HELYBEVETÉSSEL VAGY PALÁNTÁZÁSSAL?
A zöldségfajok helybevetésének előnye, hogy a kikelő magoncok zavartalanul fejlődhetnek,
nem éri őket semmilyen sokkhatás, mint a palántázottakat kiültetéskor. Ezzel
szemben a palántáról való szaporítás előnye, hogy a növények fűtött helyiségben
előnevelhetők, és a talajmenti fagyok időszakának elmúltával, már sokkal fejlettebben
kezdik szabad ég alatti életüket, mint helybevetett társaik, ezáltal hamarabb
is fognak teremni.
Kizárólag helybevetéssel termesztjük a gyökérzöldségeket (retekfélék, sárgarépa,
petrezselyem, pasztinák), a hagymaféléket (vörös-, póré-, metélőhagyma), a levélzöldségek
közül a spenótot, sóskát, mangoldot, valamint a hüvelyeseket: a borsó-, babféléket,
továbbá a csemegekukoricát.
Helybevetésen kívül palántáról is szaporíthatjuk az összes káposztafélét, a
kabakosokat (azaz a sárgadinnyét, görögdinnyét, tök-, és uborkaféléket). Palántázhatók
a saláták is, bár ezeket házikerti körülmények között érdemesebb helybe vetni,
majd ha kikeltek, ritkítani. A paradicsomot, paprikát és tojásgyümölcsöt pedig
pont ellenkezőleg, inkább palántaként ültessük ki, mivel ezek melegkedvelő és
többségében hosszú tenyészidejű növények, így a fejlett egyedek kiültetésével
fokozható a koraiság és meghosszabbítható a tenyészidő.
VETÉSIDŐK
A vetés ideje az időjárástól és az adott növényfaj csírázásához szükséges optimális
hőmérséklettől függ. Már március vége óta vethetők a velőborsók, illetve ilyenkor
már a sárgarépa és petrezselyem magvainak is a földben a helye. Április elején
vethetjük szabadföldbe a paradicsomot, a céklát. A hónap végén kerítsünk sort
a babok, a paprika a kabakosok és a csemegekukorica veteményezésére. Ha május
10. utánra időzítjük az utóbbiak elvetését, akkor a fagyosszentekkor fellépő
fagyok már biztosan nem tehetnek kárt bennük.
MIBŐL MENNYIT?
Gyakori dilemma, hogy mennyi zöldség szükséges egy család részére. Ez persze
részben ízlés dolga, de az alábbi tapasztalatokat figyelembe véve nagy valószínűséggel
elkerülhetőek a túltermelések és a hiányok.
A következő adatok folyóméterben vannak megadva, egy négytagú család átlagos
szükségletét tükrözik, friss fogyasztás esetén. Tehát ha mélyhűtésre, téli tárolásra
is szánunk e zöldségekből, akkor az itt leírtaknál többet gondozzunk kertünkben.
Zöldbabból 15, zöldborsóból 40-50 méternyi elegendő. Salátából 10, spenótból
ugyanennyi, hagymafélékből pedig fajonként (vöröshagyma, fokhagyma, póré) számítsunk
10-10 folyóméternyi területet. Tökből elegendő néhány fészeknyi, ami 10-15 méter,
ugyanennyi szükséges az uborkából és a dinnyékből is.
A gyökérgumósok helyigényére 8-10 folyóméternyit számoljunk (retek, petrezselyem),
a sárgarépának pedig ennek a dupláját. Paradicsomból 10-15, paprikából akár
40 méternyit is vethetünk. A káposztafélékre fajonként 8-10 folyóméternyi területet
szánjunk.
FONTOS A TÉRÁLLÁS
A zöldségek jól megválasztott sor- és tőtávolsága több szempontból is lényeges.
Ha túl sűrűn vannak, akkor nehezebben fejlődnek, mivel egymást árnyékolják.
Túl ritka elhelyezés esetén pedig bőven marad hely a gyomoknak, amelyekkel nekünk
gyűlik meg a bajunk. Az alábbi táblázatban szereplő sor- és tőtávolságok csak
irányszámok, mivel ezek meghatározásakor az adott fajta növekedési erélyére
is legyünk tekintettel. Egy futó paradicsomfajta egy példányának például nagyobb
térre van szüksége, mint egy bokros növekedésűnek.