Csőmenet-tömítő anyagok

A menettömítő termékek megakadályozzák a gázok és folyadékok szivárgását a menetes kötéseknél. Az anyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a vibrációt, nyomás- és hőmérsékletváltozás okozta hatásokat. Technológia alapján szilárd, nem kikeményedő és kikeményedő, pasztaszerű tömítésekről beszélhetünk.

Miért kell tömíteni?

A csövek és szerelvények összeszereléskor mindig marad egy előre nem meghatározható belső rés a meneteknél, e nélkül nem lehetne összecsavarni őket. A megmaradó rés a megfelelő tűréshatárokkal tartható elfogadható szinten. A tapasztalat szerint az anyagminőségtől függően 0-700 mikrométer közötti értékkel számolhatunk.

Milyen feltéteknek kell megfelelni?

A csőmenetre feltekerhető anyagok egy statikus állapotot képeznek, a szabad rések és menetek lezárását hívatottak biztosítani azzal, hogy feltekerésre kerültek. Alapvető követelmény velük szemben, hogy hosszú időn keresztül se eresszenek, kémiailag és biológiailag ellenállóak legyenek, jól bírják a nyomás- és hőmérsékletingadozást.

Melyik menettömítő anyagot használják a leggyakrabban?

Háztartási felhasználás esetén, vízszerelésnél a kender+paszta, teflonszalag vagy teflonzsinór használható. A kender előnyös tulajdonsága, hogy olcsó, víz hatására megduzzad, kiváló tömítést biztosítva. Pasztával (ez lehet pl. sziloplaszt) fokozható a tömítés tartóssága.

A teflonszalag előnye, hogy tiszta, olcsó és könnyű vele dolgozni, ami pedig a legfontosabb, gázvezetékek tömítésére is alkalmas, ellentétben a kenderrel.
A legújabb és legdrágább csőmenet-tömítő anyag a teflonzsinór, amit dobozából kihúzva tekerhetünk a menetre. Előnye a sima szalaghoz képest, hogy utólag a felszerelt alkatrész (pl. csőszerelvény) megmozdítható a szivárgás veszélye nélkül. Hátránya a teflonszalaghoz viszonyított, relatív magas ár.

Hogyan tömítsünk teflonszalaggal és zsinórral?

A csőmeneteket minden esetben tisztítsuk meg a szennyeződésektől, esetleges tömítésmaradványoktól. Ezután a menetemelkedés irányába tekerjük fel a teflonszalag egyes rétegeit. Általában 7-8 réteg szükséges a megfelelő tömítéshez, de van, aki egyenesen azt javasolja, hogy annyit tekerjünk rá, hogy a csőmenet már ne üssön át a szalagon. Ezt követően először kézzel, majd szerszámmal tekerjük a helyére a szerelvényt.

Lényeges, hogy utólagos igazításra nincs lehetőségünk, ha túltekertük, szedjük le és kezdjük előröl a műveletet. Teflonzsinór esetén szintén menetirányba haladjuk. A dobozon javaslatként szerepel, hogy hány menetet tekerjünk rá a csőre. Ne csak a menetárkokba juttassunk az anyagból, hanem egymást keresztező szálak is legyenek! Teflonzsinór használatánál a szerelvény korlátozott mértékben visszafelé is hajtható, így utólag igazíthatunk a helyzetén.