Vakolatjavítás

Az épületek vakolatát legnagyobb mértékben az őszi-téli időszak károsítja. A nagy hőmérsékleti ingadozás mellett a vakolatok anyagába jutó nedvesség megfagyása, majd kiengedése mállasztja a hagyományos (mész-homok) és a modernebb (cementes, műanyagos) vakolatokat is. A fölös nedvességet a vakolatba, falfestésbe juttatja a csapóeső, a havas eső és a hó, de szerephez juthat a rosszul szigetelt lábazaton át felszívódó talajnedvesség, ami a vályogból készült falazatok átka.
A rejtett hibákat elárulja, hogy felettükön felpúposodik a vakolat, vagy ha megkocogtatjuk, enyhén bemozdul, tompa hangot ad. A javításnak csak akkor lesz értelme, ha nemcsak a megállapítottan hibás részt verjük le kőműves kalapáccsal, hanem még azon túl is jó arasznyi részt. Ha a lecsupaszított fal már - hála a meleg időnek - kiszáradt, következhet az új vakolat felhordása több rétegben, végül a fal színéhez legalább is nagyon hasonló színű anyaggal történő újrafestése.
Szerencsére ma már minden jobb barkács-, vagy építőanyag-áruházban kaphatók az előrekevert, zárt zacskóban árusított, cementes vagy anélküli szárazvakolatok, amelyeket egyszerű szállítani, és a helyszínen vízzel lehet felhordhatóra keverni. Kisebb hibákra kőműveskanállal, a nagyobbakra deszkával lehet az új vakolatot alulról felfele felhordani, elsimítani. Az éleknél a sarkon túlról mellészorított vezetődeszka segíthet az él kialakításában.
Ha a lábazatig lemállott a vakolat, legalulra, a lábazat fölé ajánlatos L vasat vagy műanyaglécet illeszteni, ami a felhordáskor megakadályozza a vakolóanyagnak a lábazatra csúszását, és ha már megáll az új rész, alóla kihúzható a léc.

A nagyon elhanyagolt és lemállott vakolat alatt gyakran megsérül a téglafalazat, és károsodnak a vasalt betonelemek, például az ablakok feletti áthidaló gerendák. A vakolat felhordás előtt ezeket természetesen ki kell javítani. Téglafal esetében a kilazult, elmállott téglát ki kell emelni, ha úgy nem megy, óvatosan ki kell vésni. Helyére egy hasonló alakura faragottat kell minél szorosabban, de azért a cementes habarcsnak is helyet hagyva beszorítani. A sérült betonelemeket a betonnal történő feltöltés előtt, alulról, elölről egy deszkazsaluzattal is jó megtámasztani. Jobban tart majd, ha a rést belül kissé tágasabbra faragják. A betonlábazatok, kerítésoszlopok javítása is hasonlóan történhet. A vízszintes elemek kis repedéseit is ajánlatos a szokottnál erősebb cementhabarccsal kitölteni, a téglaoszlopok hibáit pedig a téglafalazatokéhoz hasonlóan kijavítani.

Javítás gipszkartonnal

Ha nem akarunk magunk habarcsot keverni, a felhordásával kínlódni, akkor belső vakoláshoz más megoldást is választhatunk. Első dolgunk, hogy a málló vakolatrészeket teljesen eltávolítsuk a falról. Esetenként akadhatunk szilárd, valószínűleg már előzőleg kijavított foltokra, ezeket csak akkor véssük le, ha könnyen leválaszthatók a falazatról. A vakolat vastagságához igazodva válasszuk meg a gipszkarton vastagságát, de arra is gondoljunk, hogy a ragasztógipsz rétegének is maradjon helye. Általában ezért a 9, vagy 12 mm vastag lapok a céljainknak megfelelők.

Előfordulhat az is, hogy szinte teljesen összefüggő és nagy felületet kell bevakolnunk. E szerencsés esetben szabjuk 5-10 mm-es hézaggal méretre a burkolólapot, majd széles spaklival, nagy foltokban, a szélekhez közel kenjünk a portalanított téglafalra ragasztógipsz foltokat. A felrakott anyag mindig vastagabb legyen, hogy a lap beillesztése után gumikalapáccsal megütve tudjuk az ép vakolatrészekkel szintbe állítani. A felragasztott lap szintjét mindig két megmaradt régi vakolatrészre fektetett léccel, vagy más tárgy egyenes élével ellenőrizzük.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az elektromos hálózat bővítését is most érdemes megejtenünk, ezért az új konnektor vagy kapcsoló szerelődobozát a hozzá csatlakozó kábelcsövekkel együtt most gipszeljük a még csupasz falra. A rögzítésükhöz ún. villanyszerelő-, illetve gyorsan kötő gipszet használjunk. Végső lefedésüket majd a vakolólapok hézagainak a kitöltése során végezzük el.
A továbbiakban a hiányzó vakolatot adó darabokat az épen maradt régi vakolatrészek köré szabott kisebb gipszkarton darabok felragasztásával, lépésről lépésre haladva pótoljuk. A nagyobb tábláknak a hátoldalára is kenjünk fésűs kenőlappal elterített ragasztóanyagot, hogy tökéletes legyen a tapadásuk. Minden egyes darabot állítsunk szintbe, a kiálló darabokat gumikalapáccsal kopogtatva állítsuk a többivel és a régi vakolattal egy szintbe. Ezért a falra a szokásosnál mindig egy kicsivel vastagabb rétegben kenjük fel a ragasztógipszet. A már felillesztett, de mélyebben levő lapokat ugyanis nagyon nehéz felszedni, különösen a nagyobb darabokat.

Ha már a teljes pótolt felület készen van, a köztük levő hézagokat jól a résekbe tömörített gipsszel töltsük ki, majd simítsuk el. E művelethez használjunk széles kenőlapot vagy spaklit. A szerszámok szélei mentén kialakuló gipsz gerinceket a gyakorlatlanabbaknak nehéz eltávolítani, ezért inkább várjuk meg a vakolat teljes kiszáradását. A nagyobb egyenetlenségeket gipszgyaluval, speciális faráspollyal vagy fatömbre feszített csiszolópapírral nagyoljuk le. E célra használhatunk rezgőcsiszoló gépet is, de a szemcsék közé tapadt gipszport sűrűn keféljük ki. A porszívó használata is szinte kötelező, mert a finom gipszport nehéz a padló repedéseiből eltávolítani. A padló lefóliázása ezért is előnyős. A régi fal széleit is csiszoljuk össze az új vakolattal, így elérhetjük, hogy a javított rész nem fog meglátszani festés után.
A lecsiszolt fal portalanítása után következhet a végső glettelés. Ennek során ne csak a javított falrészt simítsuk le, hanem az egész falfelületet. A végére már csak a fal lefestése marad.