Épületlábazatok

Vannak alapvető szabályok, amelyeket minden esetben ajánlott betartani. Például legalább 10-15 cm-nyivel nyúljon túl a járda, vagy a talaj felszíne alá. Ez azért szükséges, mert az épület körüli talaj megsüllyedhet. Ha a lábazat nem nyúlik a talajszint alá, akkor megeshet, hogy egy része a levegőben lógna. A lábazat magassága legalább 35 cm legyen. Ez a minimum érték, s főként az eső hatására a járdásról, vagy a földről felcsapódó szennyeződés határozza meg. Védett teraszoknál, ahol vízfelcsapódásra nem kell számítani, ez a magasság nem indokolt, viszont különféle dekoratív burkolatok esetében ennél magasabb is lehet. Ezt a homlokzatkép kialakítása is jelentősen befolyásolhatja.
Kivitelét illetően a lábazati fal készülhet különféle lábazati vakolatokból, de a vízszigetelést, és esetlegesen az alapkoszorú hőszigetelését is még a burkolás előtt meg kell oldani. A hőszigetelés a hőhíd képződését akadályozza meg, míg a vízszigetelés a beszivárgó víz ellen védi a falazatot, és ezt legalább 30 cm-rel a lábazat fölé kell felvinni. Különösen fontos ez, ha az eresz alig nyúlik túl az épület falán, és a homlokzati falak köré csepegő járda kerül kialakításra. Ez utóbbi esetben a járdafelszín 3-5 fokos lejtése mellett sem nélkülözhető, hogy a lábazati burkolat és a járda találkozási vonala rugalmas és időjárásálló résszigeteléssel legyen ellátva. Ez gátolja meg, hogy a résbe víz kerüljön, és télen kifagyjon.
A lábazatok kialakításukat tekintve a felhasznált burkolóanyagoktól függően különféle vastagságúak, gyakran az épület síkjából kiemelkednek. Ezért a burkolat felső élét 45-60 fokos szögben le kell sarkítani. Erre azért van szükség, mert különben a hó és a víz megállna az éleken, és a vakolt falsíkot áztatná. Jobb megoldást biztosít, ha a lábazati burkolatot visszaugratják. Ebben az esetben a homlokzati vakolat alsó élén ajánlatos vízorrot képezni, amely elejét veszi az esővíz lábazat és a szigetelés közé jutásának.
Bármilyen anyagból készüljön is a lábazat, annak a hátfallal való szilárd kapcsolatát biztosítani kell. Ezt a korszerű építőipari tapadóhidakkal és az adott burkolóanyaghoz megfelelő ragasztóhabarcsok alkalmazásával lehet megteremteni.
Ami pedig a különféle burkolóanyagokat illeti, ezek általában jó időjárás-állóságot biztosító, esetleg hálóerősítésű lábazat vakolatok, különféle színű, műgyantakötésű, ásványi szemcséket tartalmazó, kenhető burkolóanyagok, vagy akár természetes terméskövek különféle, e célra megfelelő fajtái lehetnek. Ezenkívül még számos kerámia homlokzati burkolólap, vékony, elasztikus, és tégla-, vagy terméskő struktúrát imitáló burkolólap is használatos a hagyományos dísztéglák mellet lábazatok burkolására. Fontos szempont, hogy a felerősített burkolóanyag könnyen tisztítható legyen. Ezt természetes anyagoknál, pl. termésköveknél vagy égetett klinker tégláknál utólagosan felhordott hidrofobizáló szerekkel kezelve lehet elérni. Az ilyen utólagos bevonatokkal kezelt felületek nemcsak könnyen tisztíthatókká válnak, és a csapó víztől védik a burkolat felületét, de a bevonat többnyire a színüket is élénkíti, tehát ezzel mindenképpen számolni kell.