A kompsztaprítókról

Miért éri meg komposztálni?

Komposztálással egyrészt védjük a környezetünket, hiszen a még felhasználható szerves hulladék mennyiségével nem terheljük a szeméttárolókat. Egyes településeken már nem fix összeget, hanem az elszállított hulladék mennyisége után kell fizetni szemétszállítási díjat, így a pénztárcánkat is kíméljük, ha az újrahasznosítható hulladékokat valóban újrahasznosítjuk, és nem fizetünk azok elszállításáért. A komposztálással jót teszünk e kertünknek is, hiszen a betakarításkor, fűnyíráskor a területről lehordott zöldtömeg miatt csökkentjük a talaj szerves anyag, és tápanyag tartalmát is, amit szerves-, műtrágyákkal kell visszapótolni a következő évi megfelelő termésmennyiség, illetve dísznövényeink jó fejlődése érdekében. A megfelelően érett komposzttal, ezt a hiányt részben vagy egészben visszapótolhatjuk a talajba.

A komposztálás gyakorlatilag egy természetes folyamat kerti megfelelője: hiszen az elpusztult növényi részek e folyamat során bomlanak le és válnak a növények számára újra hasznosítható anyagokká. A komposztálás során ennek a lebontási folyamatnak igyekszünk minél optimálisabb körülményeket biztosítani. Érdekünk, hogy ez minél hamarabb menjen végbe, hiszen annál előbb lesz kerti felhasználásra alkalmas komposztunk. És a helyre is mindig szükség van: a folyamat gyorsítása az újonnan keletkező szerves hulladékok elhelyezése miatt fontos.

Gépi aprítás

A komposztaprító vagy nyesedékaprító egy elektromos gép, mely a keletkezett darabos, szerves hulladékot: vesszőket, gallyakat, vékonyabb ágakat apróbb darabokra őrli. Ezzel az aprítással a behelyezett szerves hulladék felülete megnő, az egyes darabok mérete jelentősen csökken, így a humuszképződés ideje is a töredékére csökken, hiszen a folyamatban részt vevő mikroorganizmusok jobban "hozzáférnek" az apróbb-darabos anyaghoz, sokkal nagyobb felületen képesek megkezdeni annak lebontását.

A szárazabb és nedvesebb hulladékokat felváltva adagoljuk a gépbe, azaz ha száraz gallyakat aprítunk, tegyünk közé nedves avart is, hiszen a biológiai folyamatok beindulásához szükség lesz a nedvességre is.
A komposztaprítót mindig üresen kapcsoljuk be, hogy a kések akadály nélkül felpöröghessenek üzemi sebességükre. A munka végeztével pedig gondoskodjunk róla, hogy a gépben ne maradjanak növényi részek. Az aprítás végére még hagyjunk száraz gallyakat így a gép gyakorlatilag kitisztítja önmagát.
Komposztaprító gép vásárlásakor vegyünk figyelembe néhány lényeges szempontot a döntés előtt. Egyik a gép teljesítménye, másik fontos tulajdonsága pedig, hogy mekkora átmérőjű gallyakat képes aprítani. Ha már rendelkezünk ilyen berendezéssel, akkor érdemes még a nagyon vékony vesszőket, gallyakat is átengedni rajta, hiszen a komposzt aprításával akár 20 százaléknyi térfogatot is megtakaríthatunk ahhoz képest, mintha aprítatlanul komposztálnánk a szerves anyagot. Így helytakarékosabb lesz a komposzthalmunk, és a már említett felületnövekedés miatt a lebomlási folyamat is gyorsabb lesz. Lényeges, hogy a gép stabilan álljon, és könnyen lehessen helyet változtatni vele: így nem a komposztálandó hulladékot kell a géphez hordani, hanem a gépet visszük a munkavégzés helyére. A komposztaprító gépek tömege 20 kilogramm körüli, így kerekein tolva könnyedén változtathatjuk a munkavégzés helyét.
A 40-45 mm-es átmérőjű ágak aprítására alkalmas készülékek ideálisak házikerti alkalmazásra. Azt azonban be kell kalkulálni, hogy a metszés rendszerességére oda kell figyelni a továbbiakban. Ha ugyanis nem évente végezzük el fáink, cserjéink alakító metszését, hanem akár csak egy év is kimarad, akkor jelentősén megnő azoknak az ágaknak a száma, melyeket átmérőjük miatt már nem tudunk e géppel felaprítani. Ha a rendszerességre odafigyelünk, akkor a komposztaprító szinte minden keletkező zöldhulladékot elő tud készíteni a komposztáláshoz.

Mire figyeljünk komposztáláskor

A konyhában, kertben keletkező zöldhulladékok többsége alkalmas a komposztálásra, ám nem árt odafigyelni pár dologra, ami ronthatja annak hatásfokát, vagy a kész komposzt minőségét.
A köztudattal ellentétben a gesztenye, dió, nyárfák lombja is komposztálható, csak ezekben a széntartalom magasabb a nitrogénhez viszonyítva, emiatt magasabb nitrogéntartalmú növényi részekkel, például fűkaszálékkal keverten kell a komposzt- halomra juttatni ezeket. A diólevélben találhatók ugyan növekedést gátló anyagok, ezért van az, hogy a diófák alatt nem marad meg a növények többsége. E vegyületek azonban a diólevél komposztálódása során elbomlanak. Így a diólevél csak akkor okozhat gondot, ha nem megfelelően komposztált állapotában juttatjuk vissza a kertbe. Ha a komposztunkban diólevél is van, akkor azt szigorúan csak akkor használjuk fel, amikor már teljesen érett a komposzt, nincsenek benne külön felismerhető növényi részek.
Problémát okozhatnak még a gyommagok. A gyomok magvai különösen életképesek. Ha a gyommentesítés akkor történik, amikor a gyomnövényeken már zöld magok vannak, az késő, mert ezek a magok képesek utóérni, és így is fertőzik majd a területet. A komposzt-halomban a hőmérséklet 60-70 °C körül van, ami nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a magokat elpusztítsa. Így a komposztba csak olyan gyomnövények maradványait tegyük, melyekről teljesen biztosak vagyunk, hogy nem tartalmaznak magot, még éretlen állapotban sem!
A komposztálásban résztvevő talajbaktériumoknak levegőre is szükségük van. Ha nincs elegendő levegő, akkor a szerves anyagok nem lebomlani kezdenek, hanem rothadni, és ennek a végeredménye sem lesz alkalmas kerti felhasználásra.
Ezért jók a műanyag komposztládák, melyek porózus faluknak köszönhetően átengednek némi levegőt. Ugyanez a feladata az oldalsó szellőzőnyílásoknak.

Ezek előnye, hogy kialakításuknak köszönhetően felül bedobjuk a szerves anyagot, és bizonyos idő elteltével alul kiszedjük a kész komposztot. Ha nincs ilyen ládánk, hanem halomban komposztálunk, akkor a levegőzést átforgatással kell biztosítani. Mivel ekkor összekeverjük az alsóbb és felsőbb rétegeket, a halomban komposztált anyag akkor készül el, amikor már minden része "érett". Emiatt nem tudunk rá folyamatosan újabb, és újabb szerves hulladékot hordani, hiszen akkor soha nem készülne el az egész. Helyette ilyen esetben több kisebb halmot alakítsunk ki.
Figyeljünk a megfelelő levegőzöttség mellett arra is, hogy a komposzt nedvességtartalma 40-60 százalékos legyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alapanyag nyirkos, de nem áll a vízben. Markunkba fogva csak erős szorítással tudunk belőle pár csepp nedvességet kiszorítani.