A kőzetgyapot ugyan hidrofób, de nem vízálló. A bejutó nedvesség nehezen vagy egyáltalán nem tud távozni a szerkezetből, ami drasztikus hőszigetelő képesség csökkenést és a szilárdsági jellemzők romlását is okozza. Mindez elkerülhető lenne, ha állványozással készül a homlokzat szigetelése. Az állvány ugyanis az előírás szerinti állványhálózással és attika felőli teljes fóliatakarással tökéletesen megvédi a készülő homlokzatot a vízterheléstől.
Egy másik jellemző kivitelezési hiba akkor állhat elő, ha a szigetelés ún. „kétrétegű” inhomogén kőzetgyapot lemezzel készül. Ez az anyag számos nagyon előnyös tulajdonsága mellett rendelkezik olyan adottságokkal is, melyek a kivitelezés oldaláról bizony fokozottabb odafigyelést igényelnének. Ilyen például a dübelek túlütésének veszélye/lehetősége. A dübel tárcsák a fokozott beütőerő hatására a kemény felső réteget átszakítva, a puhább alsó rétegbe hatolva itt-ott egészen a falsíkig is beszaladnak. Ez a túlütött dübel bizony nem dübel. Az elvárt mechanikai követelményeknek nem tesz eleget, a szerkezetet is gyengíti, sőt azt hőhidassá is teszi. Egyes szigetelőanyag fajtáknál ez a hiba nem fordulhat elő. Az „egyrétegű, homogén szerkezetű” technológiával készülő szigetelőanyagnak egységes a szilárdsága, tehát a túlütött dübelek alatt nem beszakad, hanem zömül az anyag, még fokozottabb ellenállást fejtve ki a behatolni készülő tárcsával szemben.
Az igényes anyagok, igényes technológia alkalmazása – még ha iparszerű is a kivitelezés volumene – komoly odafigyelést érdemel a kivitelezés során. A téli hónapokban érdemes hőkamerával is megfigyelni a szigetelés végeredményét.