Belvíz ellen

A belvízvédelemhez leginkább a szennyvíz szivattyúkat ajánljuk, mert az átemelendő víz ritkán tiszta, sokkal inkább sáros, piszkos, szennyezett. Az Einhell választékában az előnyösebb árú kék színű, valamint a magasabb osztályú piros színű gépcsaládban is több típust tudunk ajánlani. Ezek típusszáma RG-DP-vel kezdődik (a DP a Dirty Water=szennyezett vízre utal); teljesítményük 370 W-tal kezdődik, de még a kékek között is találunk 7-800 W teljesítményűt, pirosban pedig ezer watt feletti is van. Az elárasztott terület vagy épületrész leszivattyúzásánál nagyobb emelőmagasságra rendszerint nincs szükség. Az 5-10 m közötti emelőmagasság általában elegendő, hiszen az átemelt vízzel nem öntözni kívánunk, a kifolyási helyen már csak minimális nyomásra van szükségünk.
Egy elárasztott épületrész viszonylag tisztább vizének kiszivattyúzására a közönséges búvárszivattyú (merülő szivattyú) is alkalmas lehet, persze ha mégis van szennyeződés, akkor ez a fajta hamarább eltömődhet. Egy folyamatosan újra és újra telítődő pincéből azonban egyáltalán nem szabad szivattyúzni a vizet, mert „kutat csinálunk belőle”, és teljesen kimosódhat az épület alapja, falazata.
Minden merülő szivattyú jellemző adata a megmaradó vízszint. Ez az a vízmagasság, amit a szivattyú már azért nem tud felszívni, mert a szívórácson, vagy szennyvízszivattyúknál a beömlő nyíláson levegőt is szív. Ha az a cél, hogy a szivattyú teljes egészében víztelenítse a helységet, célszerű annak legmélyebb pontjára egy, a szivattyút befogadni képes mélyedést, ún. zsombot kialakítani, és ide helyezni a szivattyút. Így a teljesen leürített helységben csak ebben a zsombban marad víz. A vízgyűjtőt - amelyből a szivattyú dolgozik - úgy kell méretezni, hogy a szivattyúzás végén a csőből visszafolyó vizet magába tudja fogadni.
Zsombba való telepítéshez legcélszerűbb a beépített szintkapcsolós szivattyúk közül választani. Ha a merülőszivattyún az úszókapcsolót felemelt állapotban rögzítjük, akkor alaposan lecsökkenthető a megmaradó vízszint, de ebben az üzemmódban nem szabad a szivattyút felügyelet nélkül hagyni, mert szárazon futva igen rövid idő alatt véglegesen károsodik.

A felszíni vagy kerti szivattyúk kevésbé alkalmasak az ár- és belvízvédelemre, de azért próbálkozhatunk velük egy terület leszivattyúzására. Ezek nem merülnek (nem is merülhetnek) be a vízbe, hanem a felszínre telepítve szívócsövön szívják fel a vizet, majd nyomócsövön továbbítják azt. A felszíni szivattyúkat az első üzembe helyezés előtt teljesen fel kell tölteni vízzel, és csak ezt követően szabad beindítani. A felszíni szivattyúk nem járhatnak szárazon, üzemelésükre folyamatosan figyelni kell. Nagy emelőmagasságuk viszont adott estben jól jöhet, hiszen a 2-3 bar-os nyomásuk akár 20-30 m fölé is tudja emelni a vizet; pl. távolabb és magasabban lévő gát mögé nyomathatjuk vissza.
Az Einhell kerti szivattyúi közül is tudunk kék és piros színű gépeket egyaránt ajánlani; típusjelük BG-GP, illetve RG-GP (GP=Garden Pump= Kerti Szivattyú). Ezek mind elektromos meghajtásúak. A belvízi problémákra való tekintettel mégis inkább egy benzinmotoros változatot emelünk ki, hiszen az elárasztott területeken gyakran áram sincs. A BG-PW 48 típusjelű szivattyút egy 6,5 LE-s négyütemű motor hajtja, és több mint 500 liter vizet képes átemelni percenként.
Gondoljuk tehát meg mi is a célunk a szivattyúval. A kisnyomású merülőszivattyút pincék víztelenítésére, magas vízszintű talajvizes kúthoz (a talajvízszint csökkentésére) javasoljuk. Általában tiszta, vagy csak kevéssé szennyezett vízhez használható.
Ha a szivattyúzandó víz darabos szennyeződéseket tartalmaz, akkor szennyvízszivattyút célszerű alkalmaznunk. Közös jellemzőjük, hogy igen nagy mennyiségű folyadékot tudnak szállítani, de csak alacsony nyomással. A nagy átáramló keresztmetszet nagy résveszteséget takar, ezért ezek a szivattyúk a legkisebb fojtásra is igen drasztikus mennyiség-csökkenéssel reagálnak. A szennyvíz szivattyú nem tömítődik el, ha a szennyvíz darabossága egy értéken belül van.