Fűtőkészülékek légellátása

Nyílt lángú fűtő és főzőberendezéseink megfelelő légellátást igényelnek – a nyílt égésterűek ehhez a levegőhöz a lakás légteréből, a zárt égésterűek a külső térből jutnak. Ha bármilyen okból ez a légellátás elégtelen, akkor működési zavarok keletkeznek, és veszélynek vagyunk kitéve. Elégtelen légellátás akkor is létrejöhet, ha a kémény állapota megfelelő, mert a hibátlan kémény sem működik, ha nincs levegő utánpótlása. Sokszor a CO mérgezéses balesetek ilyen körülményekre vezethetők vissza.

A levegő áramlásának iránya

Nyílt égésterű gázkazánunknál időnként magunk is ellenőrizhetjük, hogy kap-e elegendő levegőt. A kazán borító falának leszerelése még nem különleges szakmunka. Itt az ún. áramlásbiztosítónál egy égő gyertyával is megállapíthatjuk, hogy a levegő áramlásának az iránya a kémény felé mutat-e: a gyertya lángját a kéményhuzat befelé húzza.

Az üzemelő kazánnál a levegő áramlásának iránya egyértelmű kell legyen, ha az áramlásbiztosítóhoz egy tükröt teszünk, akkor annak száraznak kell maradnia. Ha netán bepárásodik, az azt jelenti, hogy az égéstermék vízgőztartalma visszafelé áramlik, ami a tükör felületén lecsapódik. Ez veszélyes hibára utal, a fűtőkészüléket ki kell kapcsolni, és azonnal hívni kell a szakembert. Erősebb visszaáramlás puszta kézzel is érzékelhető.

Ugyancsak légellátási problémára utal, ha a gázkészülék belseje, hőcserélője erősen el van porosodva, ruhaszárításból eredő textilszöszök, „porcicák” vannak a felületekre ragadva. Ha a huzat megfelelő lenne, akkor a légáramlás ezeket a szennyeződéseket kirántaná, nem tudnának lerakódni.

A gázkazán rossz légellátására utal már az is, ha a kazán külső lemezburkolata erősen melegszik. Normál huzat esetén a lakásból a kémény felé intenzíven áramló levegő hűti a burkolatot, az tehát nem tud felmelegedni. Az erős melegedés azt jelzi, hogy a kémény felől a forró égéstermék visszaáramlik, rosszabb esetben a műanyag alkatrészek is megolvadhatnak. A kazánt azonnal le kell állítani.

Visszaáramlást jelez az is, amikor a hőcserélőn erős koromlerakódás jelentkezik, ami működés közben láthatóan fel is izzik. A korom a kéményből, az égéstermékből származik, tehát mindenképpen rendellenességre utal. A visszaáramlás lehet olyan kismértékű, hogy alig észleljük, de ez is nagyon veszélyes, mert a hőcserélő egyre jobban eltömődik a koromtól, így egyre kevesebb levegőt képes átengedni; fokozatosan tovább romlik a kéményhuzat. Amikor a hideg miatt a kazán nagyobb teljesítményre kapcsol, az égéstermék visszaáramlása életveszélyessé válik.

A korszerű gázkazánok ma már el vannak látva füstgáz-visszaáramlás gátlóval. Ez azon az elven alapszik, hogy amikor a készülék friss levegő ellátása biztosított, akkor ez a beszívott hideg (25-30 °C-os) levegő nem engedi egy bizonyos hőmérséklet fölé emelkedni az érzékelőt. Ha azonban az áramlás megfordulna, akkor az érzékelő hőmérséklete megemelkedik, és letiltja a kazánt. Ha például azt érzékeljük, hogy a kazán túl gyakran, indokolatlanul lekapcsol, akkor az légellátási és huzat problémára utal. A régebbi készülékek viszont még nem rendelkeznek füstgáz visszaáramlás gátlóval, tehát-e fontos biztonsági kiegészítő nélkül használjuk őket.

Tökéletes biztonságot azonban még a korszerű készülékeknél sem jelent a visszaáramlás gátló, mert csökkentett teljesítménynél ez a kiegészítő nem feltétlenül működik, márpedig ez az üzemmód a leggyakoribb. A bekövetkező füstgáz mérgezéses balesetek oka többségében a hőcserélő eldugulása, amikor az égéstermék a hőcserélőtől közvetlenül a helyiség légterébe kerül, és el sem jut a huzatfokozóban elhelyezett szenzorig. Ilyen módon úgy alakulhat ki a halálos füstgáz mérgezés, hogy a készülék abnormális működését semmilyen érzékelő nem jelzi, hiába van beépítve a füstgáz-visszaáramlás gátló.

Sokszor írtunk már a légelszívók, a szagelszívók veszélyeiről, és a nyílászárók cseréjéből adódó életveszélyes helyzetekről is. Legutoljára pedig sajnos a végső „mentsvár”, a szénmonoxid érzékelők megbízhatatlanságról kellett beszámolnunk. Ezekre most nem térünk ki, de még egy – kevésbé ismert – veszélyforrást mindenképpen meg kell említenünk.

A kandallók és cserépkályhák száma örvendetesen gyarapszik családi házainkban, legtöbbször gázkazán mellett, párhuzamosan üzemeltetve. A két készülék két különböző kéménybe dolgozik természetesen, és egy kandallókéményben általában – a nagyobb átmérő és a sokkal magasabb hőmérsékletű füstgáz miatt – jóval nagyobb a huzat. Ha a fűtőkészülékek légellátása nem elegendő, akkor a két készülék egymás ellen kezd dolgozni, az erősebb huzatú legyőzi a gyengébbet, és a kandalló huzata visszafordítja az áramlást a gázkazán kéményében. Különösen akkor nő meg a veszély, ha elzáródnak (elzárjuk!?) a gondosan beépített légbevezetőket, illetve megint csak a korszerű nyílászárók beépítésekor. Gondoljunk erre a veszélyforrásra, ha két, párhuzamos fűtőkészülékünk van, és ellenőriztessük helyes működésüket együtt is a szakemberrel.