Az alábbiakban ennek a nagy, általános problémának csak egy szeletével kívánunk foglalkozni. Azzal a résszel, amikor nincs nagy, általános építészeti hiba, de a padló mentén, sarkokban a hideg – külső homlokzati – falaknál jelentkezik a páralecsapódás, és felüti a fejét a penész. Sajnos ez akkor is előfordulhat, amikor a külső hőszigetelés lényegében rendben van, a falak általánosságban nem hidegek, de egy-egy ponton igen. Jellegzetes példa erre, amikor a bútorzatot – kanapét, szekrénysort vagy beépített konyhafalat – szinte ráépítjük a falra. Azokon a pontokon gyakorlatilag megszüntetjük a fal szellőzését, és nincs az a külső hőszigetelés, ami megakadályozná, hogy belül ezek a faldarabok ne hűljenek túl. Ha elérik, és tartósan a harmatpont körüli hőmérsékleten vannak, akkor ott folyamatossá válik a párakicsapódás, jön a penész.
A természetes reakció ilyenkor gyakran az, hogy lekaparjuk, ledörzsöljük a felváló festéket, és eltávolítjuk a sötét foltokat. Nincs is ezzel semmi baj, de ha a bútort utána újra visszatoljuk a falhoz, akkor a probléma hamarosan ismét jelentkezik. És akkor is, ha a megtelepedett penészgombákat nem pusztítjuk el.
Mielőtt nagyobb beruházásokba kezdenénk
Egy kis hő- és páratartalom mérővel végezzünk méréseket. Egy-két ezer forintos okosmérők nem csak a pillanatnyi értékeket jelzik ki, hanem visszamenőlegesen kirajzolják a páratartalom változásait, pl. azt, hogy az éjszakai, hajnali lehűléskor mennyi volt a fal közvetlen közelében a páratartalom, esetleg a falon milyen értékek adódtak. Ha ez 70-80% felett van, akkor már elkerülhetetlen a párakicsapódás, hacsak nem gondoskodunk a folyamatos légcseréről az adott pontos is. Sajnos könnyen lehet, hogy egy általános légcsere – akár szellőztető rendszerrel – nem oldja meg a problémát, mert a falhoz zárt levegő nem kerül be a helyiség légcseréjébe, azt onnan ki kell mozgatnunk.
Megoldás lehet – és ez tűnik a legegyszerűbbnek –, hogy egyszerűen elhúzzuk a bútort a faltól. Okosmérőnket hagyjuk ugyanott, és nézzük, van-e változás. Ha a fal mellet 70% relatív páratartalom alá tudunk jönni, akkor már jó úton vagyunk. Az is elképzelhető, hogy a kritikus helyre – szekrény, kanapé alá – egy mini ventilátort helyezünk be, ami segít folyamatosan kimozgatni a fal melletti hideg levegőt. Természetesen erre csak a hideg téli hónapokban van szükség. Ha az alapproblémát sikerül megszüntetnünk, akkor még orvosolnunk kell a korábban létrejöttet is, mert ahol a penész felütötte a fejét, ott ezt el kell pusztítanunk. Erre szerencsére penészölő spréktől a penészgátló festékig számtalan szer létezik, de a látható részek lekaparása, leporszívózása után akár a hipo is megteszi.
Mindezek mellett természetesen meg kell oldanunk a lakás folyamatos és rendszeres szellőztetését. Ha a páratartalom-mérőnk folyamatosan 60-70%-ot mér mondjuk az asztalon, akkor ez túlságosan magas (a falnál ez már 90%), tehát el kell érnünk a páratartalom csökkenését. Új nyílászáróinkon valószínűleg van résszellőző állás, ha átellenes ablakokat ilyen fokozatban zárjuk, akkor folyamatosan tud mozogni és cserélődni a levegő, ami a téli fűtéssel folyamatos légszárítást eredményez. Ez persze a leggazdaságtalanabb megoldás, mert kiengedjük a lakás melegét. Akkor minek cseréltünk ablakot? A higroszabályozós szellőzők utólagos beépítése ennél jobb megoldás, mert azok csak akkor nyitnak, amikor megnő a páratartalom, és ha a légmozgástól lecsökken, akkor vissza is zárnak. De ezeken keresztül is jelentős fűtési energia vész kárba. Ha tartósan magas a páratartalom, akkor a szabályozók folyamatosan nyitva lesznek.
Hővisszanyerős szellőzés már sokkal jobb megoldás, de egy lakásba utólag központi szellőztető rendszert – ez a leghatékonyabb – beépíteni nagyon költséges, sokszor megoldhatatlan. Ami utólag is megoldható, az a helyiségenként (decentralizált) hővisszanyerős szellőző beépítése. Ez azért nagyságrendileg olcsóbb, és nem kell átépíteni hozzá a lakást. Leghatásosabb, ha a falba párban – kettő vagy négy – szellőztetőt építtetünk be, amik váltó üzemmódban üzemelnek; egy két percig az egyik kifelé fúj, a másik befelé szív, majd szerepet cserélnek, hogy az eltárolt hőtartalmat visszanyerjék.