Nagyobb figyelemmel elkerülhetők
Az adott burkolólapokhoz mindig a megfelelő minőségű csemperagasztót kell választani. Az egyes burkolóanyagok ugyanis speciális ragasztót igényelnek – pl. az üvegmozaik lapokhoz csak e célra szolgáló üvegmozaik ragasztó használható, mint ahogyan a gres lapokhoz sem megfelelő a szokványos csemperagasztó, mert ez nem tapad megfelelően a csekély vízfelvételű laphoz. Kültéri burkoláshoz flexibilis ragasztó szükséges, mert ez képes csak követni a változó időjárási viszonyok következtében kialakuló térfogatváltozásokat.
Belső térben sem mellőzhető a falfelület mélyalapozása. Ez a réteg biztosítja a ragasztó jó tapadását és a felület egyenletes nedvszívását. Külső térben, pl. teraszoknál az oldalfalra is felnyúló vízszigetelő réteggel kell ellátni a felületet – még a burkolást megelőzően. Vízszintes felületen ellenőrizni kell a 2%-os vízelvezető lejtést, illetve meg kell teremteni, ha ez nincs meg. Ezekkel az előmunkálatokkal a leendő burkolat tartóssága is megnövelhető, a lapok pedig nem válnak majd fel a fagyos időszakok után.
Ezek után essék szó néhány esztétikai hibáról. Ilyen pl. amikor a csempesorok nem találkoznak pontosan a másik falfelület burkolólapjaival. Ez a hiba a csak vízmérték segítségével felragasztott lapoknál következhet be, ha a falsíkokon előzőleg nem jelölték fel körben a vízszintes vonalat. Lézer segítségével könnyű bejelölni, ám a sorok elcsúszását vízszintmérővel sem nehéz elkerülni, csak jobban oda kell figyelni a lapok felragasztásakor.
A másik jellegzetes esztétikai hiba, hogy a lapokat egyenetlenül, és nem síkba hozva ragasztják fel. Ez ún. surlófénnyel ellenőrizhető, ám a kijavítása utólag szinte lehetetlen. Az ilyen hiba is elkerülhető, ha a lapok hátoldalára fogas lehúzóval egyenletes vastagságban terítik fel a ragasztót, és mindig a már leragasztott felülethez igazodva, egyenes léccel ellenőrizve állítják be a lapok helyes szintjét. Az enyhén görbült lapokat pedig már eleve ki kell rakni még a burkolás előtt. Ilyen lapok csak a nagyon olcsó, nem minőségi anyagoknál fordulnak elő.
A burkolt felület alapja a sík alapfelület, amit még a burkolás előtt ellenőrizni kell
A fal esetleges egyenetlenségei vastagabb ragasztóréteggel egyenlíthetők ki. Ehhez azonban nagy gyakorlat kell, az ezermesterkedők számára nehezen megvalósítható feladat. Egyenetlen felületre készített burkolatoknál szoktak előfordulni az ún. üreges, vagy pogácsás ragasztásból adódó, a széleken kopogó lapok. Ahova nem kerül ragasztó, ott kopogni fog a lapok széle, ami a lapok szélének sérülését is előidézheti. A kopogó hangot azonban okozhatják az egyenetlenül terített ragasztó miatt kialakuló üreges részek is. A helytelenül megválasztott ragasztó is okozhat kongó hangot, ha elválik a burkolólapoktól. A ragasztóból idő előtt eltávozik a víz, akkor pedig még a legjobb ragasztók sem tapadnak megfelelően. Az aljzat vagy oldalfal mint a szivacs elszívja a vizet, és ez rontja a ragasztó tapadási képességét. Ezért kell a burkolandó felületeket előbb mélyalapozóval kezelni, ami esetenként még a málladozó felületeket is szilárdítja. Az ilyen hibák a lapok telibe ragasztásával kerülhetők el. Ez azt jelenti, hogy az alapfelületet és a lapokat is telibe kell kenni ragasztóval, hogy az egyenes szintet ki lehessen alakítani, és a lapok is teljes felületükön legyenek leragasztva. Ezt csak azonban csak szakavatott burkolók képesek kivitelezni.
A burkolólapokat méretüktől függően 2-10 mm széles fugaközökkel kell rögzíteni. A 2 mm széles fugákkal csak a retifikált, azaz utólag pontosan adott méretre vágott lapokat szokás egymás mellé ragasztani. Az ennél szélesebb fugákat a kiválasztott méretű- és anyagú lapokhoz igazodva szokás meghatározni. A fugaközök egységes kialakítása a fugakeresztek lapok közé illesztésével biztosítható. A kereszt alakú és adott szélességű kis kellékek kétféle módon is használhatók. A lapok sarkaihoz illesztve és ezek élei mentén a sarkokhoz közel a lapok közé szorítva. A sarkokba helyezett távtartó keresztek burkolás után nehezen emelhetők ki, míg a száruknál fogva beillesztettek könnyen eltávolíthatók. Ez szinte filléres kellék, nem érdemes ezen takarékoskodni, mint ahogyan a fugázó anyagokon sem. A minőség itt alapvetően fontos, mert a lapok közé besimított fugaanyag a burkolat vízzárását biztosítja. Ezt a feladatát azonban csak akkor képes ellátni, ha a hézagokból előzőleg teljesen eltávolítják a ragasztóanyag kitüremlett maradékát, és a felületet nedvesen tömörítve végigsimítják. Így még a szennyezőanyagok is nehezebben tapadnak meg a felületen.
Vizes helyiségekben nagyon előnyös a vízlepergető hatású fugázóanyagok használata, amelyek gyorsan száradnak, és könnyen tisztán is tarthatók. A megfelelő fugázó kiválasztása tehát alapvetően fontos, mint ahogyan a folyamatos résbe simítása is, mert ez biztosítja a burkolat tartósságát.