Az amaránt ősi gabona, több ezer éves története van. Kozmopolita, a különböző fajtái minden kontinensen megtalálhatók, és különböző körülmények között is jól termeszthetők. Világszerte egyre népszerűbb gabona, hiszen egészséges és tápláló élelmiszerek alapanyaga. Könnyű termeszteni, mert jól tűri a szárazságot, és kevés növényvédelmi problémája van. Gabonaként egyre ismertebb, ám saláta alapanyagként, vagy zöldségként fogyasztva is ideje lenne, hogy berobbanjon a köztudatba. Az amarántoknak számos fajtája létezik szerte a világon, mindegyikük különböző ízű és textúrájú, és más-más módokon lehet felhasználni őket.
Nálunk egynyáriként termeszthető
Az amarántoknak fogyaszthatjuk a magját, zsenge leveleit, színes virágzatuk pedig jelentős mennyiségű vízben oldódó festékanyagot tartalmaz. Egzotikus, hatalmas virágzatával pedig dísznövényként is megállja a helyét e növénycsoport. A megszáradt virágzatból kiválóan színező, vízben jól oldódó festékanyagot is készíthetünk, melyet régen előszeretettel használtak ételszínezékként is. Eredeti élőhelyük Amerika és Délkelet-Ázsia. Talajra nem igényes, de elsősorban a laza, jó vízgazdálkodású, tápdús talajokat szereti. Fajtától függően 1,2-2 méteres magasságú, színes, felfelé törekvő növény, mely a napos helyen érzi jól magát.
Mag célú termesztés esetén ideális tőtávolságuk nagyobb: 50-70 cm, ha levélzöldségként fogyasztjuk, akkor 10x10 cm térállással tervezzünk. Az amarántokat magról szaporítjuk, alapvetően nem szükséges palántát nevelni belőlük. Ám mivel magjaik aprók, és a fiatal magoncok könnyen összetéveszthetőek a hazánkban is elterjedt disznóparéjjal, érdemes a gyomlálás megkönnyítése érdekében mégiscsak előnevelni őket cserépben, ha az adott területen jellemző gyom a disznóparéj. A rendszeres öntözést meghálálják, így jobban fejlődnek, ám jól tűrik a szárazságot.
Április második felétől folyamatosan állandó helyre vethetjük, ha palántát nevelünk belőle, akkor már márciusban vessük el a magokat 1-2 mm mélyre, jó vízáteresztő, tápdús talajba. Palántáinkat május elejétől ültethetjük ki. A magokat akkor érdemes betakarítani, amikor a virágzat már megszáradt, a magok pedig könnyű morzsolásra kiperegnek belőle. Ilyenkor vágjuk le a teljes virágzatot, majd egy terítőn rázzuk, csépeljük ki belőle a magvakat, amit szitálás után már használhatunk is. Egy-egy növény – fajtától függően – akár 10-25 dkg magot is teremhet.
Magjuk is többféleképen használható, a világos magvúak ízletesebbek. Nagyon jó beltartalmi értékekkel rendelkeznek. Kitűnő összetevője a levesbetéteknek, de használhatjuk hús-, hal panírozásához, édességekhez, fogyaszthatjuk köretként, belekeverhetjük joghurtba, tejbe, kefirbe és kiváló saláta alapanyag is. Magjából liszt is készül, amellyel dúsíthatjuk a süteményekhez, desszertekhez előírt lisztet.
Díszváltozatai
Rengeteg színes virágzatú, sőt színes levelű változata is ismert. A „Lávafolyam Amaránt” egy gyönyörű, az Amaranthustricolor fajhoz tartozó fajta, mely ugyan nem terem sok magot, viszont színpompás levelei ízletesek. Elsősorban nyersen, salátákban érdemes fogyasztani, hogy színei jól érvényesülhessenek, de ez a kivételes szépségű fajta dísznövényként is ideális. Az „Óriás Karmazsin Amaránt” az Amaranthuscaudatus fajhoz tartozó dekoratív, bőséges magtermő fajta. Fekete magjaiból ízletes kását készíthetünk, zsenge leveleit spenótszerűén hasznosíthatjuk.
A konyhakertek ideális tagja
Zsenge leveleit nyersen vagy párolva, főve, sütve fogyasztjuk, gyakorlatilag ugyanúgy, ahogy a spenótleveleket készítenénk el. Magjait gabonaként lisztnek is feldolgozhatjuk, de a rizshez hasonlóan, vagy kásának elkészítve köretnek is kiváló. A levelek gazdagok A, B1 és C-vitaminban, valamint fehérjében is. Túrót és tejfölt egy tálban összekeverünk pattogtatott amaránttal, vékony karikákra vágott hagymával, petrezselyemzöldjével. Sóval, borssal, paprikával, ízlés szerint más fűszerekkel ízesítjük.
Amarántos kőrözött: túrót és tejfölt egy tálban összekeverünk pattogtatott amaránttal, vékony karikákra vágott hagymával, petrezselyemzöldjével. Sóval, borssal, paprikával, ízlés szerint más fűszerekkel ízesítjük.
Dupla amaránt kása reggelire: 20 dkg amarántmag, 20 dkg zsenge amarántlevél, 10 dkg zsíros kemény sajt, 1 dl paradicsomlé, 5 dkg gorgonzola sajt, 2 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma, olíva olaj, só, bors, cukor. Az amarántmagokat tegyük fel főni a rizshez hasonlóan. Míg a kása megfő, egy edényben forrósítsunk olíva olajat. A forró olajhoz először adjuk hozzá a késsel megroppantott, majd apróra vágott fokhagymát, majd a csíkokra vágott amarántleveleket. Amikor a levelek kellően összeestek, adjuk hozzá a paradicsomlevet is. Forraljuk össze, majd adjunk hozzá egy teáskanál cukrot. A megfőtt amarántmagot szűrjük le, és adjuk hozzá a paradicsomos amarántlevélhez, majd főzzük forrásig, végül húzzuk le a tűzről, és keverjük hozzá a sajtokat és a vajat, és ízesítsük borssal, illetve, ha szükséges, némi sót is adhatunk az ételhez.