Betonozás nyáron

A beton készítése szempontjából azt az időjárást tekintjük melegnek, amikor a levegő hőmérséklete tartósan (legalább 4 órán át) +25 °C és +38 °C között mozog. Ez a magas hőmérséklet már önmagában is okozhatja a friss betonkeverék, a bedolgozott friss beton és a szilárduló beton minőségének romlását. Tovább fokozódik a várható károsodás, amennyiben a nagy meleghez erős napsugárzás, csekély páratartalom és szél is társul. Ha a környezeti hőmérséklet tartósan meghaladja a 38 °C-ot, akkor nem ajánlatos betont készíteni.

Azt a betont, amelyet a forró nyári hónapokban építenek be, olyan - hátrányos hatások érhetik, amelyek mind a frissbeton felhasználhatóságát, mind a megszilárdult beton tulajdonságait befolyásolják.

Ezek a következők:

• fokozott vízigény (változatlan konzisztencia mellett)
• megnövelt merevedés (konzisztencia romlás)
• gyorsabb dermedés
• célzatosan növekvő repedésképződés a korai- és száradási zsugorodás következtében
• fokozott nehézségek az ellenőrzött légbuboréktartalmak bevezetésénél
• alacsonyabb végszilárdságok
• a felület nemkívánatos kinézete

Meleg időben a fentiekben felsoroltakat kiválthatja a növekvő hőmérséklet, az alacsony relatív páratartalom és a szélsebesség együttes, vagy külön-külön fellépő hatása, amelyek mind a frissbeton, mind a megszilárdult beton minőségét hátrányosan befolyásolják. A „forró nyári hónapok” kifejezés félrevezető lehet, mert a fenti nemkívánatos hatások tavasszal vagy ősszel is, és minden évszak száraz időszakaiban felléphetnek.

Ideális feltételek a betonozáshoz akkor állnak fenn, amikor a hőmérséklet 20 °C és 22 °C között van, a relatív páratartalom 50% körüli vagy több, és a szélsebesség alacsony. Növekvő hőmérsékleteknél, csökkenő relatív páratartalomnál és fokozódó szélsebességnél, illetve ezeknek a körülményeknek a kombinációinál szükséges olyan technológiai módosítások, intézkedések megtétele, amelyekkel a betont érő káros hatásokat alacsony szinten tudjuk tartani.

Az építkezési hely feltételeivel összehangolt betonkeverék hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzisztencia romlást, a vízigényt csökkenteni lehessen, és biztosítható legyen a megkívánt szilárdság. Gondolni kell a kötéskésleltetők használatára. A kis hőfejlesztésű és szulfátálló cementek alkalmazása, továbbá a hidraulikus kiegészítő anyagok hozzáadása (pl. pernye) ugyancsak lassíthatja a beton kötését. Célszerű növelni a légbuborékképzők adagolását a kívánt légtartalom biztosítása érdekében.

Nagyon magas hőmérsékletek vagy tömegbetonok készítése estén a beton hőmérsékletét hideg vízzel, jéggel lehet csökkenteni. A száradási-zsugorodási repedések főként a víz-cement tényezővel vannak összefüggésben. Minél alacsonyabb a víz-cement tényező, annál kisebb a repedésképződési hajlam és megfelelően jobbak lesznek a betonszilárdságok. A folyósító szerek használata folyós konzisztenciájú keveréket és minimális vízmennyiség növekedést eredményez.

A korai zsugorodás következtében létrejövő repedések jelentik a leggyakoribb repedési fajtát a felület jellegű épületszerkezeteknél. Ezek a repedések szokás szerint majdnem egyenes repedések, minden szimmetria vagy jelleg nélkül. A beton lemezek majdnem teljes mélységébe be tudnak hatolni, és – főként a szabadon függő lapoknál – átmenő repedésként jelennek meg.

Tartósan meleg időjárás esetén célszerű kötéskésleltető vagy kötéskésleltető-vízcsökkentő adalékszert adagolni a betonkeverékhez. Figyelni kell azonban arra, hogy bizonyos kötéskésleltető adalékszerek a kötést ugyan késleltetik, de a konzisztencia-romlás sebességét nem befolyásolják. Ezért célszerű mindig próbakeverést végezni, amely során ellenőrizzük a beton szilárdságának változását is.

A meleg időben készített beton megfelelő konzisztenciáját – adott időtartamon át – csak növekvő vízadagolással lehet megőrizni. Többletvíz adagolás viszont tilos! Ezért javasolt a kettős hatású vízcsökkentő és kötéskésleltető adalékszer használata.