Falfestő szerszámok

Az ilyen időszakos felújítási munkák nem feltétlenül egyszerre kerülnek sorra, hiszen ezek hosszantartó és fárasztó tevékenységek. Általában előbb a falak újra festésére kerül sor, a mázolásra pedig csak ezt követően. Az állapotok felmérése és a munkákhoz szükséges szerszámok számbavétele pedig a folyamatos munka miatt lényeges. Ami hiányzik, azt be kell szerezni. Hogy mit, az a házi szerszámkészlettől és annak állapotától is nagyban függ. A beszáradt ecsetek és festőhengerek szinte biztosan kicserélendők.

Faljavításokhoz

A kisebb nagyobb falhibák kijavításához mindenképpen szükség lesz egy keskenyebb, 50 mm-es, és egy 100 mm széles acél spatulyára. A régi is megteszi, ha a felülete tisztára csiszolt és az éleik egyenesek. A sarkaikat nem árt finoman lekerekíteni, mert így a kevésbé gyakorlottak sem karcolhatják meg javításkora fal felületét. A lyukak, repedések feltöltéséhez a keskenyebb, a nagyobb felületű mélyedések kitöltéséhez a szélesebb spatulyákat célszerű használni. E célra az olcsóbb eszközök is megfelelnek, ám a jó fogású nyélre érdemes odafigyelni.

A kitapaszolt falrészek síkba csiszolásához megteszi egy sima deszkára feszített csiszolópapír is, ám tekintettel az esetleges glettelés simára csiszolására, előnyösebb egy nagyobb kézi csiszoló talp, amelyre papír és műanyag csiszolószivacsot is fel lehet fogni. Ezzel a glettelt falakat is teljesen simára csiszolhatjuk. Ennek van hosszabbító nyélre szerelhető változata is, amellyel akár a mennyezet is simára munkálható létrázás nélkül. Sajnos ez a munkafázis elég poros, ami ellen az orrnyílásokat is befedő porvédő maszkkal ajánlatos védekezni. A glettelés általában falfestéskor nem hagyható el, amihez nyeles, azaz fogantyúval ellátott, rugalmas glettvas szükséges. A méretük változó; a nagyobb méretűek megfelelő használata gyakorlatot igényel, viszont a 250-300 mm hosszúságúak kezelése könnyebb. A fogantyújuk jól megmarkolható legyen, ami segít a glettmassza egyenletes és kellő vékonyágú elterítésében, elsimításában.

A gyakorlott festőknél a glettelést csak néhol szükséges szintbe csiszolni, ám a szép sima falfelületekhez a szintbe csiszolás alapvetően szükséges. E művelethez közepes szemcsenagyságú csiszolópapírt, vagy műanyag csiszolószivacsot, esetleg vlies csiszolót célszerű használni. Ez utóbbinak előnye, hogy a lekoptatott anyagszemcsék kiporolhatók a laza szerkezetű anyagból, és azt nem tömik el. A csiszolópapírokat fa vagy műanyag tuskókra ajánlott felfogni. Az egyoldalas és a vlies csiszolók pedig akár nyeles, teleszkópos nyélre erősített kézi csiszoló talpakra is felfoghatók, amivel megkönnyíthető az oldalfalak és a mennyezet simára munkálása. A teleszkópos nyél egyébként majd a falfestésnél is nagyon előnyösen használható.

A falfestés eszközei

A falfestés következő lépése az alapozás. E művelethez általában mélyalapozót, vagy jelentősen hígított diszperziós falfestéket szokás használni. Az alapozó felhordásához a legelőnyösebb szerszám a festőhengerek valamelyike, pl. a 12-18 mm szálhosszúságú, oldószerálló és fröcskölés-mentes műanyag szálból készültek. A nyelük lehetőleg a teleszkópos hosszabbító rúd végére illeszthető legyen. A teleszkópos hosszabbító rudak max. 3 m-esek, és az ideális hosszúságuk a szorítóhüvellyel szabályozható.

Az ún. színre festéshez a festékhez, pontosabban a felület strukturáltságához megfelelő szálhosszúságú hengert célszerű választani. A jó fedőképességű, egyrétegű falfestékekhez a rövid szálú hengerek takarékosabbak, a durvább felületekhez és a több rétegben felhordandó festékekhez a hosszabb, 16-20 mm-es szálúak a megfelelőbbek. Ezekkel ugyanis vastagabb réteget lehet a falra teríteni, és jobban képesek követni a felületi egyenetlenségeket. A széles hengerekkel nehéz dolgozni, bár gyorsabban lehet velük haladni.

A hengerek végkialakítása sem mellékes, mert a lekerekítettekkel a sarkok festése is elvégezhető. Ezt egyébként széles lapos ecsettel szokás „előfesteni”, még a hengerelés előtt.

A festőhengereket „etetni” is kell, a felesleges festéket pedig el kell távolítani a szálak közül. A nagy felületek festésénél a négyszögletes műanyag festővödör az ideális, a felesleges festék eltávolításához a vödör szélére akasztott lehúzó rács szükséges. E szerszámok mérete igazodjon a henger hosszához, mert különben beszorulhat a vödörbe, vagy a festéket nem lehet egyenletesen a szálak közül kinyomni. Készletben is kapható henger, lehúzó rács, és esetleg még a sarokfestő ecsetnek is lesz helye az ilyen komplett készletben, ám érdemes ezeknél a festéktartó űrtartalmára is figyelni, mert ha kicsi, többször kell feltölteni. Egy 8, 14 literes vödörbe töltött festékkel elég nagy felület befesthető „tankolás” nélkül, ami nagyon előnyös a folyamatos munka szempontjából.

Aki nem teleszkópos hengerrel szeretne dolgozni, annak szüksége lesz létrára is. E célra a széles fellépő-fokos alumínium létrák a megfelelőek, mert kevésbé fárasztó velük a magasban dolgozni. A létra olyan magas legyen, hogy a mennyezet eléréséhez ne kelljen az utolsó fokon állva festeni, kivéve, ha az széles, ami előtt a felnyúló fogantyú kellő támasztékot biztosít a lábszárnak, és az is előny, hogy a festékes vödör ráakasztható.

Bár a különféle takaró fóliák és szalagok csak ajánlott kellékek, használatuk jelentősen védi a padlót és a mázolt felületeket a nehezen eltüntethető festékfoltoktól.