Csavarbiztosítások

2020-12-09 12:16:03 | Módosítva: 2020-12-09 12:18:17

MESTER+ Bármilyen eszközt is megvizsgálunk otthonunkban, a darabjait többnyire csavarok fogják szilárd egységbe. Az ilyen anyagkapcsolatok a rögzítő csavarok kihajtása után megszüntethetők, azaz oldhatók. Ám számtalan esetben a csavaros rögzítéseket kilazulás ellen biztosítani szükséges a tartós kötés érdekében. Főként olyan helyeken, ahol a szerkezetek működése közben rázkódásnak, vibrációnak vagy jelentős hőmérsékleti hatásoknak vannak kitéve a kötések. Ezek a biztosító elemek a csavarkötések tartósságát is jelentősen befolyásolják.


A kötések kilazulást gátolják

A csavarkötés önmagában megkönnyíti a szerelést. Elemei nagy terhelést is képesek elviselni. A csavarok, illetve az anyák megfelelő erővel történő meghúzása már önmagában is erőzáró (önzáró) biztosítást jelent, ám ez nem mindenkor gátolja meg a kötőelem kilazulását. Az ilyen kötéseknél különféle erőzárást növelő, vagy alakzáró megoldásokat kell alkalmazni a kötés kilazulása ellen.

A legáltalánosabban használt biztosító elem az alátét. Főként ugyan a szorítóerő nagyobb felületen való eloszlását szolgálja, ám e mellett az összeerősített felületek védelmében és a tartósságában is szerepe van. Az anyás-csavaros kötéseknél is jelentős a szerepe. A csavar, illetve az anya erős meghúzásával az alájuk helyezett alátét a rögzítő felületek növelésével gátolja a kötés meglazulását. A hullámos alátét ezt a hatást még erősebben érvényesíti, mivel a kötőelem meghúzásakor kiegyenesedő alátét fokozza a kilazulásához szükséges erő nagyságát. A kúpos alátétek szerepe is hasonló hatású, de csak felületnövelő hatásúkkal növelik a csavarok kötésszilárdságát. Csak az enyhe és időszakos rezgéseknek áll ellen, de kis hőmérsékletváltozásokat képes ellensúlyozni.


Az alátétek másik fajtája a felhasított rugós alátét, pontosabban az orros alátét, amely viszont az anyaga és a kialakítása miatt gátolja a kötőelemek kilazulását. Ezeket rugóacélból készítik, és hasítékuknál ellentétes irányban kihajtott fogas szélük feszítő ellenállást biztosít a csavarfej vagy az anya, és az összefogott anyag között.

Az alátét lehajlított orrvége pedig az összeszorítás után az anyagba és a kötőelembe kapaszkodva gátolja meg a kötés kilazulását. A rugós alátéteket is igen széles mérethatárok között, kisméretű kötőelemes rögzítéseknél is használják, ám az erős rezgéseknek ez a biztosítás sem hatékony ellenszere.

Ehhez hasonlóak a szintén rugóacélból készült fogazott, vagy legyezős alátétek. A fogazott koszorú az alátétek külső-, vagy belső kerületén fut körbe, aszerint, hogy külső- vagy belsőfogazású a kialakítása. A speciális V-alakúak az előzőknél jobb a hatásfokkal akadályozzák meg a kötőelemek elmozdulását. Az alátétek fogazott részei ugyanis nem síkok, hanem kissé szögben állók, a kúpos alakúaknál a fogaik megcsavartak. Így az alátét teljes felülete mentén erőteljesen akadályozzák a csavarok, vagy anyák elmozdulását, meglazulását.


Léteznek speciális, tárcsás alátétek, amelyek alsó felületén ék alakban és sugaras irányban kialakított hornyolásokkal akadályozzál meg az adott kötőelem elfordulását. Az ugyancsak különleges Nord Lock rendszerű alátétek pedig a radiális bordázatuk anyagba mélyedése okán eleve lehetetlenné teszik a kötéselemek elmozdulását.

Az ismertebb csavarkötési biztosító elemek közül a legelterjedtebb az ellenanyás biztosítás, amelynél az anya fölé hajtott második anya meghúzásával akadályozzuk meg a kötőelem elmozdulását. Hátránya hogy nem mindenkor van erre hely a szerelvényen, és a bontásához két szerszám szükséges.

A sasszeggel biztosított koronaanyás rögzítés is általánosan ismert megoldás, amit inkább nagyobb szerkezeti szerelvényeken szoktak alkalmazni. Hatásossága mellett hátránya, hogy a csavarorsó átfúrásával alakítható ki, és oldása után körülményes az eredeti állapot visszaállítása, pl. javításkor.

A lemezes csavarbiztosítást is főként nagyobb szerelvényeken szokták alkalmazni, ahol lehetőség van az alakos alátét lehajlítására, illetve a csavarfej, vagy anya valamelyik oldallapja mellé hajlítására. Javításkor azonban többnyire új alátétet kell használni az eredeti állapot visszaállításához.

A csavaros szerkezeti kötéseknél gyakran használnak önzáró csavarokat és anyákat is. A fej hátoldalán kialakított sugárirányú barázdák behajtáskor az anyagba mélyednek, és így akadályozzák meg a kilazulásukat. A kötés biztonsága nagyobb méretű anyáknál, csavaroknál a fej peremes kialakításával is növelhető. Az önzáró anyák is speciális kialakításúak. Az ilyen anyák elmozdulását a menetes végükbe préselt, és az orsó menetére szoruló műanyaggyűrű gátolja meg.

A csavarbiztosítások egyre gyakrabban alkalmazott megoldása az anya és a csavar menete közé bejuttatott különféle ragasztóanyagok. Ezek megválasztásakor azonban figyelembe veendő a ragasztó oldásához szükséges erő, ami a kötések szilárdságát is meghatározza. A különféle gyártmányú ragasztók hatását általában közepes, vagy erős szakító erővel lehet oldani. Ennek egyszerűbb és kevésbé hatásos módja a rögzítő festékkel történő jelölés, ami egyben a szerelést követően az eredeti állapot visszaállítását is megkönnyíti.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Loft életérzés, Otti kivitelezésben

A Loft az 1960-as években Angliából indult útjának, majd New Yorkban is teret hódított. Szó szerinti fordításban padlásteret, padlásszobát jelent. Ebben az időben, a nagyvárosokban sorra zártak...


Gépjármű-biztosítások típusai és szabályai

Mit takar a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, és mi a CASCO? Mire terjed ki a kötelező, és mire nem? Milyen kötelezettsége van a biztosítónak, és milyen a fogyasztóknak? Ilyen és ehhez...