Párásító választása

Ahhoz, hogy törekedhessünk az ideális páratartalom beállítására, elsősorban is tudnunk kell mérni a lakás levegőjének relatív nedvességtartalmát. A relatív szó ebben az esetben – kissé leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy az adott hőmérsékletű levegő által még befogadott maximális nedvesség százalékban határozzuk meg a páratartalmat. Ugyanaz a nedvesség mennyiség alacsonyabb hőmérsékleten magasabb relatív páratartalmat jelent, mint magasabban. Másképpen, ha nő a hőmérséklet, a páratartalom csökken.

A kereskedelemben számtalan páratartalom mérő kapható. Sokszor valamilyen más készülékbe integrálva; órába, otthoni meteorológiai állomásba, klímakészülékbe, hőmérőbe. Legpraktikusabbak a különböző „okoshőmérők”, melyeknek mérési értékeit közvetlenül, de okostelefonunk segítségével is leolvashatjuk. Lehet, hogy ez utóbbi bonyolultnak tűnik, de valójában nem az, és egy hatalmas pluszt ad a hagyományos páramérőkhöz képest; nem csak a pillanatnyi értéket mutatja, hanem folyamatosan regisztrál, és a páratartalom változásait is megmutatja grafikon segítségével. Ezen nagyon jól nyomon követhető, hogyan változik a páratartalom. Például azzal, hogy éjszakára a hőmérsékletet kissé visszavesszük (ebben aludni is jobb), azzal a relatív páratartalom megemelkedik, ami meg orrunknak, garatunknak kedvező. Ha pedig méréseink azt jelzik, hogy a lakás páratartalma túlságosan alacsony, akkor párásítanunk kell. Ha a relatív páratartalom 40% alatt van, akkor már szükséges, ha 30% alatt, akkor pedig nagyon szükséges. A téli fűtési idényben, amikor a kinti hőmérséklet alacsony, és a kinti páratartalom sem túl magas, akkor beltérben kritikusan szárazzá válik a levegő.

Vízkeménység Magyarországon

Nagyon alacsony páratartalomhoz, nagy légtérhez nagy teljesítményű párásító kell. Különösen akkor, ha a lakás egybe van nyitva, és a párásítást egyetlen készülékkel akarjuk megoldani. Ennél jobb megoldás, ha helyiségenként – annak méretétől is függően – külön-külön párásítóval dolgozunk. Egy kisebb hálószobába elegendő egy fél-egy literes ultrahangos párásító is az éjszakára, a nappaliba viszont komolyabb készülék kell. Tudnunk kell azt is, hogy a folyamatos szellőztetés, a központi elszívó, vagy légcserélő bizony szárítja a levegőt, a páratartalmat még jobban pótolni kell.

Az optimális páratartalom létrehozásához tehát valamilyen párásító készülékhez kell folyamodnunk. Négy különböző működési elvű párásító létezik: ventilátoros párásító, ultrahangos porlasztó, melegpárásító és légmosó. Kevésbé kemény víz esetén mind a négy típust javasoljuk használni. Közepesen kemény víz esetén is használható mind a négy típus, de az ultrahangos porlasztók esetén vízlágyító patront ajánlatos alkalmazni. Ez csökkenti a víz keménységét, mielőtt azt a berendezés elporlasztja, és a helyiségbe juttatja.

Az ultrahangos membrán élettartalmát viszont veszélyezteti a keményebb víz. Magas ásványianyag-tartalomnál lényegesen csökkenhet a nem megfelelően kiválasztott párásító hatékonysága. Ebben az esetben a ventilátoros párásítók vagy a légmosók a legmegfelelőbbek. Légmosók esetén is ajánlatos vízlágyító patront alkalmazni.

A meleg párásítók esetében a mészkő nagy része lerakódik, amit rendszeresen el kell távolítani. Mivel a vízlágyító patron sem képes eltávolítani az összes ásványi anyagot az ultrahangos párásítók fehér port (kalciumot), bocsáthatnak a helyiségbe, mely lerakódik a környező felületeken (pl. bútorokon, virágokon). Ha kemény víz esetén is mindenképpen ultrahangos párásítót szeretnénk, akkor keverjünk a csapvízhez desztillált vizet. Ilyen esetben a karbantartási költségek magasabbak, mivel a vízkőoldást gyakrabban kell elvégezni.

A víz keménységétől függetlenül elengedhetetlen, hogy a készüléket mindig tisztán kell tartani, ami megakadályozza a baktériumok elterjedését, így mindenképpen javasolt egy könnyen tisztítható eszközt vásárolni. A decemberi lapszámunkban bemutatott – a Fogyasztóvédelmi hatóság által elmeszelt – párásító készülékek nagy része a nehéz tisztíthatóságon bukott el!

Ventilátoros párásítók

Ez a technológia a párolgás természetes elvén alapszik. Légnedvesítő betéteken át szívja fel a száraz beltéri levegőt, majd azt nedvesen a levegőbe juttatja. A levegő csak annyi nedvességet szív fel, amennyi az adott hőmérséklethez szükséges. Jellemzőjük, hogy nagyon halk, energiatakarékos működésűek, így gyerekszobába is ideálisak, mivel nem bocsátanak ki forró gőzt.

Ultrahangos párásítók

A vibráló ultrahangos membrán apró cseppekké alakítja a vizet, amelyeket azután egy ventilátor ködként fúj a helyiségbe, mielőtt elpárolognának. A látható köd hideg és biztonságos. Nem jelent veszélyt, ha a kisgyermek hozzáér. Jellemzőjük, hogy kis energia-befektetéssel működnek, ezáltal a fogyasztásuk is alacsony lesz, ellenben magas teljesítményt nyújtanak. Keményebb víz esetén viszont a vízcseppekkel együtt porlasztják a kalciumot, mely nagyobb koncentrátum esetén fehér port eredményezhet a bútorokon. A hosszabb élettartam érdekében vízlágyító patront kell használni, valamint szükséges a rendszeres vízkőmentesítés.

Légmosó

A légmosó a párásító és a légtisztító kombinációja. A speciális párologtató tárcsák elnyelik a vizet, és egy ventilátorral a száraz beltéri levegőt átfújva a forgó nedves tárcsákon, nedvesítik a helyiség levegőjét. A levegőmosók magas minőségűek, és nagyon kevés energiát igényelnek. Az ilyen készülékek magasabb árkategóriába tartoznak, mivel légtisztító funkciót is ellátnak. Karbantartásuk igen egyszerű és költséghatékony. Viszont ebben a kategóriában különösen szükséges a rendszeres tisztítás.

Melegpárásítók

A vizet forráspontig melegíti a készülék, amíg az csírátlan vízgőzzé alakul. Ez a gőz optimálisan eloszlik a helyiségben. Magas szintű nedvesítési teljesítmény érhető el vele. A csíramentes gőz ideális allergiások számára. Mivel a melegítőlemez idővel felszívódik, a készüléket rendszeresen vízkő-mentesíteni kell. A melegpárásítók fogyasztása lényegesen magasabb, mint az előbbi készülékeké.