Strangszabályozás a fűtőrendszerben

Ilyenkor viszont nincs más lehetőségünk, mint hogy amennyire csak képesek vagyunk rá, beássuk magunkat az adott szakterület mélységeibe. Most például abban, hogy amikor a társasház közgyűlésén döntést kell hoznunk a fűtéskorszerűsítésről, akkor milyen elemek cseréjében kell feltétlenül gondolkoznunk, és mik azok, amik esetleg elhagyhatók. Azt már tudjuk, hogy a radiátorok termosztatikus szelepeinek cseréje aligha kerülhető el a fűtés rekonstrukciója során. Írtunk már sokszor a fűtési költségmegosztókról is; ez már korántsem olyan egyértelmű, így nem is foglaltunk állást, inkább leírtuk a pro és kontra érveket.
Van azonban még egy harmadik kulcselem is a többszintes társasházak fűtésében, ez pedig a strangszabályozás. Akármilyen kazánból - távhővel működő hőközpontunkból, vagy gázkazános rendszerünkből - indul el a fűtővíz a lakások felé, ezt a fűtővizet annyi csőágra kell elosztanunk, ahány radiátor van a ház egy szintjén, vagyis ahány strang van a házban. Nem csak elágaztatnunk kell azonban a fűtővizet, hanem arányosan el is kell osztanunk a strangok között, amelynek során rengeteg szempontnak kell érvényesülnie. Ebbe tartozik pl. az adott helyiségek tájolása, fűtött vagy fűtetlen falai, a pillanatnyi hőigénye, a radiátorok mérete stb. A fűtéskorszerűsítés során hamar szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy a régi, kézzel szabályozható strangszabályozó szelepek ma is használhatók-e, vagy feltétlenül újra, automatikusan szabályozóra kell-e cserélnünk.

A kétcsöves fűtési rendszerek alapvezetékeiről induló felszállók közötti vízelosztásra a régi rendszerekben kézi szelepek szolgáltak. A strangokról szintenként lekötött radiátorokra szintén kézi fűtőtestszelepeket szereltek. A fűtéskorszerűsítés során a rendszer kézi üzemű szelepeit termosztatikus radiátorszelepekre kell cserélni. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezek a szerelvények működésük során (folyamatos nyitás-zárás), a változó vízmennyiségek következtében, folytonosan módosuló nyomásviszonyokat hoznak létre, ezért gondoskodni kell a fűtési rendszerek megfelelő hidraulikai egyensúlyának megteremtéséről. Előbeállításra van szükség, ami azt jelenti, hogy a fojtást - állandó nyomáskülönbség tartása mellett - a fűtőtesteknél kell beállítani!
Nem elég azonban csupán az előbeállítás értékét megválasztani, biztosítani kell az állandó nyomáskülönbséget is a szelepen. Gyakori tervezői vélemény, hogy az előbeállítható termosztatikus fűtőtestszelepek használata esetén, kiterjedt hálózatoknál is, elegendő kézi strangszelepeket alkalmazni, nincs szükség dinamikus strangszabályozóra, majd a fordulatszám-szabályozós szivattyú megoldja a változó nyomáskülönbség okozta problémákat. A tapasztalat igazolta, hogy a kézi fojtószelepes beállítás, még fordulatszám-szabályozós szivattyú alkalmazása esetén sem nyújt megfelelő megoldást, akár állandó, akár arányos szabályozást választunk, ráadásul bonyolult, idő- és költségigényes eljárás.
Középmagas - 8-10 szintes - vagy hosszú alapvezetékkel szerelt, nagy kiterjedésű, előbeállítós, termosztatikus radiátorszeleppel szerelt kétcsöves fűtési rendszereken az egyetlen jó megoldás az automatikus üzemű, dinamikus, membrános strangszabályozók alkalmazása.
Alacsony épületekben - kb. 5 szintig -, illetve kis kiterjedésű hálózatokon, megfelelő megoldást jelenthet a központi nyomáskülönbség-szabályozás, nyomáskülönbség-szabályozó vagy fordulatszám-szabályozós szivattyú alkalmazásával. Ebben az esetben az előbeállítható szelepek mellett nincs szükség külön strangszabályozók beépítésére.

A hazai távhőellátásba kapcsolt panelépületek többségében egycsöves, átkötőszakaszos vagy átfolyó rendszerű fűtések üzemelnek, amelyek csak kis ellenállású radiátorszelepekkel modernizálhatóak, mivel biztosítani kell a szükséges mennyiségű fűtővíz beömlését a radiátorba. A termosztatikus radiátorszelepek beépítése esetén mindenhol a kívánt helyiséghőmérséklet valósítható meg, nem lesz alul-, vagy túlfűtött helyiség. A korszerűsítés során nem érdemes az egycsöves fűtéseket vízszintes kétcsöves rendszerré alakítani, mert nagyon hosszú a beruházás megtérülési ideje.
Egycsöves rendszereknél a beszabályozó szelepek feladata a strangok közötti hőteljesítmény-függő vízelosztás biztosítása. Az egycsöves átkötőszakaszos fűtés állandó térfogatáramú rendszernek tekinthető, hiszen nincs nagy nyomáskülönbség-változás a teljesen nyitott és a zárt fűtőtestszelepes üzemállapot között, vagyis amikor a fűtővíz egy része beáramlik a radiátorba, vagy az összes víz az átkötőszakaszon áramlik keresztül.
A kézi fojtószelepekkel végzett beszabályozás nagyon költség- és időigényes - mérőműszereket és gyakorlott szakembereket igénylő - eljárás, valamint központilag kell gondoskodni a megfelelő nyomáskülönbségről a fűtési rendszeren. Az automatikus térfogatáram-szabályozó szelepen az egycsöves fűtések összekötő vezetékeinek térfogatáram-korlátozása gyorsan és pontosan, üzem közben, mérés nélkül is megoldható.
Középmagas (8-10 szintes) épületek, nagy kiterjedésű hálózatok kis ellenállású termosztatikus fűtőtestszelepekkel felszerelt összekötő-vezetékeibe az automatikus térfogatáram-szabályozó szelepet beépítve, precízen megadható a kívánt maximális vízmennyiség.
Alacsony (max. 5-6 szintes) épületek egycsöves fűtéseihez, vagy kis kiterjedésű hálózatoknál alkalmazható a kézi térfogatáram beállító és elzáró szelep az összekötő-vezetékekben. Az automatikus térfogatáram-szabályozó beépítése azonban itt is célszerű, mert a szelepek rövid idő alatt, nehézség nélkül beállíthatók.
A fűtéskorszerűsítés során a rendszerbe beépített termosztatikus fűtőtestszelepek és automatikus strangszabályozók lehetővé teszik a helyiségek egyedi hőmérséklet-szabályozását, a radiátorokban keringő fűtővíz optimális és egyenletes elosztását a társas- vagy panelházakban.