Fűtéskorszerűsítés

Aki a többletfogyasztók közé tartozik, az fokozottan érdekelt a hőfelhasználási megtakarításokat lehetővé tevő korszerűsítések megvalósításában. De ha az épület nem is tartozik a "többletfogyasztók" közé, még akkor is érdemes az új korszerűsítési lehetőségeket mérlegelni, mert az lehetőséget teremt a takarékoskodásra, és növeli a lakás komfortfokozatát.
Egy meglévő épület, és ezen belül egy-egy lakás hőszükségletét, valamint megtakarítási lehetőségeit döntően meghatározzák az építmény műszaki-szerkezeti adottságai, valamint a hőellátó rendszer kialakítása és állapota. Gyakorlatilag majdnem minden meglévő épületben lehetőség van viszonylag rövid időn (néhány éven) belül megtérülő ráfordításokkal szerkezeti és szabályozástechnikai korszerűsítésekre.
A sokféle távhő-felhasználást csökkentő "korszerűsítési" megoldás mindegyike pénzbe kerül. Az észszerű, azaz kifizetődő megoldásokat csak gondos, és minden egyes épületre külön-külön elvégzendő konkrét műszaki vizsgálatok alapján lehet meghatározni.
A hőfelhasználás-diagnosztikai vizsgálatok célkitűzése az épület, és ezen belül a hőellátási rendszer állapotának és korszerűségi szintjének meghatározása, és ennek alapján a kifizetődően alkalmazható korszerűsítési megoldások kiválasztása. Ez után dönthető el, van-e értelme egy-egy korszerűsítési lehetőség (pl. termosztatikus radiátorszelepek, hőszigetelések stb.) megvalósításának az adott épület esetében.
Mivel a távhőfelhasználás mindig egy összefüggő belső hőellátási rendszerben valósul meg, a korszerűsítést (és a vizsgálatokat is) az egész épületre, azaz az egy hőközponthoz tartozó lakások összességére egységesen lehet elvégezni!
A hőellátó berendezések korszerűsítésének célja, hogy a fűtés legyen helyileg szabályozható és a hőfelhasználás díja legyen arányosítható a felhasználással. Általában csökkenjenek a hőveszteségek, és a díjelszámolás módja serkentse az ésszerű fogyasztási szokások kialakulását.
Az elvégzett diagnosztikai vizsgálatok alapján meghatározhatók azok az eszközök, amelyek ésszerűen használhatók a fűtéskorszerűsítéshez. A hőfelhasználás helyi szabályozó eszköze a termosztatikus radiátor szelep (előbeállításos, vagy előbeállítás nélküli) és szükség esetén az előbeállításos "visszatérő" radiátor csavarzat. Az egycsöves, árfolyós kialakítású rendszereknél átkötő szakasz beépítése is szükséges. A fűtési hőfelhasználással arányos díjfizetés eszköze a radiátorokra elhelyezhető fűtési költségmegosztó, a használati melegvíz arányos díjfizetés pedig melegvíz mérőóra felszerelésével valósítható meg.
A fenti eszközök alkalmazásának célszerűsége minden esetben vizsgálandó, de egyedi körülmények kifizetődővé tehetnek egyéb eszközöket is, pl. az épület és nyílászárók szigetelése, fűtőrendszer szigetelése, használati melegvíz cirkuláció szabályozás időszakonkénti leállítása, vagy a hőellátó rendszer kapcsolásának, nyomvonalának, szakaszolásának átalakítása.
Az átalakítás költsége lakásonként 80-120 ezer forinttól kezdődik, amit a helyi igények és adottságok befolyásolhatnak. Tekintettel arra, hogy a korszerűsítés egyszeri - de évek alatt megtérülő - beruházása sokak számára megterhelő kiadást jelent, célszerű a helyi Önkormányzathoz vagy a központi pályázati rendszerek valamelyikéhez költségtámogatásért folyamodni.