így bedagad a fa, és jobban összeszorul a nyél a munkaeszközzel. A nagy igénybevételnek kitett szerszámokat vaslemezzel is lehet biztosítani, amihez egy 10-15 centiméteres visszahajló fémlemez ideális.

Szerszámaink élezése

A megfelelő nyél-illesztés mellett lényeges odafigyelni szerszámaink élezettségére is, hiszen egy tompa munkaeszközzel ugyanannyi munka elvégzéséhez több energiát vagyunk kénytelenek kifejteni.
Az újonnan megvásárolt kapát, ásót, kaszát először ki kell kalapálni. Ehhez egy kis üllőre van szükség, amin az új eszköz peremét végigvezetjük, miközben kalapálással vékonyítjuk: azaz élet alakítunk ki az anyagon. A szerszámkalapálásra régen külön kalapácsot is készítettek, amelynek ütőfelülete enyhén domború volt. Vigyázzunk, hogy ne kalapáljuk túl hosszúra az élet, mert akkor gyorsan kopni kezd és könnyen csorbul. A kapálásnak köszönhetően az él a legvastagabb részről kezdődően egyenletesen vékonyodik el.
A kalapálásnál egyszerűbb, nehezebben elrontható bár kevésbé eredményes élezési mód a reszelés. Először durvább, majd finomabb reszelővel alakítsuk ki az élet, és itt is ügyeljünk, hogy az minél szélesebb sávban, keresztmetszetét tekintve egyenletesen vékonyodó legyen.
Az éleket köszörűgéppel vagy még inkább sarokköszörűvel is kialakíthatjuk: itt is előbb durvább, majd finomabb követ használjunk. Főleg keményebb anyagból készült tárgyak, mint a balta, csákány élesítésére javasolt alkalmazni.
A metszőollók, kések élezésére pedig a megvizezett fenőkő a legideálisabb. Jó, ha a pengét stabilan egy satuban tartjuk, amíg a fenését végezzük.

Ásók: a talajforgatás eszközei

Az ásókkal 30-40 centiméter mélységben tudjuk a földet szeletenként kiemelni, majd megfordítani. A föld keverésén, forgatásán kívül használjuk még talajlazításra és a föld kiemelésére is. Nem mindegy tehát, hogy milyen munkához, milyen típusú ásót választunk, sőt munkánk hatékonysága érdekében kötött és laza talajokon is más-más ásótípusokkal lehet hatékonyabban dolgozni.
Laza, homokos talajokon, valamint faiskolai csemeték kitermelésekor Kunde-ásót célszerű használni, ami téglalap alakú, fejrésze homorú kialakítású, így a laza talajszelet nem esik olyan könnyen szét rajta, minta a teljesen egyenes lapú ásókon. Rövid, vastag nyeléből is következtetni lehet rá, hogy nagy erőkifejtést igénylő munkák elvégzésére is alkalmas.
Leggyakrabban az úgynevezett kubikos ásókkal találkozunk a kiskertekben: ennek fejrésze tompaszög alakú, de ívelt. Kötöttebb, kissé köves talajokon is jól lehet dolgozni vele, sőt amennyiben taposóval is ellátjuk, akár 40 centiméteres szeletet is kiszedhetünk vele.
Az egészen kötött, agyagos és köves talajokon az ásóvilla használata javasolt. Ez a vasvillától annyiban különbözik, hogy ágai rövidebbek, vastagabbak és a nyél is rövidebb, erősebb.

Kapák, horolók

Az ásókhoz hasonlóan a kapák különböző formájú típusai is mind más-más munkafolyamat elvégzéséhez lettek kialakítva. A kapák és változataik a talaj felső 3-6 centiméteres rétegének aprítására, keverésére és porhanyítására alkalmasak, amellett ezzel a talaj vízgazdálkodását javítják, és a gyomirtás mechanikai eszközei is egyben.
Homokos, laza talajon a szögletes alakú kapák terjedtek el, mert itt ezek kis erőkifejtéssel könnyen behatolnak a talajba, így egy csapással nagyobb felületet munkálnak meg, mint háromszög alakú társaik. Köves és kötött talajokra valók a háromszög alakú kapák, amelyek kis területen a hegyük körül mozgatják a földet, ám kialakításuknak köszönhetően oda koncentrál az erő, így kötött talajon is megfelelő mélységet érhetünk el velük.
A lekerekített kapák főleg sornyitásra, bakháthúzásra, téli takarásra és annak bontására alkalmasak. A kis háromszögletű villás kapa pedig szűk ágyások gyomirtására szolgáló eszköz.
Forgatás nélküli porhanyításra a horolók alkalmasak, amelyekkel a frissen kelt, még vékony szárú gyomok is könnyedén és nagy mennyiségben kiirthatók.
A kapálás kevésbé fárasztó, ha a nyél fogását időnként váltogatjuk, így nem mindig ugyanolyan szögben kell hajolnunk, ami csökkenti a fáradtságérzetet. Kapáláskor igyekezzünk a taposást mérsékelni, és hátrakapálással eltüntetni a lábnyomokat. Másik megoldás, ha többen kapálnak egy területet, akkor ne csak egymás mellett, hanem kissé egymás mögött is haladjanak, így az előrébb menő lábnyomait a hátrább állók el tudják tüntetni menet közben.