Cseréptetők

A tetőfedés kezdetlegesebb módjai után az i. e. VIII. században Kis-Ázsiában és görög területeken már alkalmazták az égetett agyagból készített cserépfedést, amely jó tulajdonságai révén a mai napig alkalmasnak bizonyult e feladatra. Az első égetett agyag cserépből készített tető az etruszkok ún. lakonikus tetője volt, ezt követte a szicíliai tető elnevezésű lécezett cseréptető. A rómaiak korintoszi tetője már a teljes birodalomban elterjedt. Európában a XII-XIII. században Franciaországban kezdtek el kerámiacserepeket égetni, ahol már a maiakkal nagyjából megegyező méretű tetőcserepeket készítettek. Ebben az időszakban jelent meg a ma kolostorfedésnek is nevezett barát-apáca cserépfedés. A hódfarkú cserepek elődjei voltak az ökörnyelv, illetve tehénszáj formájú cserepek. A 15. évszázadban a Gilardoni fivérek fejlesztették ki az első hornyolt cserepeket, majd a 19. században megjelentek a lapos-hullámos tetőcserepek.

Tetőhöz a cserepet

A pikkelyszerű elemeknek köszönhetően cserépfedéssel gyakorlatilag bármilyen formájú tető kirakható, legyen az sík, kúpos, vagy íves. A cserépfedés egyaránt használható közepes, illetve meredek hajlásszögű tetőn. Mivel a tető csak a cserepek átfedésének köszönhetően válik vízzáróvá, ügyelni kell arra, hogy alacsonyabb hajlásszögű tetőn (25-30°) jóval nagyobb átfedést kell biztosítani (10-12 cm), mint nagyobb hajlásszögű (55-60°), meredek tető esetén (7-8 cm).
Olyan épületeknél, ahol a padlásteret nem használják emberi tartózkodásra, előfordul, hogy az épület két átellenes oldalán más-más átfedést alkalmaznak. Az ún. viharoldalon ugyanis mindig nagyobb átfedés szükséges, mint a normál oldalnál. Ha egy régebbi épület tetőterét utólag akarjuk beépíteni, érdemes tudni, hogy lakott tetőtérnél mindig a viharoldal-féle nagyobb átfedést kell alkalmazni, vagyis elképzelhető, hogy utólagos tetőtér-beépítésnél át kell rakni a tetőt.
A tökéletes vízzáróság biztosítása az egyik legnehezebb feladat, ami tulajdonképpen az elemekből összerakott tetőfedésnél tökéletesen soha sem oldható meg. A tető alapvető feladata, hogy a ráhullott csapadékot szeles és szélcsendes időben is a lehető leggyorsabban a ház határfalain kívülre vezesse. Normális esetben az eső a legtöbb tetőn mindenfajta nehézség nélkül gyorsan leszalad, egy szélvihar kísérte kiadós nyári záporban azonban a víz képes utat találni magának a cserepek közti réseken, és eljut a tető alatti részbe. Jól megépített épületnél, vagy olyan régebbi épületeknél, ahol a padláson csak a macska lakik, ez nem jelent gondot, hiszen normális esetben itt csak olyan kis mennyiségű vízről lehet szó, ami hamar kiszárad.

Agyag- vagy betoncserép?

A kerámiacserép anyaga finom szemcséjű, kivirágzást vagy elszíneződést okozó szennyező anyagoktól mentes agyag, minőségétől függő mennyiségű adalékkal keverve, hogy jól formázható legyen, és a szárításkor fellépő zsugorodása ne legyen több 6-8 százaléknál. Az alapanyagból szalagprésen vagy különleges sajtóval alakítják ki a cserepeket, majd szárítás után 1000-1100 °C-on kiégetik.
Készülhet mázas, vagy máz nélküli kivitelben. Az agyagcserép ugyan természetes anyag és már évszázadok óta használatban van, égetés során azonban vetemedhet. A színezett, azaz mázas kivitelű cserepek bevonata jégeső esetén károsodhat. A betoncserép nagy előnye ezzel szemben, hogy csak szárítják, így mérettartóbb, és mivel anyagában színezett, a termékcsoport az időjárás viszontagságainak ellenállóbb.
A betoncserép esetén a tető egyenletes súlynak van kitéve a jó vízzárósága miatt, míg az agyagcserép esetében száraz időben tetőt kisebb terhelés éri, viszont csapadék esetén ez a súly meghaladhatja a betoncserép négyzetméterre vetített súlyát is. Ez főképp a natúr (nem mázas kivitelű) agyagcserepekre érvényes, ezért tévhit az, hogy az agyagcserepeknek nem kell olyan erős tetőszerkezetet készíteni.
Az égetett agyag- és a betoncserepek mindig lécezett tartószerkezetre kerülnek fel, alátétfóliázva. A fóliának a tetőtér beépítéskor és a nélkül is nagy szerepe van, ugyanis megvédi a házunkat a porhó ellen. Attól függően, hogy beépíteni kívánjuk a tetőt vagy sem, a tetőfedő anyagokkal rendszerben kapható az ajánlott páraáteresztő fólia. Akármilyen cserepet is választunk tetőnkre, érdemes szem előtt tartani, hogy a kiválasztott termék kapható-e komplett rendszerben. A fedést saját rendszer elemeivel egyszerűbb és biztonságosabb összeépíteni, mint idegen tartozékokkal, ami növeli a hibák, a beázás eshetőségét.

Jellemző cserépfedések

Hódfarkú cserépfedés

A hódfarkú cserépfedésnél ismert az ún. kettős hódfarkú cserépfedés, illetve a korona- vagy lovagfedés. A kettős fedés elnevezés azt jelenti, hogy a tető minden egyes pontján legalább dupla cserép fedi az épületet, sőt, a lécek fölött a takarás miatt három réteg cserép fekszik egymás fölött. Nagy előnye, a jó vízzárása, emellett könnyen javítható, és íves, kúpos tetőfelület fedésére is kiválóan alkalmas. Tetszetős megjelenése miatt nagyobb értékű lakóépületeknél használják. Nem szokták előnyére írni, hogy a fedés maga igen súlyos, így a tetőszerkezet sok anyagot, és sűrű lécezést igényel.

A korona- vagy lovagfedés

Szintén hódfarkú cserépből készül, értéke megegyezik a kettős hódfarkú cserépfedéssel. Ugyanúgy előnye, hogy jó a vízzárása és könnyen javítható, ritkább lécezése miatt azonban kevésbé viharálló. Reprezentatív és műemlék jellegű épületeken használják.

Hornyolt cserépfedés

A hornyolt cserépfedés egyrétegű, ebből adódóan a cserepezés önsúlya lényegesen kisebb, s így az egész tetőszerkezet lényegesen gazdaságosabb. Mivel az egyes cserepek horonnyal kapcsolódnak a mellettük lévő cseréphez, jóval ellenállóbb a szélnek, viharnak. Mivel ezek a sajtolt cserepek nehezebben faraghatók, egyáltalán nem alkalmasak ívek, illetve kúpos tetőfelület fedésére, továbbá az egyes szerkezeti csomópontok (vápák, tűzfalcsatlakozások, kéményáttörés, tetőablak stb.) kiképzése is körültekintőbb munkát igényel.

Kolostorfedés (barát-apáca fedés)

Hazánkban csak néhány műemlék jellegű házon találkozunk e különleges hatású fedéssel, amely a mediterrán országokban gyakori. A kolostorfedésnél homorú és domború formában helyeznek el egymásra kúpcserepeket, a homorú cserepek a keskenyebb, a domború cserepek a szélesebb oldalukkal néznek az ereszvonal felé. Nagy előnye, hogy alacsonyabb hajlásszögű, kedvező éghajlat mellett akár 15°-os (Magyarországon minimum 25°-os!) tetőhajlásszögnél is alkalmazható. A nagy önsúly, illetve az elengedhetetlenül szükséges kétirányú lécezés, valamint a bonyolult csomóponti részletmegoldások igen drágává teszik ezt a fedési módot.