A legősibb építőanyag a fa

Tömeges és mai napig tartó népszerűségét igazán a középkorban érte el. Ennek fő oka a várfalak által meghatározott helyszűke volt, kénytelenek voltak az emberek felfelé építkezni, amire a faváz bizonyult a legalkalmasabbnak. Ráadásképp szintén ez idő tájt nyert igazán teret a malomipar és a hajózás is, amelyek szintén nagy mennyiségben nyúltak ehhez az anyaghoz.

Hatalmas sikerét a fa számos pozitív tulajdonságának köszönheti. A súlya sok más építőanyaghoz képest kicsi. Ezzel fordítottan arányos nagyságban rendelkezik nyomó-, húzó- és hajlítószilárdsággal. Remek hőszigetelő, levegővel töltött sejtszerkezete révén kevéssé vezeti el a meleget.

Minimális a hőtágulása. Kevésbé ismert tulajdonsága, hogy remekül lehet vele szabályozni a lakás páratartalmát. A fa képes felvenni a levegő nedvességtartalmát, és ez fordított irányban is működik, azaz ha a levegő túl száraz, akkor a fa képes a sejtfalaiban lévő nedvességet leadni egészen addig, amíg ki nem alakul az egyensúlyi állapot.

Az is komoly érv mellette, hogy könnyen megmunkálható. Sőt ha megfelelően nyúlnak hozzá, akkor akár többször is felhasználható. Nem egyedi eset, hogy egy-egy elbontott ház fa építőanyag-maradványait, pl. fagerendáit, oszlopait – még ha más szerepben is, de – újrahasznosítják. Végső esetben az egykori építőanyag – a kezeletlen fa – akár tüzelőanyagként is funkcionálhat.

Ökológiai szempontból nézve a fa az egyetlen megújuló erőforrás az erdőtelepítéseknek köszönhetően. Más anyagokkal ellentétben az előállításához nem szükséges fosszilis energia, sőt növekedése közben csökkenti az üvegházhatást is, hisz elvonja a szén-dioxidot, s közben oxigént termel. S persze a fa önmagában is szemet gyönyörködtető látványáról sem szabad megfeledkezni. Természet-közelivé teszi otthonunkat, így nem csak a tartószerkezetben, hanem a felületek fedésében, díszítőelemként is szívesen nyúlnak hozzá az emberek.

Puha- és keményfa

A fákat megmunkálhatóságuk szempontjából osztályozzák az építőiparban. Puhafának azokat nevezik, amelyek egyszerűbb eszközökkel, fűrésszel, faragókéssel is könnyedén megmunkálhatók. Tipikusan ilyenek a fenyőfélék (kivéve a vörösfenyő, az már a másik kategóriába tartozik). A másik típust keményfának hívják, s nevéből is adódóan már nagyobb erőfeszítés szükséges a megmunkálásukhoz. Ilyen például az előbb már említett vörösfenyő vagy a hársfa, nyírfa is.

A megmunkálhatóság mellett természetesen sokat számít az is, hol szeretnénk az adott faanyagot felhasználni. Például a kültérben alkalmazott fa állandó hőmérsékletváltozásnak van kitéve, részben lehet föld vagy víz alatt is, ezért itt a keményfa ajánlott. Bár felületkezeléssel a puhafákat is ellenállóbbá tehetjük, de rájuk a beltéri alkalmazás jellemzőbb. Ezzel együtt teljesen általános kategorikus válasz nem adható, mert amíg például lambériaként a puha fát célszerű alkalmazni, addig egy rusztikus kialakítású, például a tetőszerkezetet belülről is látni engedő házban a kemény fa is jelentős szerepet játszik.

Ugyanakkor érdemes tisztában lenni vele, hogy a két fő kategórián belül az egyes fafajtáknak is egyedi erősségei és gyengeségei vannak. Nem mindegy, hogy egy fa mennyire vetemedik, zsugorodik, mennyire hosszú ideig használható. Ha pedig olyan helyen használjuk, ahol a látványa is számít, akkor a színe, erezete, fényezhetősége, pácolhatósága is számításba jön. Ezért faanyagok használata előtt mindig érdemes szakembertől tájékozódni a felhasználhatóságról.

Érvek mellette és ellene

Ha a faanyag mint épület falazóeleme jön szóba, és össze akarjuk hasonlítani a hagyományos építőanyagokkal, akkor érdemes más szempontokat is mérlegelni. Ha megfigyeljük, hogy a világ különböző országaiban jellemzően miből építik a házakat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a melegebb területeken jellemzőbb a kő alapanyag, és minél északabbra megyünk, hidegebb éghajlatok felé, annál nagyobb a faanyag súlya.

Ez persze magyarázható az építőanyag elérhetőségével is, de inkább azzal, hogy a fa falazat tömege jóval kisebb a kőnél, a kisebb tömeg pedig kisebb hőtároló képességet jelent. A faanyag szigetelő képessége kitűnő, ezért télen – amikor az épületet jellemzően fűtjük – a meleg bent tartása, a hőszigetelés a fontosabb szempont. Nyáron a meleg kirekesztése kapcsán már nagyobb szerepe van a falazat hőtároló képességének. Lehet persze abban gondolkodni, hogy ekkor meg megy a klíma, és a jó hőszigeteléssel a hideget is könnyebb bent tartani, de ez egyáltalán nem egy környezet-tudatos szemlélet. Ilyenkor bizony hasznosabb a nagy tömegű fal, mely lassan melegszik fel, és lassabban is hűl le; a hő kiegyenlítő hatása sokkal nagyobb a könnyű építőanyagnál.

Szempont lehet még, hogy milyen a fa építőanyag elfogadottsága, ezáltal piacképessége. Mikor hozunk létre nagyobb értéket; ha fából vagy téglából készül házunk falazata? Itt már az is belekerül a mérleg serpenyőjébe, hogy állandó lakásban, vagy nyaralóban gondolkozunk; zömmel nyáron vagy zömmel télen használjuk a házat, mennyi pénzt és energiát szánunk a karbantartásra, mennyi időnk van az építkezésre stb. Egyértelmű válaszokat valószínűleg nem lehet adni, mindenkinek magának kell mérlegelnie.