Mit visel a lakásunk, és mit viselünk mi?

A textilfélék eredetéről

Lakástextiljeink nagy többsége ma már mesterséges eredetű textilekből van, ám ruháink pont fordítva, főleg természetes alapanyagokból készülnek. Hogy mi a fejlődés vonala, és mit takar egy-egy ismert, és mégis ismeretlen textil neve - erre kerestük a választ.

A választék ugrásszerű bővülésével, a nemzetközi kereskedelem fellendülésével, valamint a textilipari technológiák fejlődésével mára a laikusok számára, ránézésre nehéz eldönteni, hogy egy függöny, vagy ruházati termék milyen anyagból van.
A textilféléket alapanyagaik szempontjából természetes, és mesterséges eredetűekre bonthatjuk, bár a modern technológiáknak köszönhetően, sok kevert textil is megjelent. Sőt a fejlődés eredményeként a mesterségesen előállított anyagok is sokszor ugyanolyan előnyös tulajdonságokkal bírnak, mint természetes alapanyagokból előállított társaik. A természetes eredetű textilek csoportja is tovább bontható állati, vagy növényi eredetű anyagokra.

Állati eredetű textilek

A legismertebb állati eredetű textil a gyapjú, amely a juhok bundájából, a gyapjúból készül. A legjobb minőségű gyapjút a merinójuhok szolgáltatják. Másik ismert állati eredetű textilalapanyag a selyem, amelynek ma már rengeteg változata terjedt el, azonban ez eredetileg a selyemlepke hernyójának köszönhető. Amikor bebábozódik, akkor háromnapi munkával selyemszálból egy gubót fon maga köré, melyet fonószemölcsei termelnek. Ez a szőlőszem nagyságú gubó egy darab szálból áll és nagyjából 3 kilométer hosszú.
Ezután eljön számára a vég, ugyanis forró gőzzel a gubókat átgőzölik, ami a gubó ragasztóanyagát feloldja, és egyúttal megöli a benne már bábként tartózkodó állatot. A szálat - általában 8-10-et fonnak egybe, hogy ne legyen annyira vékony - elkezdik legombolyítani, és körülbelül 1000 méternyi hosszú lesz egy-egy legombolyított szál. A le nem tekerhető részekből más technológiával, de szintén selyem készül, csak ez csomóssága miatt rosszabb minőségű. Ilyen a Chappe, vagy a Buorette selyem.
Kevésbé ismert - textilt adó - faj az Andokban élő lámaféle az Alpaka, amelynek gyapja kiváló hőszigetelő-képességéről híres. A vikunya szintén egy andoki lámafaj, ám nagyon ritka, így szőrével csak a legdrágább kelmékben, és ott is csak keverve találkozhatunk. A kasmírkecske a Himalájában él, gyapja nagyon ritka és drága, mivel mindössze kétévente vedlik, és az ekkor ledobott bundájából is csak a felszőröket válogatják ki a kasmír készítéséhez.
Az angóranyúl gyapjújából készült termékek már jóval olcsóbbak, hiszen e nyúlfajtát háziállatként tenyésztik, és szőrét akár évente négyszer is nyírhatják. Bundája nagyon puha, így finomszálú kevert-, például kabátszövetekben használják. Az angórakecske gyapjából készül a moher, amely kissé szúrós, ezért szintén kevert anyagokban használják. Nem szabad elfelejtkezni a teveszőrről sem, amely különösen az arab világban hódít. A teve évente kétszer vedlik, ekkor csomókban dobja le a szőrzetét. Ezt összegyűjtik és természetes fekete, vagy barna színében használják föl. A legértékesebb kölyöktevék szőre, ezek az állatok ugyanis egyéves korukig fehér bundát viselnek, és csak ezután alakul ki rajtuk a felnőtt kori barna vagy fekete szőrszín.

Növényi eredetű textilek

A legismertebb növényi eredetű textilipari alapanyagot a gyapot növény magjainak repítő-szálaiból szövik, amelyek éréskor a kipattant toktermésen jelennek meg. A gyapotból készülő pamut jól szívja a nedvességet, és a szaganyagok könnyen kiöblíthetőek belőle. Egyetlen hátránya, hogy a belőle készült szövetek könnyen gyűrődnek.
A kender rostjaiból durva szövésű vászon készül. A kender szárait hagyományosan tavakban áztatták, hogy meglazuljon az azokat összetartó szövetállomány, majd kenderfésűkkel választották szét egymástól-e rostokat.
A lenvászon szintén a növény szárának rostjaiból készül. A szövetének felülete kissé csomós. Tulajdonságaiban hasonlít a pamuthoz, csak annál keményebb tapintású. Viselésekor hűvös érzetet kelt, ezért főként nyári ruhák alapanyaga. A pamuthoz hasonlóan könnyen gyűrődik, és emellett első mosáskor könnyen összemegy.

A mesterséges textilek, műszálak

A ruházati iparban felhasznált szálas anyagok 95 százaléka ma is természetes eredetű, bár a keverék anyagok egyre több gyártási technológiában törnek előre. A ruházati piacon a vásárlók fontosabbnak tartják, hogy természetes anyagokból készült termékeket viseljenek, ám a sportruházat területén találunk ellenpéldaként olyan termékeket is, amelyek tisztán vegyi szálakból készülnek. Ilyenek a szabadidőruhák.
Ellenben a háztartási textíliáknál (szőnyegek, függönyök, kárpitok) fordított a helyzet: itt több mint 70 százalék a vegyi szálak aránya. Kivételeket itt is találunk: a törülközők és az asztalterítők többségében természetes eredetűek.
A mesterséges textilek sorát egy átmeneti termékkel érdemes kezdeni: a viszkózzal. Ez olyan szempontból érdekes anyag, hogy bükk és fenyőfafélékből készül, tehát eszerint természetes anyag. Ám olyan fokú átalakításon megy keresztül, hogy már mégsem lehet természetes anyagnak nevezni. A fákat nagyon vékony szeletekké vágják, a gyantát főzéssel eltávolítják belőlük, tisztítják, fehérítik, majd az így maradt cellulózt lemezekké préselik. A lemezeket ezután vegyszerrel feloldják, és szálképző fejeken (mint egy injekciós fecskendőből) egy kicsapó fürdőbe lövellik, ahol már szál formában szilárdul meg újra.
A mesterséges szálas anyagok a 19. században alakultak ki, így a nylon, vagy az akril. Ezeket követték további anyagok, mint a kevlár, lyocell, aramid, tencel. A műszálak fejlődése ma is tart. A vegyi szálak között egyre terjednek a regenerált cellulózból, vagy pamutból készültek, a szakemberek pedig a jövő egyik nagy esélyesét a növényekből szintetizált polimerekben látják.
Ekkor különféle mikroorganizmusok, és élőlények által termelt enzimek lesznek a textilgyártók segítségére. Előállítottak már olyan gént is, amely a selyemfehérje előállítására tesz képessé, így ötvözhetők különféle szálas anyagok előnyös tulajdonságai. Az újgenerációs textilek között már találunk olyat, mint a strech, ami együtt él, együtt mozog viselőjével, vagy a coolmax, mely a bőrből képes elvezetni a felesleges nedvességet, izzadtságot. A jövő textíliái megelőzik a túlzott izzadást, érzékelve a külső hőmérsékletet hűthetik viselőjüket, de dezodoráló és baktériumölő tulajdonságokkal is rendelkezhetnek majd. Ezek a jelen és a jövő főbb fejlesztési irányvonalai a textiliparban.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hőszigetelés: nem kérdés, hanem kötelesség

Az ősz, főként az október minden évben az építkezések szempontjából ahőszigetelés időszaka, hiszen az időjárási körülmények ekkor a legalkalmasabbak a homlokzat felújításával kapcsolatos...


Egyedi falborítások bőrpanelekkel

A textilbőrök manapság már alig különböztethetők meg a valódi bőranyagoktól. Ez pedig hatott a belső építészek fantáziájára is, akik ebből az anyagból készült különleges hatású falborító...