Kéménytanácsadó

A tüzelőberendezések működése során égéstermék keletkezik, melyet a berendezés működésétől függően többfajta módon vezethetünk a szabadba. A kéményrendszer típusának megválasztását elsősorban a tüzelőberendezés működési elve, és az égés során keletkező égéstermék hőmérséklete, nyomása, összetétele befolyásolja.
A kéményrendszerek kiválasztásánál fontos szempont az alkalmazott alapanyag, tömítettség, hőállóság, kondenz- és korrózióállóság, valamint a tűzállóság és építhetőség. Korábban elsősorban téglából falazott kéményeket építettek, azonban az egyre korszerűbb tüzelőberendezések megjelenése jelentősen behatárolta e szerkezetek alkalmazhatóságát. Kisméretű tömör téglából falazott béleletlen kéményrendszerek ma már csak vegyes tüzelésű kazánok, fatüzelésű cserépkályhák és kandallók esetén jöhetnek számításba. Helyüket felváltották a könnyűbeton- és samott béléscső elemekből álló, valamint a fém és műanyag kéményrendszerek. Ezek a megoldások kisebb időráfordítással építhetők, és korszerűbb tüzelőberendezések esetén is alkalmazhatók.
Általános érvényű előírás, hogy a kéményrendszernek Építőipari Műszaki Engedéllyel (ÉME) kell rendelkeznie, amelyben rögzítik az adott rendszerre vonatkozó alkalmazási feltételeket, építési és tervezői előírásokat is. Amennyiben a kéményépítő vállalkozó nem tud ilyen engedélyt felmutatni, sohasem lehetünk biztosak az általa kínált rendszer megfelelőségében és biztonságos voltában, valamint a kéményseprő-ipari ellenőrzés során is problémáink adódhatnak.

A lakossági célra szolgáló gáztüzelésű berendezéseket az égéstermék-elvezetés szempontjából az alábbi csoportokba oszthatjuk:

• nyitott égésterű, égéstermék elvezetés nélküli ("A" típusú) gázfogyasztó készülékek (pl. konyhai gáztűzhely, mosogató fölé szerelhető vízmelegítő, a tároló rendszerű vízmelegítők egyes típusai),
• égéstermék-elvezetéssel rendelkező, de a helyiség légterétől nem független égéslevegő ellátású, kéménybe kötött készülékek ("B" típusú készülékek) (pl. kéménybe kötött konvektorok, falra szerelt "cirkó", vízmelegítő, padlón álló kazánok),
• a helyiség légterétől légellátás és égéstermék elvezetés szempontjából hermetikusan elzárt ("C" típusú) készülékek (pl. az átfolyós vízmelegítők egyes típusai, ablak alá szerelhető konvektorok, "turbós" (ventilátoros) kazánok, kondenzációs üzemű kazánok),

A "B" típusú készülékek esetében az égéstermék a kémény huzatának hatására távozik a szabadba. Ezeknél a készülékeknél a hagyományos alumínium vagy korrózióálló acél bélelési technológiák és szerelt kémények használhatók, hiszen itt nincs szükség a rendszer fokozott tömítettségének biztosítására. A hatályos műszaki szabályozás alapján nyílt égésterű tüzelőberendezések ma már csak szigorú előírások betartása mellett tervezhetők és építhetők. A szigorításokat a kéménybalesetek számában történt ugrásszerű növekedés és az energiacsökkentés iránti elkötelezettség indokolták.

Napjaink legkorszerűbb és legjobb hatásfokkal működő lakossági tüzelőberendezései a zárt égésterű (turbós) és kondenzációs kazánok. Ezeknél a készülékeknél az égéstermék-elvezetésen kívül az égési levegő bevezetését is biztosítanunk kell. Erre legtöbbször a cső-a-csőben rendszerű megoldások vagy külön égéstermék elvezető és égési levegő bevezető csőelemek használatosak. Ezeknél a berendezéseknél az alacsony égéstermék-hőmérséklet és kis kémény keresztmetszet miatt ventilátor által biztosított túlnyomás hatására távozik az égéstermék, ezért fokozattan kell ügyelni arra, hogy a csőelemek és azok kötései tömörek legyenek, és megfelelő kondenzzárással és korrózióállósággal rendelkezzenek. Azoknál a tüzelőberendezéseknél, amelyek esetében üzemszerűen kell kondenzátum keletkezésével számolni, a legjobb megoldás a műanyagból készült kéményrendszerek alkalmazása.

Hogyan kerüljük el a kéménybaleseteket?

Egy gázkészülék vagy kémény rossz állapota nemcsak a közvetlen felhasználókat, hanem a környezetüket is veszélyezteti. A nyitott égésterű, kéménybe kötött gáztüzelő-berendezések - Magyarországon döntő többségben ilyen készülékek üzemelnek - ún. huzatmegszakítóval, más néven áramlásbiztosítóval vannak ellátva, amelyeken keresztül - üzemzavar esetén - égéstermék áramolhat vissza a lakásba. A gázkészülékek üzemeltetésekor tehát nemcsak a földgáz szivárgása okozhat balesetveszélyt, hanem a nem megfelelő minőségű, szakszerűtlenül kivitelezett kéményrendszerek, vagy a karbantartás nélküli gázkészülékek miatt a tartózkodási térbe jutó égéstermék is.
Az égéstermékben lévő széndioxid légzészavart és fulladást okoz, a gáz tökéletlen égéséből származó szénmonoxid pedig már kis mennyiségben belélegezve is halálos mérgezéshez vezethet. Az égéstermék-visszaáramlás ellenőrzésének egyik legegyszerűbb módja, hogy a készülék huzatmegszakítójának nyílásához tükröt helyezünk. A tükör bepárásodása egyértelműen égéstermék visszaáramlásra utaló jel. Figyelmeztető jel lehet még a készülék burkolatán megjelenő korom és égési maradványok, vagy a készülék burkolatának túlzott felmelegedése is.
Az égéstermék visszaáramlásának számos oka lehet. Napjainkban jelentkező probléma, hogy energiatakarékosság céljából fokozott légzárású nyílászárókat építenek be, ezért a gázkészülékek nem jutnak megfelelő mennyiségű levegőhöz, tökéletlenné válik az égés. Fontos tehát, hogy a kazán helyiségébe mindig megfelelő mennyiségű friss levegő tudjon áramolni, akár a nyílászárók tömítetlen résein, akár az erre a célra kialakított speciális levegő bevezető nyílásokon keresztül.

Szennyezett, poros levegő esetén a fali cirkó és vízmelegítő készülékek hőcserélői igen gyorsan el tudnak tömődni, ezért a gázkészülékek helyiségében végzett portalanítás alkalmával a készüléket kapcsoljuk ki! Az eltömődött hőcserélők gátolják az égéstermék eltávozását és tökéletlen égéshez, kormolódáshoz vezetnek. Vízoldalon a gázkészülék hőcserélőinek eltömődését a vízkő is okozhatja. Ennek egyik könnyen észlelhető jele, hogy a kazán vagy vízmelegítő nem ad kellő mennyiségű meleg vizet. A hőcserélők tisztítását szakszerelővel a helyi adottságoktól függően 2-3 évente javasolt elvégeztetni.
Az újabb típusú kéménybe kötött készülékek már égéstermék visszaáramlás érzékelővel vannak felszerelve. Ezek a termikus elven működő berendezések visszaáramlás esetén leállítják a készüléket, amelyet csak emberi beavatkozással lehet újból üzembe helyezni. A készülék gyakori leállása esetén tehát gondoljunk arra is, hogy talán az égéstermék-elvezetés akadályozottsága lehet a probléma forrása. Ne csak gázszag esetén foglalkozzunk a gázkészülékkel, hanem akkor is, ha jellegzetes égéstermék szagot érzünk. A gyakran előforduló enyhe fejfájás már komoly figyelmeztető jele lehet annak, hogy a gázkészülékből égéstermék áramlik a lakásba. Ebben az esetben érdemes minél előbb szakembert hívni, és megérkezéséig a gázkészüléket kikapcsolni.
A füstgáz visszaáramlás nem csak télen jelent veszélyt. A nyári hónapokban gyakran lehet hallani a légdugó jelenségről. Ez a jelenség nyári kánikulában alakulhat ki, a gázüzemű vízmelegítők működése közben, amikor a tetőn, a kémények közelében meleg, a lakásban viszont jóval hűvösebb van. A balesetet elkerülhetjük az ablakok kinyitásával, rendszeres szellőztetéssel.

Cikkünk elkészüléséhez köszönjük a Kéményjobbítók Országos Szövetségének segítséget!