Vaskályhák sajátosságai

Az öntöttvas kályhák feladata a gyors hőleadás, ellentétben a vastag falú, nagy tömegű kályhákkal, amelyek elsősorban a hő raktározására alkalmasak. A vaskályhák gyorsan melegítenek, felszínük hamar felforrósodik, gyorsan megindul a levegő áramlása a helyiségben. Ugyan folyamatosan tüzelni kell, de mégis a leggyorsabban vaskályhával lehet felfűteni egy helyiséget a szilárd tüzelőanyagú fűtőberendezések közül. Épp ezért közkedvelt ez a fajta fűtés, kis alapterületű, átmeneti tartózkodásra használt helyiségekben.

Mekkora teljesítményű kell?

Amikor először találkozunk egy kályhával, és a különböző tanúsítványait böngésszük, az első amit keresünk a feltüntetett teljesítmény. Ezt látjuk ráírva pl. „10 kW”, de mit is jelent ez? Gyakorlati tapasztalat, hogy az átmeneti hónapokban, egy köbméter levegő felfűtéséhez (és melegen tartásához) ~23 Watt hőteljesítményre van szükség, átlagosan. Ha egy 35 m2-es, 2,5 m belmagasságú szobát nézünk, 87,5 m3 jön ki, ami ~2 kW fűtőteljesítményt igényel óránként. Ez azt jelenti, hogy elméletileg 5x akkora teljesítményű kályhánk van, mint amennyi a fűtéshez kell, de persze a helyzet nem ilyen egyszerű. A kályha, a benne elégő fából felszabaduló hőt hasznosítja. Hogy mennyi hő keletkezik, az függ a belerakott fa minőségétől, fűtőértékétől, legfőképpen nedvességtartalmától. A tüzelőberendezés és a kémény fajtája is lényeges, tekintve, hogy egy egyszerű vaskályhánál a hő nagy része ide távozik. Végül, de nem utolsósorban a tűztér mérete és alakja is fontos, mert a fa csak kellő levegővel elegyedve tud közel tökéletesen elégni. Ezért, a sok veszteség miatt, lehet szükséges a kiszámítottnál nagyobb teljesítményű kályha.

Milyen legyen a kémény?

Fatüzelésű kályhákhoz elegendő az építési szabványoknak megfelelő, kisméretű, tömör téglából épített kémény, amelynek kürtője füsttömör (pl. belül vakolt). Ezek bélelése nem szükséges, de ha mégis béleljük, akkor csak rozsdamentes, saválló acélcsövet használjunk a nagyobb hőterhelés miatt. Az előre gyártott elemekből készült, kerámia bélésű kémények rendkívül jó hatásfokúak, és megfelelnek mind a kályhák, mind a fa- és gáztüzelésű kandallók igényeinek is. A rozsdamentes, saválló acélcső béléssel, kőzetgyapot szigeteléssel és alumínium burkolattal készített, ún. szerelt kémények, mindkét tüzelési mód esetén kiválóan megfelelnek.

Az első begyújtás

Ősszel, kora télen sokan előveszik eddig félretett vaskályháikat, a konyhai sparhelteket is, a gázos fűtés mellé kiegészítésnek. Újra füstölnek a kémények, és sokan a régi tüzelőberendezésekben minden éghető anyagot felhasználnak. Emiatt - és a hosszú állási idő okán - a hosszabb ideig üzemen kívül álló kémények veszélyesek lehetnek. Madárfészektől vagy beomlástól eldugultak, elhasználódtak. Rossz kéményben rossz, gazdaságtalan az égés, arról nem is beszélve, hogy kellő huzat híján a füstgázok visszajuthatnak a lakásba. Kis átmérőjű kéménybe nem szabad nagy teljesítményű tüzelőberendezést kötni. Bár nálunk még nem kötelező a fűtőkészülék vásárlásakor az üzletben felmutatni a „kéménybizonyítványt”, mint sok nyugati országban, azért ajánlatos idejében kérni a kéményseprő véleményét.

Begyújtáskor a fokozatosság elvét kell követni. Először elő kell melegíteni a kéményt, majd ha létrejött a huzat, kisebb ágakkal kell folytatni. Amikor felépült a tűz, akkor rakhatunk rá karvastagságú rönkdarabokat. Kétajtós kivitelnél a felső, tűztér ajtót ilyenkor le lehet zárni, alul pedig a hamutér ajtaját kell résnyire kinyitni. A huzat-finomszabályozó nem mindig elegendő a megfelelő levegőáramlás fenntartására. Újabb rönköket akkor rakjunk csak a tűztérbe, ha az előző leégett, már csak parazsat ad. Kerüljük a kályha felesleges izzítását, a helyiség túlfűtését!