Betonozás a gyakorlatban

A transzportbetonnál ugyan a beton minőségével nem lehet gond, de magával a betonozással igen, még ha „szakképzett csapat” is végzi a munkát. Nemrég fordult elő, hogy egy készház technológiájú nyaraló számára kellett lemezalapot önteni, melyet a pontos tervek alapján készített egy brigád. A végeredménynél ugyan a beton minősége tökéletes volt, de az alap méreteinél rengeteg pontatlanság volt. A beton tálca nem követte pontosan a tervrajzot, így a majdnem készen érkező ház méreteit, formáját sem. Aztán mikor a daru a helyére emelte a házfalakat, akkor a falak egy része a levegőbe került, más részeken pedig a betonalap nyúlt túl a falon. Ez nem csak esztétikai, hanem statikai problémákat is eredményezhet – hiába tökéletes a készen érkező transzportbeton. Ilyenkor bizony kulcsszerepe van az építkezés ellenőrének, akinek nagyon oda kell figyelnie a „szakik” munkájára, az „így szoktuk csinálni” technológiára és a „merőleges nagyjából 90 fok” méréstechnikára!

Betonkészítés alapjai

Aki viszont házának felújítása, kertjének rendezése során maga akar betonozni a kellemes tavaszi hónapokban, annak a betonkészítés alapjaival kell tisztában lennie. A betonhoz cementre, sóderre és vízre van szüksége. A cementet 25 vagy 50 kg-os zsákokban, a sódert ömlesztve vásárolhatjuk meg, a víz pedig a kerti csapból jöhet a betonozáshoz. A beton megerősítésére érdemes használni a beton jellegétől függően betonvasakat, vagy pedig betonhálót. Ezzel az erősítéssel repedés-biztos lesz a rideg beton.

A sóder a betonhoz legnagyobb mennyiségben szükséges anyag. Ez folyami homokból és kavicsból áll. Vannak kisebb és nagyobb szemcsés kavicsok is, az apró szemű folyami homokra csak a felületi munkákhoz van szükség, a betonhoz a nagyobb szemcséjű kavics a legideálisabb. Fontos még az is, hogy ne legyen agyagos a sóder, mert ha ezek az agyagdarabok belekerülnek a kész betonba, akkor ezzel nagymértékben rontják a beton minőségét.

Fontos kérdés, hogy mennyi cementre van szükség a betonhoz. Ha túl sok cementet teszünk a betonba, akkor könnyebben porlad majd, ha pedig túl keveset, akkor kicsi lesz a szilárdsága. A cement kötőerejét nagymértékben befolyásolja a cement kora. A cement ugyanis már a levegővel való érintkezéssel is keményedik, ami a kötőerejének a csökkenését jelenti. A cementnek por állagúnak kell lenni ahhoz, hogy jó legyen a kötőereje. Ha egyszer már megszilárdult, megkötött a cement, például a levegő páratartalmával, akkor az már a porrá törés után sem fog újra megkötni. Néhány hónapig még tökéletes a cement, de egyik évről a másikra azért ne használjuk fel, mert nem lesz jó a belőle készült beton. Ha előre vesszük meg a cementet, akkor a betonozásig ne a földön tároljuk a cementes zsákokat, mert a cement nemcsak a levegőben lévő párát köti meg, hanem még a föld nedvességét is kiszívja. A zsákokat tegyük raklapra.

A betonkészítést meghatározza az is, hogy milyen célra készül a beton. Általános szabály az, hogy 3 lapát sóderhez kell tenni egy lapát cementet, a vizet pedig úgy érdemes az összekevert sóderhez és cementhez adagolni, hogy ne folyjon szét, és jól bedolgozható, simítható legyen. Ha gyengébb beton is megfelelő, akkor 4 lapát sóderhez kell egy lapát cement. A cement és a kavics konkrét keverési aránya tehát attól is függ, hogy mit betonozunk, és ehhez milyen betonra van szükség, illetve, hogy milyen a kavics szemnagysága. Általánosságban azonban azt lehet mondani, hogy egy köbméter kavicshoz körülbelül 3 mázsa cementre lesz szükségünk, és ebből kb. 0,9 m3 betont lehet készíteni.

Ha betonkeverővel keverjük a betont, akkor az alkotórészeket felváltva is adagolhatjuk a keverő tartályába, ha viszont kézzel keverjük a betont, akkor arra figyeljünk, hogy előbb a sódert és a cementet kell egyenletesen összekeverni. Ha ez már megvan, akkor mehet hozzá a víz. Ezt is egyenletesen adagoljuk, és inkább kevesebbet, mint sokat, mert pótolni lehet a még hiányzó vizet, de kivenni már nem lehet a betonból. Egy olyan szilárd felületen keverje a betont, ahol nem fog szétfolyni. Ha kisebb mennyiségre van szükség, akkor akár egy talicskában is megkeverhetjük a szükséges mennyiséget.

Amint elkészül a beton megkeverése, már dolgozhatjuk is be. A bedolgozásnál arra figyeljünk, hogy a nagyobb kavicsok ne egy helyre kerüljenek, mert ez gyengíti a betont. Fontos még a beton eligazítása és döngölése is, mert a keveréskor levegőbuborékok keletkeznek a betonba, és ezeket a döngöléssel el kell távolítani ahhoz, hogy tartós legyen a betonozás. Oda is döngöljük be a betont, ahova az magától nem képes befolyni.

A beton körülbelül egy hónap alatt köt meg, és ez alatt az idő alatt a víz nem párologhat el az anyagból. Ezért az elején gyakrabban, később pedig egyre ritkábban gondoskodni kell a víz pótlásáról, vagyis locsolni kell a betont. Ritkíthatjuk a locsolások sűrűségét, ha letakarjuk a betont zsákokkal, vagy bármilyen nevességet megtartó anyaggal. Ezzel a Nap égető hatásától is megvédjük. Ne terheljük a betont addig, amíg nem szilárdul meg tökéletesen. Ez azt jelenti, hogy néhány napig még ne lépjünk rá, és ne rakjunk rá nagyobb terhet.