Kerékpárok karbantartása

Mindig útra készen

A karbantartások két csoportba sorolhatók, és többnyire a fő részegységek ellenőrzéséből, illetve az észlelt hiányosságok korrigálásából állnak. Az indulás előtti feladatok egyszerűek, a gumik nyomását és a fékek hatékonyságát kell ellenőrizni. E mellett a világításra is érdemes odafigyelni, mert a láthatóság minden időben fontos. A fékek a használatuk miatt kopnak, és ezért utánállítást igényelnek. Ez a fékkarok feszítőcsavarjainak elforgatásával végezhető el. Ha a fékpofák 1-2 mm közelségbe kerültek a felnihez, a kontraanyával rögzítsük a helyzetüket. Ha viszont ezek a csavarok már előzőleg teljesen ki lettek hajtva, az elkopott fékpofákat újakra kell cserélni, és beállítani az ideális távolságra. Ilyenkor a fék bowdenek állapotát is érdemes megvizsgálni. Ha szakadtak a szálak, akkor a bowden mielőbb cserére szorul, mert egy erős vészfékezéskor elszakadhat, és a következmények súlyosak lehetnek.

Ha a fékpofákon kisebb ferdére kopás észlelhető, akkor ez még falécre ragasztott közepes szemcséjű csiszolóvászonnal korrigálható, és nem szükséges a csere. Ilyenkor a kereket is érdemes megvizsgálni, mert a kopásért ez is felelős lehet. A ferdén beszerelt kerék, vagy deformálódott abroncs is okozhat ilyen kopást.

A „8”-as, azaz deformálódott kerék centrírozását szervizben célszerű kijavíttatni, mert házilag ez elég nehéz. Ilyen hibát a fordítva beszerelt fékpofa is okozhat. Beszereléskor a fékpofákat mindig a menetiránynak megfelelően úgy ajánlott beállítani, hogy az elejük kissé hamarabb érjen a felni oldalához, mint a hátsó részük. A tárcsafékeknél a betéteket bowdenes vagy hidraulikus rendszer szorítja a féktárcsához. A bowdenes az egyszerűbb kivitelű, beállításuk a peremfékekhez hasonlóan végezhető el. A hidraulikus tárcsafékek lényegesen precízebbek, ezeknél fontos a rendszer tömítettsége. A hidraulikus tárcsafékek karbantartását inkább gyakorlott szerelő végezze.

A külső gumik állapota azért fontos, mert ezek jelentősen meghatározzák, hogy milyen sebességgel lehet hajtani a kerékpárt. Ha a gumik nem az előírt nyomás értékre vannak felfújva, akkor nehezebb a haladás, és ez a gumikra sincs jó hatással. A megfelelő nyomásértéket a gumik oldalán szokás megadni. Az alacsony, 2 bar érték alatti nyomás gyakorlott kézzel is ellenőrizhető, a magasabb nyomást viszont már csak nyomásmérővel lehet beállítani. A folyamatosan alacsony keréknyomásra a szelep „vándorlása” is figyelmeztet, fokozatosan oldalra ferdül, még ki is szakadhat. Az ilyen kereket le kell ereszteni, majd a külső köpeny visszahúzásával – a belső feszülését megszüntetve – kell újra felfújni.

A kerékpár használata utáni letisztítása is alapvetően fontos. A vázra rakodott por, sár és egyéb szennyező anyagok ugyanis szinte az összes apró alkatrész működésében idő előtti kopásokat okozhatnak. A felfüggesztések, csapágyak, a hajtáslánc elemei előbb-utóbb csikorognak, ha a szennyeződések a belsejükbe jutnak. A nagy nyomású mosóval azonban óvatosan kell bánni, mert az erős vízsugár a fellazult koszt bemoshatja a mozgó alkatrészekbe, gyorsítva ezek idő előtti kopását.

Sokkal eredményesebb egy vödör meleg víz és egy kézi kefe, amellyel a kormánytól a hátsókerék felé haladva alaposan, a villaszárak belső oldalait is letisztítva végezhető el a kosz fellazítása. E célra használható egy szórófejes flakon is. A tisztítás hatékonysága fokozható a kimondottan kerékpárok karbantartására kifejlesztett tisztító- és kenőszerek (pl. a Soudal vagy WD-40 kerékpár ápoló készítményeivel), de más zsíroldószeres samponok is használhatók a mosáshoz. Előtte érdemes a kerekeket is leszerelni, hogy a váz nehezen hozzáférhető helyeiről is ki lehessen mosni a lerakódott sarat vagy porréteget. A mosási idő műanyagszőrű kefét használva jelentősen lerövidíthető. A habos mosóvíz maradékát tiszta vízzel öblítsük le, majd a vázat nedvszívó kendővel töröljük szárazra. A kerekekről, agyakról és a küllőkről is könnyű a szennyet lemosni, leöblíteni, de az agyaknál kerülni kell a túlzott áztatást. A szárazra törlés után csillogóan tiszta lesz a gép, legfeljebb speciális polírozó szerrel (pl. kemény viasszal) átdörzsölve fényesíthetjük tovább. Minden tisztítás után ronggyal áttörölve, majd láncolajjal szemenként megkenve megelőzhető a lánc csikorgása, és hajtás közben a hangja szó szerint olajozott lesz. Ehhez elég szemenként egy-egy csepp olaj, amelyet a lánc többszöri átforgatásával lehet a csapok közé is „bedolgozni”. Ezzel elkerülhető a lánc időelőtti kopása. A váltóról is hasonlóan távolítható el az olajos kosz és ezzel a fogaskerekek és a lánc kopása is csökkenthető.

A váltó bowdenek kenését használattól függően, de legalább évente egyszer ajánlott elvégezni. Tisztítsuk meg a racsnit és a láncot, majd a váltógörgőket és a kanalat is. Ha kell, kaparjuk le az odaragadt zsír-sár réteget, majd a forgó csapoknál kenjük meg műszerolajjal. Szinte minden váltón vagy váltó­karon talá­lunk finomhangoló csavarokat, melyek lazításával vagy húzásával a bowden feszességén tudunk állítani attól függően, hogy a lánc ép túlmegy a fogaskeréken vagy nem bír rá felkapaszkodni. Ha túlmegy, lazítsunk a bowdenen, ha nem megy fel rendesen, húzzunk rajta párat. A nem pozícióra ugró váltóknál toljuk tovább a kart, amíg a váltás megtörténik, majd picit toljuk vissza, amíg hangtalan nem lesz. Ezeknél a váltóknál nem hiba az, ha nem ugrik egyből a lánc a kiválasztott lánckerékre. Ha a csavarokkal már nem kompenzálható a váltó rossz működése, vigyük be a kerékpárboltba és szakemberrel állítassuk be.