Bárki elvégezheti, ha körültekintően dolgozik

Hidegburkolatok ragasztása és fugázása

2010-08-01 19:22:09 | Módosítva: 2010-08-03 23:24:36

Falakon és járófelületeken tartós, dekoratív és könnyen tisztítható burkolatok alakíthatók ki különféle anyagú burkolólapok felragasztásával. Ha pedig a burkolást saját kezűleg kívánjuk elvégezni, akkor a burkolólapok és a ragasztóanyag kiválasztásától a burkolat elkészüléséig mindent magunknak kell szisztematikusan megcsinálnunk. Ehhez minden kritikus részfeladatra illetve annak megoldására is vonatkozó komplett "akcióterv" szükséges. Ennek a szigorú munkafolyamati rendszernek a betartása fontos feladat, és jórészt a sikeres munka kulcsa is.

Felkészülés

Maga a folyamat "több lépcsős" és némi szakmai ismeret sem árt. A mit mire és mivel kérdésekre adott pontos válaszok ugyanis alapvetők, és ezek szerint kell a segédanyagokat - felület kiegyenlítőket, kellősítőket, vízszigetelő anyagokat, ragasztókat és fugázókat is - kiválasztani. A gyártók manapság már komplett ragasztási rendszereket tudnak ajánlani, a különféle gyártmányú anyagokat nem célszerű fázisonként "keverni", váltogatni, mert a gyártók csak a saját gyártmányaik összeférhetőségét garantálják. Az általuk ajánlott rétegrendeket ezért szigorúan be kell tartani. A munka minősége azonban mindig a kivitelezőtől függ.

A burkolandó alap és a kerámialapok sokfélesége már eleve meghatározza a felerősítéshez alapvetően szükséges ragasztási rétegrend összetételét. Ne feledjük, hogy pl. a hagyományos falak mellett már megszokott a gipszkarton vagy a gázbeton falazat, esetleg az OSB lapfedés, ezek megfelelő előkezelést is igényelnek.
Miután nálunk majd egy tucat cég gyárt hidegburkolati ragasztókat, nem árt több cég kínálatából kiválasztani a burkoláshoz szükséges anyagokat. A legkisebb kiszerelési mennyiségre is érdemes odafigyelni, a megmaradó anyagok ugyanis gondot okoznak. A kis kiszerelésben is beszerezhető anyagoknál pedig minimalizálhatók a fel nem használt anyagmennyiségek.

Segédanyagok

Bizonyos esetekben, pl. betonpadlókon önterülő aljzatkiegyenlítőkre is szükség lehet, ha a felületen 1-2 cm-es egyenetlenségek mutatkoznak. Az oldalfalak egyenetlenségeit pedig vastagágyazású ragasztókkal lehet kompenzálni, amellyel 15-20 mm-es egyenetlenségek is szintbe hozhatók a burkolás során.
A burkolólapok ragasztásához mindenkor megfelelő alapfelület kell, amelynek kialakításához szükség lehet a különféle alapozók valamelyikére, amelyek a felület nedvszívását csökkentik, és jó tapadást biztosítanak a következő réteg számára. Nedves helyiségekben szükséges a többnyire kenhető vízszigetelők valamelyikének az alkalmazása is, amelyeket hajlaterősítő szalagokkal kombinálva kell alkalmazni, ami elzárja a nedvességet a falazattól. Ez különösen teraszoknál, vizes helyiségekben szükséges.

A burkolólapok felületre rögzítéséhez a sokféle csemperagasztó valamelyike szükséges. E ragasztók között vannak ún. alapragasztók, amelyeknek kicsi a rugalmasságuk, ezek csak könnyű és vékony csempék ragasztásához használhatók. A kis vízfelvételű gres lapokhoz, vagy padlófűtéshez már speciális magas rugalmasságú ragasztók valamelyike alkalmas, éppen úgy, mint a régi csempe felületre ragasztandó új burkolat felerősítéséhez.
A fugázó anyagok a burkolólapok közötti hézagok esztétikus feltöltéséhez szükségesek. Vízlepergető tulajdonságuk különösen vizes helyiségekben fontos. A sarkok és a dilatációs hézagok kitöltéséhez pedig csak nagy elaszticitású szilikonos fugázó anyagok a megfelelők. Ezek a fugázók színében is kaphatók, így nem ütnek el egymástól a felhordásuk után.

A burkolólapok

A burkolólapok kiválasztása is fontos szempont, mert a kis méretűekkel nehéz bánni, és lassú velük a haladás, a nagyok pedig kellő gyakorlat híján nehezen illeszthetők síkba, de tempósan lehet velük haladni. Ez természetesen a burkolandó felület nagyságától is függ. A szükséges lapmennyiség kiszámolásánál legalább 10-15% ráhagyás szükséges a törések miatt, a leszabandó lapokat pedig egész lapnak kell tekinteni.
Nagyon fontos, hogy a lapok kaliberszáma azonos legyen. A lapok gyártáskori mérettűrése ugyanis változó, az azonos számúaké viszont azonos, ami az egységes fugahézagok kialakítását könnyítik meg. A kaliberszám az azonos színtónusra is garancia.

Jó, ha van fektetési terv

Az oldalfalak vagy a padlók burkolásához érdemes fektetési, illetve kiosztási rajzot készíteni. Ma a hálós elrendezés a divatos, ám a 45 fokban elforgatott elrendezés is kedvelt. Hátránya, hogy a szélső lapok sok pontos szabást igényelnek. E rajz alapján eldönthető az is, hogy a burkolást mely viszonyítási ponttól kell kezdeni. Ablakok esetében ennek a középvonala lehet a viszonyítási pont. Ha pedig egyik szélen túl keskeny csík keletkezne, célszerű félosztásnyival arrább helyezni az egész csempesort. E rajz a szükséges csempemennyiség kiszámítást is megkönnyíti.
A burkolólapokat általában 2-3-5 mm-es fugaközökkel szokás egymás mellé ragasztani, ami megfelelő hézagoló keresztekkel biztosítható. Ezt is figyelembe kell venni a kiosztási rajzon. A kiugró sarkokon pedig célszerű műanyag vagy fém csempeszegélyek beépítésével lekerekített sarkokat létrehozni. Ezek 2,4 m hosszú, különböző színű szálakban kaphatók, mennyiségük a kiosztási rajz alapján könnyen kiszámítható.

A lapok felragasztása

A szükséges anyagok beszerzése után hozzá lehet fogni az érdemi munkához. A padlónál előbb az aljzatkiegyenlítő kerüljön a felületre, falra pedig az alapozót kell felhordani, majd száradását követően az esetlegesen szükséges kenhető vízszigetelő fólia felkenése következhet. E réteg megkötése után lehet csak hozzáfogni a burkolólapok felragasztásához.

Általában célszerű az alsó sort felragasztani, mégpedig egyenes élű felső vezetőléchez igazodóan. A padló vagy a bázisfelület ugyanis többnyire egyenetlen. A lécet a legmélyebb részhez igazodva kell felerősíteni, a lapokból pedig ennek megfelelően kell a felesleget levágni. A burkolandó felületre általában 5 mm-es fogazott simítólappal ajánlott a megadott arányban vízzel bekevert vékonyágyazású ragasztók valamelyikét felteríteni. A lapokat puha ütésekkel, kissé megmozgatva kell a ragasztóba nyomni, a szintezésüket gumikalapáccsal ütögetve lehet beállítani.
A műanyag hézagoló keresztek a felület szintjébe kerüljenek, és a fugahézagokat már most nedvesen tisztítsuk ki. Mindig csak annyi ragasztót keverjünk be, amennyit még a bőrösödésük előtt fel tudunk használni. A ragasztót is csak akkora felületre terítsünk fel, amennyire a ragasztó szikkadása előtt kényelmesen fel tudjuk illeszteni a csempelapokat. A ragasztót gyakran keverjük át, de utólag vizet tilos hozzá keverni. Ha a bekevert ragasztó már kezd meghúzni az edényben, helyette keverjünk be egy újabb adagot. Mennyiségét a haladási teljesítményünkhöz mérten határozzuk meg.
A kiálló sarkoknál a csempeszegélyt mindig ragasztóba ágyazva rögzítsük, így ideálisan lekerekített éleket alakíthatunk ki. Nagyon fontos, hogy a felragasztott lapok minden szempontból szintbe kerüljenek, amit vízszintmérővel vagy egyenes léc élével minden lap felragasztása után horizontálisan és vertikálisan, sőt átlósan is ellenőrizzünk. A kenőlappal bordásan felterített képlékeny anyag ugyanis a megkötéséig még zömíthető, azaz lehetővé teszi a lapok szintbeállítását.

Nyílások kialakítása

Szinte minden burkolt felületen akad néhány csőkiállás, amit pozícionálva kell kivágni. E célra használható fúrógépbe fogható csempemaró vagy gyémántszemcsés koronamaró, esetleg keményfém lapkás körkivágó. A lyukat 5-8 mm-es ráhagyással vágjuk nagyobbra, a széleket pedig csiszolóhengerrel munkálhatjuk simára. A lyuk így bővíthető is. A cső körüli rést majd fúgázás után vízzáró szilikonos tömítővel kell lezárni. A nyílások ezért csak akkorák legyenek, hogy a szerelvények takaró tányérjai teljesen elfedjék a kontúrjukat. Ha levehető burkolati elemeket is beiktatunk a burkolatba, akkor ezek határoló fugái is a többivel azonos méretűek legyenek, hogy ne bontsák meg a burkolat egységességét.

A fugák feltöltése

Miután a burkolat nyersen, azaz csempekeresztekkel megtűzdelve már teljesen készen van, és a ragasztó is teljesen megkötött, következhet a fugázás. Előtte azonban még az összes hézagoló elemet el kell távolítani, és a réseket meg kell tisztítani. Ezt főként a keresztek helyén kell elvégezni, mert e helyeken könnyen megtapad az esetleg kitüremlő ragasztó. A tisztítást portalanítás kövesse.
A többnyire flexibilis fugázó anyag bekeverésekor pontosan be kell tartani a keverési arányt és némi pihentetés után a massza alaposan átkeverendő. A fugázó anyagot gumis simítólappal két oldalról, átlós mozdulatokkal lehet a lapok közötti hézagokba tömöríteni, majd a felesleget lehúzni. A csempézett felületet ezt követően nedves szivaccsal kell letisztítani, majd tiszta textíliával szárazra törölni. Így elkerülhető, hogy a lapok felületén fátyolos réteg maradjon. Kis idő múlva a fugák felületét ajánlatos kerek fémrúddal lesimítani, hogy a fugaanyag felülete teljesen sima legyen.

A sarkokban, és ahol fokozott vízszivárgás várható, szilikonos tömítőanyagot kell a fugázáshoz használni. Ez a rugalmas és vízzáró anyag kiegyenlíti a burkolat esetleges mozgását, és a víz beszivárgásának is útját állja. Csak por és szennyeződésmentes felületen lesz tökéletes az anyag tapadása.
A fugák széleit célszerű szigetelő szalaggal lehatárolni, és a kinyomó csövet megfelelő átmérőjűre kell vágni. A tömítőanyagot úgy kell adagolni, hogy a kinyomott massza teljesen kitöltse a fugát. A felesleges anyagot még frissiben mosószeres simítólappal, vagy akár az ujjbegyünkkel lesimítva távolítsuk el, majd azonnal húzzuk le a behatároló ragszalagokat. A tömítőanyag megszilárdulása után a ragszalag eltávolítása cakkosra tépi a fugatömítés szélét, ami a szélek felválását is okozhatja. Másnap pedig érdemes egy cementfátyol eltávolító folyadékkal teljesen eltávolítani a burkolólapok esetleges fátyolosodását, ami a további tisztántartásukat is megkönnyíti.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: burkolat, burkolás, fuga

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Dilatációs hibák beton burkolatoknál

A különféle anyagok, testek a külső körülmények változására, többnyire a térfogatukban történő változását szokás általános értelembe véve dilatációnaknevezni. A hőmérséklet változása miatt a...


Csempét a csempére

Felújítások során sok esetben felmerül a kérdés, hogy az egyébként épnek látszó, megunt, vagy már hajszálrepedéses felületű régi kerámia burkolatot érdemes-e leverni. Erre ma már nem minden...