Sokoldalú mángold: több figyelmet érdemelne

A Földközi-tenger térségéről származik, ahol már az ókorban is ismerték és fogyasztották. A rómaiak és a görögök is előszeretettel használták, nemcsak táplálkozási, hanem gyógyászati célokra is. A középkorban Európa-szerte elterjedt, és a mai napig fontos szerepet tölt be a mediterrán konyhában. Érdekessége, hogy a cukorrépa és a cékla is ugyanannak a vadon termő ősnek a leszármazottja, de a nemesítés során más-más tulajdonságaik kerültek előtérbe.

A mángold kétéves növény, de a konyhakertben általában egyévesként termesztjük a leveleiért, vagy a zsenge levélnyeleikért. Legfőbb jellemzője a nagy, fodros vagy sima felületű levele, amely élénk színekben pompázhat: a fehértől a sárgán át a narancssárgáig, a rózsaszíntől a pirosig és a liláig terjedhet a levélnyél és a levélér színe. Ezek a fajták a tálaláskor is jól mutatnak ehető tányérdíszítésként.

A mángold nemcsak szép, hanem rendkívül tápláló is. Gazdag A-, C- és K-vitaminban, valamint olyan ásványi anyagokban, mint a magnézium, a kálium és a vas. Magas a rosttartalma, és antioxidánsokban is bővelkedik. Kalóriatartalma alacsony, így ideális kiegészítője lehet az egészséges étrendnek. A mángold termesztése nem bonyolult, rendszerint még a kezdő kertészek is sikerrel járnak vele. A napos vagy félárnyékos helyet kedveli. Minél több napfényt kap, annál intenzívebb lesz a levelek színe. Jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talaj az ideális számára. Érdemes komposzttal vagy érett trágyával javítani a talaj minőségét ültetés előtt. A mángoldot tavasszal (április-május) közvetlenül a szabadföldbe vethetjük, vagy előnevelhetjük a palántákat beltérben korábbi vetéssel. A palántákat május közepén ültethetjük ki a kertbe. A magokat 2-3 cm mélyre vessük, a sorok között hagyjunk 30-40 cm, a növények között pedig 20-30 cm távolságot. A palántákat is hasonló távolságra ültessük.

A mángold igényli a rendszeres öntözést, különösen a szárazabb időszakokban. Ügyeljünk arra, hogy a talaja mindig kissé nedves legyen. A tenyészidőszak során érdemes néhány alkalommal tápoldatozni a növényeket, például hígított komposztlével vagy más szerves tápoldattal. A leveleket folyamatosan szedhetjük, ahogy elérik a kívánt méretet (kb. 20-30 cm hosszúak). A külső leveleket szedjük le először, így a belső levelek tovább növekedhetnek. A mángold egészen a fagyokig „szüretelhető”.

A mángold sokoldalúan felhasználható a konyhában, a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el, de a levélnyelei is értékesek. A mángold leveleiből ízletes főzeléket vagy levest készíthetünk. Fokhagymával, hagymával, tejföllel vagy tejszínnel gazdagíthatjuk. A leveleket megpároljuk, vagy olívaolajon fokhagymával megpiríthatjuk, kiváló köret hús- és halételek mellé. A mángold levelei ideálisak töltött káposzta, töltött paprika vagy lasagne készítéséhez is, ezek egyes eredeti alapanyagainak, elemeinek a kicserélésére. Emellett a mángold pitékbe vagy sós muffinokba is kerülhet.

Fiatal, zsenge leveleit nyersen is fogyaszthatjuk salátákban. A vastagabb levélnyeleket a spárgához hasonlóan megfőzhetjük, megsüthetjük vagy akár savanyíthatjuk is.