Szerszámtárolók a kertben

Fő szempont a sokoldalúság

A szerszámtárolók önálló kis építmények, amelyeket a kertben, a munkavégzés helyéhez legközelebb érdemes felállítani. Ezek kiválasztásakor érdemes átgondolni, hogy pontosan milyen eszközöknek kell helyet szorítani bennük, és milyen további praktikus, ám egyszerű dolgokkal fokozhatjuk e tároló-építmények sokoldalúságát.
A szerszámtárolók általában kis alapterületű építmények. Egyrészt azért, mert a kertből ilyen célokra mindenki minél kisebb területet szeretne elvenni, másrészt ezen építmények többsége nem esztétikai célokat szolgál, így általában valamivel takarni szokás (növényt eléültetni, ráfuttatni stb.). Takarni pedig annál könnyebb, minél kisebb.
A szerszámtárolóba a kis alapterület miatt, amit csak lehet, érdemes a falakra szerelve tartani. Nagyon praktikus szerszámos táblákat lehet kapni, de ez házilag is elkészíthető. Lényege, hogy a különféle eszközök a falakon lógnak. Így egyrészt nem az alapterületből vesznek el, másrészt a sokkal átláthatóbb tárolás miatt szükség esetén könnyebb megtalálni ezeket. A hosszú nyeles eszközöknek érdemes külön szerkényt készíteni a szerszámtároló valamelyik külső oldalára, így az esőtől védve vannak ezek az eszközök, nem foglalnak el belül helyet, és így alkalmanként sárosan, porosan sem kell együtt tárolnunk őket az érzékenyebb motoros készülékekkel.

A szerszámtároló tetejét akár több irányban is érdemes meghosszabbítani, így a tető védelmében még a tűzifa száraz tárolására alkalmas helyet is kapunk.
A készen kapható szerszámtárolók általában fából, vagy fémlemezből készülnek. A fém előnye, hogy tartós, hátránya, hogy nyáron nagyon felmelegszik, ami nem kellemes a kerti munkák előkészítésekor és befejezésekor, amikor a tárolóban kell tartózkodni. A fa ilyen szempontból kellemesebb, nem forrósodik fel annyira. Ennek azonban a felületkezeléséről kell gyakrabban gondoskodni. Fontos a vízlepergető felület kialakítása. Ennek nem csak esztétikai okai vannak; ha a fa többször megázik, majd kiszárad, akkor az ajtók, ablakok elvetemednek, nehezen csukódnak majd.

Tájolás és elhelyezés

Kerti szerszámtárolók elhelyezésekor az építmények elhelyezésénél szokásos általános szabályokat kell figyelembe venni, sokszor fokozottabban, hiszen egy ilyen kis tömegű, magányosan álló épület erős széllökések esetén nagyobb veszélynek van kitéve, mint egy kőépület. Érdemes ezért figyelembe venni az uralkodó szélirányt, és ilyen szempontból, amennyire lehet, védett helyre építeni a tárolót. Ez megoldható esetenként tömör kerítés vagy fal szélvédett takarásában, de sűrű cserjesor, sövény is védheti a szerszámtárolót a viharos erejű széltől. Ha ilyen védelmet biztosító tereptárgyak nincsenek a közelben, akkor úgy tájoljuk be az épültet, hogy az uralkodó szélirány útjába a keskenyebb oldala essen.
A telek lejtési viszonyait is vegyük figyelembe, hiszen ezek az építmények nem lesznek túlzottan szigetelve. Ezért lejtő aljára, lefolyó víz útjába, és azokra a helyekre ahol csapadékos időjárás esetén vagy hóolvadás után összegyűlik a víz, ne állítsunk szerszámtárolót.

Legjobb, ha betonalapot készítünk számára, amibe csavarszárakat vagy kiálló szögvasakat építünk bele a leendő szerszámtároló alapterületéhez igazodva, és ezekhez erősítjük hozzá az alapra helyezett építményt.
Ha öntött betonalap nem készül, betonlapokból vagy téglából akkor is érdemes kirakni az alapterületnél valamivel nagyobb részt. A föld jól legyen tömörítve alatta, különben az idő múlásával egyes részei megsüllyedhetnek, ami gondot okoz a szerszámos stabilitásában.
A szerszámost egyszerűen a helyére is lehet állítani, ha tömege akkora, hogy a szél nem tudja megmozgatni. A biztonság kedvéért azonban ilyenkor is érdemes a földbe, minél mélyebbre, rögzítő-vasakat leverni, és ezekhez csavarokkal, belülről pántolva rögzíteni a tároló-építményt.