Előbb-utóbb valóban megtérülnek ezek a befektetések, hiszen minden energiahatékonysági beruházás csökkenti az épület energiafogyasztását. A megtérülési idő azonban korántsem egységes: bizonyos beruházások, mint a megfelelő szigetelés vagy egy komplex felújítás akár 2-4 év alatt is megtérülhet a tulajdonosnak, míg az ablakcsere önmagában akár 10 évet meghaladó idő alatt (ez nagyban függ a lecserélendő ablak állapotától), napelemes rendszer 8 év, a napkollektor pedig 10, sőt, akár 20 év alatt hozza csak vissza az árát. A megújuló erőforrások használata hasznos, de megtérülési ideje lényegesen hosszabb, mint az épület hőtartását segítő beruházásoké, így a szigetelésé.
Az épületek szigetelését sem tudjuk egy szóval jellemezni. A tervezésnél optimális szigetelést a kivitelezés során a költségcsökkentés miatt gyakran gyengébb hatásfokú anyagra cserélik ki, vagy gyengébb minőségben helyezik fel, és az épületszerkezet hibái is kritikus fontosságúak lehetnek a felújítás hatását tekintve. Hiába tervez be jó minőségű szigetelőanyagot a szakember, ha a tervezett építési vagy felújítási költségek túllépése miatt a megrendelő olcsóbb vagy rosszabb minőségű szigetelést választ. Ennek később az épület tervezett energiafogyasztása látja kárát, ami kívülről nem feltétlenül látszik.
Bár nem lehet egyértelmű sorrendet szabni a különböző épület-felújítási munkák között, de általában igaz, hogy először a fűtési igényt érdemes csökkenteni nyílászárók szigetelésével vagy cseréjével, illetve épületszigeteléssel. Ahol viszont nyílt égésterű kazán üzemel, ott ezt nem javasolják, illetve csak akkor, ha valami légtechnikai megoldást is alkalmaznak, mert a rosszul elvégzett ablakcsere akár életveszélyes is lehet.
Ablakot úgy is lehet cserélni, hogy a régi tok bent marad. Így nem kell bontani a szerkezetet, tehát a cserét a homlokzat szigetelése után, a második ütemben is végre lehet hajtani. Ha viszont kibontják a tokot, akkor előbb kell végrehajtani az ablakcserét, és ehhez lehet majd igazítani a hőszigetelést. A megoldás hátránya, hogy amíg a falakat le nem szigetelik, hőhíd alakulhat ki, elindul a penészedés.
A szigetelés tervezésekor az elsődleges szempont, hogy az adott épületnek hol a legnagyobb a hővesztesége. Ezt szakemberek hőkamerával könnyen fel tudják térképezni, és tanácsot tudnak adni, hogy a homlokzatot, falakat vagy tetőteret, lábazatot kell elsősorban szigetelni. Egy szigeteletlen családi ház esetében a tető és homlokzati hőszigetelés, nyílászáró cserével együtt, akár 50-60%-os energia megtakarítást is eredményezhet. Szigetelést még hitelből is megéri megvalósítani. A hitel ugyanis, a szigeteléssel elérhető akár 30-40%-os energia-megtakarítás mellett gyakorlatilag önfinanszírozó.
Hogyan döntsünk a szigetelőanyagok között?
A szigetelőanyag R-értéke, vagyis a hővezetési ellenállás sokkal jobban mutatja az anyag minőségét, hőtartó képességét, mint a vastagsága. A hővezetési ellenállás jele: R, mértékegysége m2K/W (négyzetméter x Kelvin/Watt). Minél nagyobb az R-érték, annál jobb az anyag hőszigetelő képessége.
A szigetelés kivitelezésénél ajánlott rendszerben gondolkodni, hiszen a gyártók úgy fejlesztik ki termékeiket, hogy azok tökéletesen kiegészítsék egymást, így rendszerben alkalmazva a leghatékonyabbak. Mivel ezek többsége nem szabvány alapján készül, az egyes termékek minősége vagy összetétele eltérhet egymástól, ezért a pontos kivitelezéshez ajánlott ugyanannak a gyártónak a termékeiben, rendszerében gondolkodni.